Szakrális maraton ötödször

Bátorsággal, hittel indultak útnak

Ötödször rendezték meg a hét végén a Szakrális maraton a keresztény értékekért, a békéért! nevű rendezvényt, s bár ezt az idén bizonytalanság övezte, végül több tízen mégis nekivágtak a Mikháza felé vezető útnak.

A szakrális maratont első alkalommal 2016-ban azzal a szándékkal szervezték meg Erdély több szakrális, kultikus, történelmi központja felé, hogy erősítse az elköteleződést az európai béke és a keresztény értékek mellett, összekapcsolva a testi, lelki és szellemi megújulás ősi gondolatát, vallástól és nemzetiségtől függetlenül. Az idei járvány miatt sokáig teljes bizonytalanság övezte ezt a rendezvényt is, mígnem végül a parajdi Moldován László turisztikaiegyesület-vezető és két társa, miközben Csíksomlyóra vitték a búcsú előtti napokban az imaszalagokat, eldöntötték, hogy akkor is megszervezik az idei maratont Mikházára, ha senki sem csatlakozik hozzájuk. Bár az eső miatt az utolsó pillanatokban, indulás előtt is többen visszaléptek, mintegy 45 személy tette meg a távot Mikházáig, s a naposra forduló időben végül sikeres rendezvényen lehettek túl – mondta el a Népújságnak a maraton Sóvidék–Nyárádmente szakaszának szervezője. 

 Az Erdélyi Kárpát-Egyesület marosvásárhelyi tagjai szorgalmasan gondozzák a Mária-utat, és szerveznek rajta különböző túrákat is, így 2016 óta bekapcsolódtak a szakrális maratonba is. Egyre többen indulnak útnak, nagyon közkedvelt ez az esemény, az emberek szívesen vesznek részt: a legtöbben tavaly voltak, s a járványhelyzet ellenére idén is szép számban indultak útnak – tette hozzá a Marosvásárhely–Mikháza szakaszt szervező marosvásárhelyi Szilágyi Eszter.

 Nincsenek aranyérmesek

Korondról szombaton reggel 8 órakor indult a maratonosok egyik, negyvenfős csapata, miután egy szovátai csoport a zuhogó esőben hajnalban felkerékpározott a találkozási pontra. Korondon az unitárius, Parajdon a református, Szovátán a katolikus papoktól kaptak áldást, miközben ki gyalog, ki kerékpárral vagy szaladva tette meg a 42 kilométeres távot. Marosvásárhelyről Nyárádszereda érintésével vágott neki Mikházának a másik, húszfős csoport. A kerékpárosok mintegy 66 kilométert tettek meg oda-vissza, 670 méteres szintkülönbséggel, a gyalogosok Csüdör Imre plébános áldásával Jobbágyfalváról indultak a gerinceken át egy 15 kilométeres túrára, míg a szaladók 35 kilométert tettek meg. A csapatok a mikházi ferences kolostortemplom udvarán találkoztak, ahol a csíkfalvi Kerekes József felső-nyárádmenti református missziói lelkipásztor fogadta őket. Áhítatában rámutatott: ez a maraton nem egy verseny, itt nincsenek aranyérmesek, de az emberi élet egy versenyfutással kezdődik, amikor Isten egy lehetőséget ad egy apa és anya révén, hogy mi legyünk a győztesek, elérjük az anyaméhet, és a születés csodájaként emberi testet nyerjünk. Ezért az élet harcaiban gondoljunk arra, hogy Istennek terve van velünk, azért kaptunk tőle lehetőséget, és ezért van helyünk a mennyországban is.

 A hit csodákra képes

Az idei maraton legfiatalabb résztvevője egy alig több mint egyéves kisfiú volt, aki egy kerékpár hordozószékén jutott célba, de idősebbek is voltak az érkezők sorában. A 72 éves marosvásárhelyi Vészi József másodszor vállalkozott a maratonra, és nem is találta megterhelőnek: tavaly gyalog, jó időben, most kerékpárral tette meg a kijelölt távot. Egyrészt egy jó kirándulási lehetőség számára ez az utazás, másrészt szereti a hagyományőrző rendezvényeket – magyarázta lapunknak. Az ugyancsak marosvásárhelyi Grávuj Vilmos maratonfutó egy társával szaladva tette meg a távot esőben és napsütésben. Első alkalommal vett részt, és egyrészt azért is indult el, mert idén eddig minden sportrendezvényt töröltek. Számára nem volt megterhelő a szakasz megtétele, egy félmaratonnal felérő bemelegítő volt – nyilatkozta.

 Az idén Hargita és Kovászna megyeiek is részt vettek a maratonon, ugyanis a többi székelyföldi célpontú maraton idén elmaradt. A gyimesfelsőloki Ferencz Laura is ezért csatlakozott néhány társával a Korondról indulókhoz. Első alkalommal tették meg ezt a távot kerékpárral, de volt már ennél hosszabb túrájuk is, Máriapócsra – mondta el. Iskolájukban van egy ferences testvér, aki a Ferbit kerékpártúrákat szervezi, ha azt megtartják az idén, akkor ez a tekerés egy bemelegítőnek mondható arra a rendezvényre. Továbbá kultúr-

történelmi csemegéket is gyűjtögethettek, hiszen ide is egy ferences kolostortemplomhoz érkeztek, ahol egykor ugyancsak szolgált egy másik földijük, Kájoni János. A maraton lényege, hogy nem egymás ellen, hanem egymásért tesszük meg, és most, a járvány idején még fontosabb a részvétel, mert az ember mozgásra és közösségre vágyik, ezeket itt mind megtalálja.

 A kedvenc bibliai igéjére alapozva indult útnak az erdőszentgyörgyi Csizmadi Zsolt maratonfutó is, aki már ötödik alkalommal szaladta le a távot, és aki vallja: hit nélkül nem lehet szaladni, még egy lépést sem tenni, a hit pedig csodákra képes. Úgy érzi, a keresztény értékek végveszélyben vannak, ezért az embereknek figyelniük kell egymásra, hogy békével legyőzhessék a mindent ellehetetlenítő sötét erőket. Az általunk megtapasztalt csodákat vissza kell vetítenünk a mindennapokra, hogy a keresztény életben és a mindennapokban csodákra legyünk képesek, és „visszaszeressük” egymást – magyarázta részvétele indítékát a sportoló.