Szávai Géza regényes estje

A Magyarországra negyedszázaddal ezelőtt áttelepült író közvetlen hangú, derűs találkozón beszélt marosvásárhelyi olvasóinak önmagáról, könyveiről és mindarról, ami ezekkel kapcsolatos.

A szerző felolvas a Székely Jeruzsálemből (Fotó: Karácsonyi Zsigmond)

A Magyarországra negyedszázaddal ezelőtt áttelepült író közvetlen hangú, derűs találkozón beszélt marosvásárhelyi olvasóinak önmagáról, könyveiről és mindarról, ami ezekkel kapcsolatos. Erdélyi turnéja első állomása volt a Bernády Ház, egy egész hosszú asztalt töltöttek meg regényei és más munkái, kiadójuk, a Pont régebbi és új kiadványai. Az 1950-ben Küsmödön született szerző harminc év teltével kereste fel székelyföldi közönségét. A vásárhelyi helyszín kedvezményezett, itt néhány esztendeje már volt alkalmunk faggatni, akkor az Aletta bárkája című regénye látott napvilágot. A keddi beszélgetésen, felolvasáson három frissen megjelent műve szolgált kiindulópontként: A nagy átmenetelés, a Csodálatos országokba hoztalak és a Székely Jeruzsálem, amelynek immár az ötödik kiadását vehetik kézbe az érdeklődők. Jó szokásához híven egy nappal korábban gyermekkönyvei célközönségéhez is ellátogatott, a Dr. Bernády György Általános Iskola két V. osztályával folytatott eleven párbeszédet, tartott rendhagyó, interaktív irodalomórát.

Vidám estet ígért a rendezvény beharangozójában Szávai Géza, és valóban olyanná is kerekedett a találkozó, de mindegyre komolyra fordult a szó, hiszen könyvei drámai, tragikus elemekben is bővelkednek, megrendítően mutatnak fel ember- és jellempróbáló sorskérdéseket. Ahány regény – márpedig számos ilyen nagylélegzetű munkát mondhat magáénak –, annyi szín, téma, hangulat, kísérlet, arculat, sajátos besorolás: esszéregény, kisregény, nagyregény, világregény, vígregény, meseregény, gyermekregény stb. Amint az író kifejtette, hosszú ideje egy egész „regényrendszert” épít ki, még hat-hét évre van szüksége, hogy elképzelése teljessé válva világosan kirajzolódjék. Egyelőre a művek önálló, a szervesülést még nem eléggé érzékeltető „komédiák és tragédiák a világ közepén”.

A nagy átmenetelés az 1989-es rendszerváltás időszakát idézi fel, azt az író életében is rendkívüli periódust, amikor az anyaországba két bőrönddel áttelepedve ottani egzisztenciájukat kellett megteremteniük, és ennek folytán minden írói, újságírói munkát felvállalt, még rajzolt, illusztrált is, ha a szükség úgy hozta. Rázós dolgokat is sűrűn megjelentetett, gyakran írói álnéven jelentkezett, ebben a humorba ágyazott könyvében többet – Geezen Guuz, Dali Endre, Sz. G., pipás – felold. Politikai paródiákat is bőven találunk e különös „vígeposzban”, a „szépbirodalomban” meghatározó jelentőségű írókollégákat sem kíméli. Szávais tálalásban ott van a könyvben például Esterházy Péter és Jókai Anna is. A szerzői karikatúrákkal együtt, amelyekből az est végén néhányat a jelenlevők ajándékba kaptak. Pár érdekességet a mű születéséről az író ízes előadásában ismerhettünk meg.

A tréfás hangnem a Székely Jeruzsálem kapcsán komolyra váltott, bár, mint Szávai közölte, a több idegen nyelvre lefordított esszéregény méltatói között olyanok is akadtak, akik a könyv és a szerző humorát emelték ki. A székely szombatosok és egykori központjuk, Bözödújfalu sorsa, tragédiája azonban ma is elsősorban fájdalmat, megrendülést kelt sok-sok emberben. A kötet első kiadása 2000-ben jelent meg, a mostani ötödik kiadás változatlan, mert a szöveg dokumentumjellegű ugyan, és az életünkre vonatkozó bizonyos konkrét adatok változhattak is a megírása óta eltelt másfél évtizedben, de a lényeg, mindaz, amit felmutat, ma is érvényes, és holnap, holnapután is az marad. Amiről írt, azt az idegenek is értik, értékelik, az identitásról szóló könyv francia változatát Svájcban díjazták, a szerző januárban veheti át érte az elismerést. Az est résztvevőinek arról olvasott fel a regényből, hogy miképpen érti ő apa – anya, szülő – gyermek, nagyszülő – unoka viszonylatában a híd szerepet. És szó esett a Bözödújfalu-jelenség európai fogadtatásáról is.

Svájc a harmadik idei Szávai-regény, a Csodálatos országokba hoztalak kapcsán is terítékre került. És kelet lehetséges Svájca, Erdély is természetesen. Meg Oroszország, Amerika. A szenvedélyes szereplők, akárcsak Szávai több más, térben és időben szabadon csapongó regényében, magukkal ragadják az olvasót, történetük magához láncol. Ezt a felolvasott részlet is jól érzékeltette. Az emlékezetes est pedig azt is újra tudatosította a jelenlevőkben, hogy bármennyi technikai meg egyéb újdonság köti is le a figyelmünket és időnket, az olvasásról kár lenne lemondani.