Szabó István új filmjéről, Az ajtóról

Szabó Magda szavai helyett a színészet és a film eszközeivel mesélte el Emerenc és Magda történetét Szabó István új filmjében, Az ajtóban.

Szabó Magda szavai helyett a színészet és a film eszközeivel mesélte el Emerenc és Magda történetét Szabó István új filmjében, Az ajtóban. Mint az Oscar-díjas rendező az MTI-nek adott interjúban fogalmazott: az első pillanattól a főszereplők arca és az azokon tükröződő érzelmek érdekelték.

Szabó István az elmondta: nem változott a viszonya Szabó Magda regényéhez, a kezdetektől fogva a két főhős arcát szerette volna megmutatni, azt, ahogy az energia áramlik köztük, ahogy az érzelmek fellobbannak, majd kihunynak. „Az volt fontos, hogy azt, amit Szabó Magda a szavakkal kifejezett, megpróbáljam gesztusokkal, arcokkal, tekintetekkel, a színészek közti viszonyokkal megjeleníteni” – fogalmazott a rendező, aki Az ajtót „nagyon szép feladatnak és komoly kihívásként” jellemezte.

Az alkotó kitért arra is, hogy bár Szabó Magda írt egy-két kifejezetten filmszerű jelenetet a könyvébe, ezek a végső változatba mégsem kerültek be. Az egyik ilyen jelenetről Szabó István elmondta: a számítógépes animáció miatt húzták ki végül, „idegennek” érezték a lélektelen technikát a színészek által megjelenített érzelmekkel szemben. „Arról a jelenetről van szó, amikor Magda belép Emerenc szobájába, és azok a régi, szúette bútorok az első érintésre szétporladnak. Amikor azonban összevágtuk a filmet, azt éreztem, hogy nem illik ez a technika a tekintetek fényéhez” – magyarázta a rendező, majd rámutatott, hogy az Emerenc múltját felvillantó viharjelenetben viszont kihasználták a számítógépek adta lehetőségeket. „Nem értek ehhez a technikához. Azt azonban megtanultam, hogy csak módjával, segédeszközként szabad alkalmazni, nem öncélúan. A legfontosabb, hogy a tekintetekben az igazi érzelem jelenjen meg” – szögezte le Szabó István.

A rendező kitért arra is, hogy tartott az állatokkal való munkától, végül azonban Horkai Zoltán állatvédő és állatidomár segítségével gond nélkül forgatták le a jeleneteket Violával, a kutyával, valamint Emerenc macskáival. „Eszembe jutott Truffaut Amerikai éjszaka című filmje, amiben a macska folyton tönkreteszi a felvételt. Horkai Zoltán azonban olyan szeretettel bánt az állatokkal, hogy mindent szinte elsőre teljesítettek neki” – idézte fel a forgatást Szabó István.

Arra a kérdésre, hogy miért esett a választása Emerencként Helen Mirren Oscar-díjas brit színésznőre, amikor a regényben Helen Mirrennél sokkal erőteljesebb fizikai alkat jelenik meg, Szabó István azt felelte, hogy ő csak hű akart lenni Szabó Magda leírásához. „Azt írta, hogy Emerenc egy királynő. Királynői a tartása, a viszonya a világhoz, a természethez. Így amikor kiderült, hogy nemzetközi koprodukcióban készülhet el a film, rögtön Helen Mirrenre gondoltam” – fogalmazott a Kossuth-díjas alkotó, majd megjegyezte, a színésznő maga is az egyik
legfontosabb szerepének nevezte Emerenc figuráját.

A rendező hasonlóan vélekedett a Magdát alakító Martina Gedeckről is; mint fogalmazott, nem fizikai hasonlóság miatt esett rá a választása.
„Felkészültségében, tudásában, érzékenységében, műveltségében van meg mindaz, amit Szabó Magda képviselt” – mutatott rá.

Eperjes Károlyról, aki a filmben Tibort, Magda férjét játssza, a rendező elmondta, hogy mintegy harmincéves munkakapcsolat fűzi őket össze, ő játszotta a Rokonok egyik főszerepét, a Hanussenben Nowotny Tibor kapitányt, de feltűnt a Redl ezredes egyik fontos mellékszerepében is. „Azt gondoltam, élvezni fogja ezt a visszafogott szerepet, amelyben csodálattal nézi a tehetséges feleségét, de azért van véleménye, és nagyon finom, gyöngéd iróniával helyre tudja őt tenni” – vélekedett Szabó István Tibor szerepéről. Hozzátette: Eperjes Károlyhoz fűződik a film egyik legemlékezetesebb jelenete is, amikor Magda épp a Kossuth-díj átvételéről ér haza, férje pedig az ajtóban várja. „Állt az ajtóban és különleges rémület és szomorúság volt a szemében, mert meg kellett neki mondani, hogy mi történt Emerenccel” – fogalmazott a rendező.

Szabó István felidézte, hogy a forgatás előtt a főszereplőkkel három nap alatt szóról szóra átbeszélték a forgatókönyvet. „Minden szóról megbeszéltük, mi lehet mögötte, milyen lehetőségek adódnak eljátszani a szavak mögötti jelentéstartalmat, szükség van-e egyáltalán a szóra. Sok kérdésük volt, a válaszokat pedig megpróbáltuk közösen megtalálni” – mesélt az előkészületekről az alkotó.

Arra a kérdésre, hogy vajon a külföldi nézők megértik-e a történet mélyebb jelentésrétegeit, a rendező azt felelte, hogy ebben csak reménykedni tud. A film nemzetközi premierjét a magyar bemutató után két nappal, március 9-én tartották Németországban, ezt követően országos forgalmazásba kerül.

A filmben felcsendülő Robert Schumann-művekről Szabó István elmondta, a kezdetektől fogva kamaramuzsikában gondolkozott. „Amikor elolvastam a könyvet, rögtön egy kamarafilm lehetőségét láttam meg. Tudtam, az érzelmekre koncentrálunk, amelyekhez Schumann műveit szerettem volna megszólaltatni” – fogalmazott.

Arra a kérdésre, hogy milyen esélyekkel indulhat a magyar moziban az irodalmi adaptáció, a rendező azt felelte, hogy Az ajtó egy érzékeny nézői rétegnek készült. „Olyanoknak szerettem volna kedvezni, akik szeretnek elgondolkozni bizonyos kérdéseken, akik egy-egy történet tanulságait szívesen összevetik a maguk életével. „Tudom, ez egy szűkülő réteg, és nem is határozható meg életkorral vagy nemi hovatartozással” – mutatott rá Szabó István.