2019. augusztus 23., péntek

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Egyensúlyt kellene teremteni az állami szférában jelentősen megemelt bérek és a magánszférában elérhető keresetek között. Kiváló ötlet, csak az a kétséges, hogy a megoldására kiötlött javaslat mennyire életképes.

A rendesen működő országokat e tekintetben az különbözteti meg szép hazánktól, hogy a politikum a gazdasági kérdéskörök szabályozásában távlatokra is tervez, és rendszeresen egyeztet is a vállalkozói képviseletekkel. Persze ez azt is feltételezi, hogy értsenek is ahhoz, amit szabályozni akarnak. Nálunk nem ez a helyzet, így az utóbbi bő két évben emelték az állami béreket, amelyekkel a magánszféra nem tudott lépést tartani. Most az egyensúlyt az állami és magánszféra bérezése között úgy próbálnák helyreállítani, hogy írnak egy új törvényt, amely szerint a különböző végzettségi szintektől függően lépcsőzetes minimálbért állapítanának meg.

A tervezetet három szociáldemokrata képviselő készítette, de valamennyi parlamenti párt képviselői megtalálhatók a szenátusba benyújtott javaslat támogató aláírói között. Vagyis politikai konszenzus van abban, hogy nem gazdaságpolitikai lépésekkel kell támogatni a vállalkozói közeget, és ezáltal a munkavállalókat is, hanem a parancsuralmi rendszerekben megszokott direktívákkal. Amelyek szabad gazdaságban igen ritkán szoktak működni. Attól ugyanis, hogy a parlament törvényben előír egy bizonyos szintű minimálbért, az még a magánszférában senkinek nem garantál semmit. Ha egy magáncég meg tudja fizetni az alkalmazottait, akkor törvényi kényszerítés nélkül is meg fogja tenni, mert a képzett munkaerő manapság hiánycikk, és ha valaki nem becsüli meg a rendelkezésére álló humán erőforrást, akkor előbb-utóbb a rolót is lehúzhatja, mert értékes munkavállalóit elhalássza a konkurencia. A magáncégeknek a kipusztulásban aktív segédkezet jelentenek az ilyen szabályozások, mert ha akkora bérek kifizetésére kötelezik az adott vállalkozót, amit gazdaságilag nem bír el, akkor arra kényszerítik, hogy vagy szélnek eressze az alkalmazottját, vagy csak papíron bocsássa el, és feketén fizesse meg. Hogy ebben mi a támogatás a munkavállalónak, azt legfeljebb a politikusok érthetik.

Nekünk, földhöz ragadt választóknak sokkal jobban érthető lenne, ha beruházásokkal, fejlesztési alapokkal, okos adópolitikával támogatnák az üzleti szférát, hogy magától is meg tudja érdem és teljesítmény szerint fizetni a munkaerejét. A munkavállalókat pedig ilyen botcsinálta törvények helyett értelmes oktatási rendszerrel kéne támogatni abban, hogy jól fizethető munkához szükséges képzettséghez jussanak. Tovább már ők is boldogulnának.