Integrált szegénységellenes csomaggal rukkolt elő a kormány, amely életkortól függően több tucat, a szegénység visszaszorítását célzó intézkedést tartalmaz.
Integrált szegénységellenes csomaggal rukkolt elő a kormány, amely életkortól függően több tucat, a szegénység visszaszorítását célzó intézkedést tartalmaz. Például azt akarják, hogy minden újszülöttet regisztráljanak, keresztlevelet és személyi számot kapjanak, hogy hozzájuthassanak a szükséges védőoltásokhoz stb. A 3 év alatti gyermekeknek úgynevezett közösségi bölcsődéket építenének, a „Minden gyermek járjon óvodába” program keretében a 3 és 6 év közötti gyermekeket tanszerrel és megfelelő öltözékkel látnák el, a 6 és 18 év közöttiek számára olyan intézkedéseket hoznának, ami csökkentené az iskolaelhagyást, a 16 és 24 év közöttieknek meg olyan programokat biztosítanának, amelyek hozzásegítenék a fiatalokat a továbbtanuláshoz, illetve a társadalomba való beilleszkedéshez. A 18 és 64 év közötti kategóriák esetében a miniszterelnök olyan intézkedésekre gondolt, amelyek szerinte csökkentenék az elszegényedés veszélyét. És lenne egy Közösségi nagyszülőknek nevezett program is, amely arra szolgálna, hogy azok az idős emberek, akik gyermekgondozást vállalnának, „szervezett körülmények között” tehessék meg. Erre mondta valaki, hogy ez megint egy nesze semmi…
Nos, a csomag egész sor, családokra vonatkozó intézkedést is tartalmaz: szociális lakások, a családon belüli erőszak csökkentése, a gyermekek családban történő nevelése, mikrohitelek nyújtása, kisebb adók a hátrányos helyzetű térségekben vállalkozóknak, szociális kantinok és így tovább.
Persze, nem mondjuk, hogy nem jó szándékú a kezdeményezés. A probléma csak az, hogy létezik már egy, a 2015–2020-as időszakot felölelő szegénység-visszaszorító országos stratégia. Megírták, aztán nem történt semmi, illetve létrehoztak egy minisztériumközi munkacsoportot, amiről azóta sem tudni, mit csinál. Emellett van külön gyermekvédelmi stratégia, stratégia a korai iskolaelhagyás ellen, de van stratégia az aktív időskorra is. Lényegében a legújabbal megegyező „stratégia” porosodik a különböző minisztériumok fiókjaiban.
Rengeteget beszélnek „stratégiai célokról”, ám ezek egyike sem javított sem a gyermekek, sem az idősek, sem a hátrányos helyzetű személyek sorsán. Minden szempontból utolsó helyen állunk Európában. Pedig a stratégia lényege a megvalósítás. Csakhogy mifelénk nem így működik. A rendszerváltás elmúlt negyedszázadában mindegyik kormány kidolgozta a maga stratégiáját, ám az eredmény a nullánál is kevesebb. Nem csoda, ha fenntartással fogadják az emberek.