A héten elfogadta a kormány a következő 15 évre szóló általános szállítási fejlesztési tervet. A dokumentum, amellett hogy a korábban megszellőztetett előzetes változatoktól a mi szempontunkból jelentősen eltér, a költségvonzatok szempontjából sem igen áll meg a lábán.
A héten elfogadta a kormány a következő 15 évre szóló általános szállítási fejlesztési tervet. A dokumentum, amellett hogy a korábban megszellőztetett előzetes változatoktól a mi szempontunkból jelentősen eltér, a költségvonzatok szempontjából sem igen áll meg a lábán. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy a stratégiát elfogadott technokrata kormányt néhány hónap múlva leváltják, és aligha biztos, hogy a választások után hatalomra kerülő új kormányzat ezt a tervet felvállalja.
Ambíciókban hiány egyszer nincs. 11 autópályát és 19 gyorsforgalmi utat terveznek a dokumentumban, ezek mellett pedig jelentős vasúti felújításokat is. Ami ebből minket érint, hogy az észak-erdélyi autópálya lassan dél-amerikai teleregényhez hasonlító történetébe e terv újabb, rossz fordulatot hoz, mert a Marosvásárhely – Brassó szakaszon most már nemhogy autópályát, de gyorsforgalmi utat sem készülnek építeni. Az eddigi tervváltozatokban ez utóbbi még szerepelt, ha már pályát évek óta nem is ígértek erre a szakaszra.
És amiért ez a terv inkább mondható álomnak, mintsem következetes munkával kivitelezhető szándéknak, az elsősorban az anyagi alátámasztás hiánya.
A terv kapcsán az egyik szavahihető internetes hírportálon megjelent elemzés szerint például csak a következő négy évre betervezett munkálatok becsült költségvonzata 13 milliárd euró, de ennek csupán az egyharmada áll rendelkezésre beazonosítható költségvetési forrásból. Elemzők szerint némileg jobb a helyzet a 2020-30 közöttre tervezett munkálatokkal, mert az arra az időszakra ütemezett munkák 16,7 milliárd eurós költségvonzatának felét tudták megjelölni. Vagyis a betervezett időszakban számításba vett útépítésekre összesen 16 milliárd euróra forrást sem tudtak megjelölni. És a számításokhoz még azt is hozzá kell tenni, hogy jelenleg 2020-ig terjedően beszélhetünk lehívható pályázati alapokról, amikből az Európai Bizottság által is jóváhagyott beruházásokra 85%-ot ad az unió. 2020 után új uniós költségvetési ciklus következik, csakhogy közben az unió egyik leggazdagabb tagállama éppen kiválóban van, és szakértő legyen a talpán, aki a britek távozásának a brüsszeli számvetésre várható hatását úgy tudja most felbecsülni, hogy az be is válik a gyakorlatban. A még így is hiányzó pénzeket pedig legfeljebb a nemzetközi hitelpiacon lehet megtalálni, már ha lesz olyan hitelező, amelyik a pénzét adja egy olyan országnak, amely a gazdaság jó működéséből származó idei pluszpénzeit például nem fejlesztésekre, hanem állami fizetésekre költi, ahhoz hasonlíthatóan, ahogy a görögök évekig ásták maguknak a gödröt. De ha minden pénzt elő is tudnak keríteni, még az sem biztosíték rá, hogy a térképen szép vonalakkal megjelölt utak a valóságban is megépülnek, elég csak a most folyamatban levő munkákkal kapcsolatos botrányokra utalni.
Szóval a terv szép, csak épp a csodával érne fel, ha működne is.