2024. november 23., Saturday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Egyetértek Bolyai Farkassal, aki Szabó Jánost jelöli meg a XIX. század eleji Marosvásárhely legtehetségesebb festőművészének. Alkalmasint nem sok festőművész dolgozott abban az időben, de közöttük Szabó János volt a legtehetségesebb, és talán a legnagyobb hatású is.

Képaláírás Szabó János festménye: Szász Károly (Vízakna, 1798. január 25. – Marosvásárhely, 1853. október 25.) államférfi, jogtudós, író, matematikus


Egyetértek Bolyai Farkassal, aki Szabó Jánost jelöli meg a XIX. század eleji Marosvásárhely legtehetségesebb festőművészének. Alkalmasint nem sok festőművész dolgozott abban az időben, de közöttük Szabó János volt a legtehetségesebb, és talán a legnagyobb hatású is. A XIX. század eleji Marosvásárhelyen még Boér Márton (1762-1830) festőművészről tud az emlékezet. Benkő Károly 1862-ben mind Boér Mártont, mind Szabó Jánost a 20 leghíresebb marosvásárhelyi polgár közé sorolja. (Bár egyes vélemények szerint Benkő Károly Szabó János alatt Nagy Szabó Jánosra, Marosvásárhely 1605-beli főbírójára gondolt, e sorok írója szerint inkább a piktor Szabó Jánosra, hiszen kortársa volt.) Ha rápillantunk néhány Boér Márton, illetve Szabó János által készített portréra, nem lehet nem észrevenni, hogy Szabó Jánosnak mennyivel fejlettebb volt a rajzkészsége és a festőtechnikája. Természetesen nem vagyok illetékes abban, hogy a két művész fölött műítészi véleményt alkossak, de azt hiszem, Bolyai Farkas ítélete ebben mérvadó.

Művészettörténészek állítják, hogy Szabó János nagy hatással volt Barabás Miklósra, és hogy Barabás Miklós a magyar stílust Szabó Jánostól tanulta. Tény, hogy Szabó Jánosról nagyon szűkszavúan emlékszik meg Barabás Miklós önéletrajzi művében, de ez talán szakmai irigységnek is betudható. Barabás nagyenyedi diákoskodása idején egyszerűen Szabó János volt „a piktor”. Ez ingerelhette Barabásit! (Pedig Szabó Jánosra azért ragasztották rá „a piktor” jelzőt még Marosvásárhelyen, mert abban az időben két nevezetes Szabó János élt a városban, a piktor és az orgonacsináló. Mind a kettő közszereplője volt a korabeli Marosvásárhelynek és mind a kettőnek kapcsolata volt a Bolyaiakkal.) Azt tudjuk, hogy Barabás Miklós volt a magyar nyelvterületen az első festőművész, aki meg tudott élni a művészetéből. Nem szívesen mondta mesterének Szabó Jánost, de, mint ismert, Barabás Miklós senkit sem tekintett irányítójának. Egyedül Szász Károlytól kért tanácsot, hogy papi vagy festőművész hivatást válasszon-e. Szász Károly azt válaszolta Barabásnak, hogy ha már egy területen bizonyított, akkor azt ne hagyja el.

Szabó Jánosról nagyon keveset tudunk, és ami még fájdalmasabb, hogy festményeinek többsége el is veszhetett. A Magyar Nemzeti Múzeumban csak két festményét őrzik, a Magyar Nemzeti Galériában egyet (Női arckép [Deáki Fülöp Terézia arcképe], olaj, vászon, 92 × 71,5 cm, jelzés nélkül, MNG, ltsz.: FK 6556), a Kolozsvári Művészeti Galériában egyet sem, Sepsiszentgyörgyön egy rajzát, Csíkszeredában egyet sem. Természetesen magángyűjteményekben lehetnek még művei. Nem tudom, hogy Marosvásárhelyen őriznek-e rajzokat, festményeket Szabó Jánostól Bolyai Farkas portréján kívül. Hogy emlékszünk rá, azt főleg Bolyai Farkasnak és Barabás Miklósnak köszönhetjük!

Szabó János 1784-ben Székelyudvarhelyen született. Marosvásárhelyen szíjgyártó mesterséget űző bátyja hozta a Marosvásárhelyi Református Kollégiumba. Itt főleg Bolyai Farkas egyengette az útját és biztatta, hogy lépjen művészi pályára. Bolyai Farkas beajánlotta báró Kemény Simon családjához, és így lefestette a báró családját. Festett Bukarestben, Brassóban és Kolozsváron. Később Bécsbe ment, de ott úgy leszegényedett, hogy Bolyai Farkas gyűjtést szervezett, hogy legyen mivel kifizesse bécsi adósságait és hazajöjjön Marosvásárhelyre. Haza is jött, de nem volt megrendelése. Kolozsvárra ment és ott lefestette gróf Bánffy György gubernátort, lerajzolta báró Jósika Miklóst, Haller Istvánt, Wesselényi Miklóst, Mikes Jánost, Kemény Simonné Teleki Annát, Bolyai Farkast, Szász Károlyt, Teleki Domokost. Litográfiai műhelyt rendezett be, de az sem lett jövedelmező. Újra elment Bukarestbe, de már nem volt szerencséje. 1847-ben végleg hazajött. Bolyai Farkas sokszor meglátogatta a szíjgyártó bátyja Szent György utcai házában. Még négy évet élt Marosvásárhelyen, és nagy szegénységben halt meg 1851. január 27-én, ugyanazon a napon, mint Bolyai János, csak kilenc évvel korában. Bolyai Farkas búcsúztatta a református temetőben.

A mellékelt festmény a Magyar Nemzeti Múzeum tulajdona. A színes reprodukcióért köszönetet mondok Vajda László főosztályvezető és Király Attila muzeológusoknak. A festmény Szász Károlyt ábrázolja, a legnagyobb 1848-as személyiséget, aki Marosvásárhelyen nyugszik. Róla többször írtunk a Népújságban is. A képen a nyugodt, derűs, tekintélyes professzor arca sugárzik, a reformnemzedék vezéregyénisége volt, akiért rajongtak a hallgatók. Az élet, a politika és a 48-as forradalom bukása aztán teljesen megtörte, és arra kényszerítette, hogy kegyelemért esedezzen a császárhoz. De ez a kép, véleményem szerint, Szász Károly alkotóerejének tetőfokán készülhetett.

 

IRODALOM

1. Benkő Károly: Marosvásárhely szabad királyi város leírása 1862-ben, szerkesztette: Pál-Antal Sándor, Mentor, 2001

2. Bolyai Farkas: Nekrológ Szabó János felett, közzéteszi ifj. Biás István a Lyka Károly szerkesztette Művészet c. folyóiratban 1910-ben

3. Magyar Nemzeti Múzeum, Szabó János: Szász Károly portréja, leltári szám: 471

 

 

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató