2020. november 30., hétfő

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Online oktatás: jó is, nem is...

Tavaly bizonyára nevetőgörcsöt kapott volna az a diák, akinek azt mondják, közel az idő, amikor kedvenc, otthoni forgószékéből követi majd végig a magyar- és matekórákat, mi több, az oktatás alatt saját vagy osztálytársai házi kedvencei, esetleg kistestvérei is fel-felbukkannak. A koronavírus-járvány pontosan ezt az utópisztikus helyzetet tette valósággá. 

A marosvásárhelyi diákok tanórái három hete kizárólag a virtuális térben zajlanak. Mennyire megerőltető napi ötször, hatszor vagy akár hétszer negyven percen át képernyőn keresztül befogadni az új leckét, milyen érzés a kedvenc vagy éppen rettegett tanárral a gyerek-, azaz tiniszoba biztonságából szembenézni, és vannak-e előnyei ennek az új helyzetnek? – ezekre a kérdésekre kerestük a választ a digitális oktatással a világháló új vetületét megismerő tizenévesek körében.


Nem lehet elkésni

Gyopi, 6. osztályos: Az internetes tanításban az a rossz, hogy nem találkozom az osztálytársaimmal, és nem értem meg annyira a leckét, mint a suliban. Igaz, a tanárok próbálják minél jobban megmagyarázni, de ez mégsem olyan... Sokkal jobban ki is fáradok, főleg a román-, matek-, német- és fizikaórákon. A történelem-, polgári- és néha a bioszórákat viszont így is élvezem. Ebben az egészben az a jó, hogy ha 7 óra 50 perckor kelsz fel, akkor éppen csak becsatlakozol a csoportba, 20 perces szünetek vannak, és nem kell hordani a maszkot. De mégis inkább járnék iskolába. 

Balázs, 4. osztályos: Szeretem az online sulit, mert nem kell suliba menni (ahol Karcsi mindig bosszant!, meg legtöbben kinevetnek és csúfolnak...), mert nincs zaj órákon (a tanci kezeli a mikrofonunkat, csak akkor kapcsolja be, ha felszólít), jobban tudok figyelni, kevesebb óra van, illetve rövidebbek az órák, és kevesebbszer kell felelni. Azt nem szeretem az online suliban, hogy van, aki nem kapcsolja be sem a mikrofont, sem a kamerát, és nem tudjuk, olyankor mit csinál, néha pedig lemaradok a tananyaggal, de nem tudok szólni, mert a tanci kezeli a mikrofont. Néha vicces helyzetek is előfordulnak, például amikor a tanci szólít valakit, és az nem veszi észre, mert el van bambulva...


Összemosódtak a terek

Gergő, 6. osztályos: Az internetes suliban az tetszik, hogy  lehet dolgozni a számítógépen (szünet alatt minecraftozni is), vannak tanárok, akik nagyon vagány online órákat tartanak, applikációkkal, prezentációval, videóval tarkítva, kísérleteket vagy érdekes, otthon elvégezhető feladatokat mutatnak be (leginkább a matek-, földrajz- és fizikaóra ilyen). Az viszont nem tetszik, hogy nem vagyunk egy térben az osztálytársakkal, nem lehetünk közel egymáshoz, a kamera és a képernyő nem tudja pótolni az osztály hangulatát! Vannak tanárok, akik technikai vagy egyéb okokból nem tudnak rendes, érdekes, követhető órát tartani. Amúgy a tanároknak is nehezebb a figyelmünket felkelteni, mint az osztályban, és nekünk is nehezebb figyelni. Több a házi feladat, és az otthon is iskolává vált, minden egybefolyik. Sokszor még enni is elfelejtek órák után, mert fogok is neki a háziknak, és ha anyu nem szól rám, nem is pihenek. Szerintem az online suliban nincs semmi vicces, bár néha alakulnak furcsa helyzetek. Egyszer Nimród angolórára való bekapcsolódáskor azt hitte, hogy nem megy a mikrofonja vagy a hangszórója, mert olyan csend volt éppen. Beírta a chatbe az osztálytársaknak: – A tanárnő beszél? Eszter válaszolt: Nem, nem beszél! Erika megtoldotta: Senki nem beszél!


Kevés a motiváció

Kevin, 8. osztályos: Szerintem napi hét órán át nem lehet figyelni egy képernyő előtt ülve. Nekem két internetes címről kell belépnem a rendszerbe ahhoz, hogy működjön a kamera is, és az sokszor le is merül. Szóval nehézkes az egész. Az a jó csak, hogy két óra között, a 20 perces szünetekben együtt játszhatunk az osztálytársakkal.

Tamás, 9. osztályos: Ezt az online rendszert senki sem szereti, főként azért, mert nincs túlságosan sok motivációnk, így nehéz rávennünk magunkat arra, hogy felkészüljünk a tanórákra. Az viszont jó, hogy a tanárok sok új, érdekes módszert, internetes oldalt kipróbálnak, hogy izgalmasabbá tegyék az oktatást. Ezt igazán élvezzük,  mégis nagyon fárasztó így tanulni, illetve órák alatt csak a leckére figyelni. A szakórák a legkimerítőbbek, ugyanakkor a legélvezetesebbek is. Néha történik egy-két ,,baki” is, valakinél elveszik az áramot vagy leesik a net. Lassan ez is megszokottá válik.


Hiányzik az a hangulat 

Norbi, 10. osztályos: Mielőtt áttértünk volna a kizárólagos online oktatásra, hibrid rendszerben voltunk, az osztály egyik része a páratlan, a másik része a páros heteken ment iskolába, és akik otthon maradtak,  interneten követték az órákat. Én a második csoportba kerültem, így az új leckét rendszerint nem kaptam el ,,élőben”, viszont annál több felmérőt írtam belőle. Már akkor meggyőződtem arról, hogy az online tanítás során közel sem lehet annyit felfogni a tanár magyarázatából, mint amikor egy légtérben vagy vele. A százszázalékosan online suli csak megerősített ebben a felismerésben. A tanár egy képernyőn keresztül nem tud úgy gesztikulálni, mint élőben, illetve nem tudja úgy átfogni az osztályt, mint a hagyományos tanórákon. Ugyanakkor azt sem tudja felmérni, hogy mindenki valóban az iskolai feladatokkal foglalkozik-e, vagy felmérőknél nem használ-e segédanyagot. A hagyományos iskolának megvan a maga jellegzetes hangulata, reggel korán kimegyünk a jó hidegbe, együtt izzadunk a felmérőkön az osztálytársakkal, aztán, bárhogy is telt a nap, vidáman, hülyéskedve indulunk haza. Ha választhatnék, én inkább ezt választanám.


A szakember véleménye

Kovács Emese iskolapszichológus:  Az online oktatás a legtöbb iskolában szigorúbb keretek között zajlik, mint a tavasszal, amikor váratlanul került át az iskola a virtuális térbe. Ugyanakkor azt látom, hogy az infokommunikációs technológia eszközeinek, lehetőségeinek megismerése továbbra is folyamatban van, a pedagógusok, tanulók, szülők folyamatosan dolgoznak a platformok, applikációk megismerésén. Tanulóként érdemes felvállalni, ha valamit nem tudunk kezelni, vagy nem értünk, előfordulhat ugyanis, hogy a tanár azt feltételezi, hogy mindenki tisztában van az adott online felület kezelésével. A digitális oktatás próbára teszi az úgynevezett végrehajtó funkciók működését. Vannak gyerekek, akik lehetnek intellektuális szempontból nagyon jó színvonalon, nehézségük adódhat viszont a tervezés, időbeosztás, figyelemkoncentráció terén, és a mozgáshiány, a tanulási és a szabadidős tér összemosása sem kedvez ezeknek a képességeknek. Segítségükre lehet a kiszámítható napi ritmus, a tanórai eszközök előkészítése és lehetőség szerint egy olyan tér kiválasztása, amely a tanulásnak kedvez. A tavalyi tanév végén a diákok közül sokan panaszkodtak arra, hogy megterhelő volt számukra a tanárok és az osztálytársak részéről különböző csatornákon érkező információk követése. Most már a legtöbb iskolában az összes tanóra egy egységes platformon zajlik, a lelki egészség megőrzése érdekében ugyanakkor most is fontos lehet úgy beállítani, hogy ne folyamatosan áramoljanak az információk az osztálytársak részére létrehozott csoportokban, hanem meg lehessen tudatosan választani az időpontot, amikor ezekkel foglalkozunk. Egyes diákok számára nehézséget jelent, hogy az otthoni kikapcsolódás, feltöltődés terében kénytelenek megtapasztalni a szorongáskeltőnek érzett tantárgyak, tanárok jelenlétét, emiatt is szükség van a szabadidő tudatosabb megtervezésére. A tanórákon való részvételt nehezíti, hogy a nem szóbeli kommunikáció az online oktatás során a háttérbe szorul, nehezebb, fárasztóbb sok tanuló számára a tanár mondandóját értelmezni úgy, hogy kevesebb nonverbális támpont és a társak ösztönző hatása is hiányzik. Nem beszélve arról, hogy a legtöbb kamasznak hiányzik az iskolai légkör, az osztálytársak fizikai jelenléte, a poénok, az összekacsintások, a birkózások, ölelések. Ugyanakkor az infokommunikációs technológiának köszönhetően sok esetben a tanórák érdekesebbek, változatosabbak, élményszerűbbek lettek, sok tanár jelentős energiát fektet abba, hogy az applikációk és szoftverek adta lehetőségeket minél inkább kihasználják.