SORTŰZ 1956

A kép, amellyel az 1956-os forradalom eseményeire emlékeztetjük olvasóinkat, 70 évvel ezelőtt, 56’ október 25-én készült a budapesti Kossuth téren. A 2000-ben elhunyt fotóművész, fotóriporter, a 20. századi magyar történelem egyik legfontosabb vizuális krónikása, BOJÁR SÁNDOR (MTI) készítette. 

Bojár 1956-ban ott volt, ahol az események történtek: a Bem-szobornál, a Rádiónál, a ledöntött Sztálin-szobornál, majd október 25-én a Parlamentnél a Kossuth téren. Egy villanyoszlopról fotózta a történéseket: a tüntetők által elfoglalt szovjet tankokat, majd azt is, amikor az ÁVH a tömegbe lőtt. Miközben a menekülőket fotózta, maga is megsebesült, és a Földművelésügyi Minisztérium hátsó ablakán keresztül menekült el. Felvételei megmaradtak. A fotográfia akkori állapotát, körülményeit is tükrözve, 1956 értékes dokumentumai és egyben egy olyan fotós gazdag életművének részei, aki „szinte egész életében ott volt a történelem fordulópontjainál, és kamerájával megőrizte azt, amit mások átéltek.”

A Sortűz 1956 a 2026-os World Press Photo kiegészítő kiállítása, a budapesti Biodómban látták már nagyon sokan, magam is ott fotóztam jónéhányat a kiállított képekből szeptember végén. A hagyományos, nagy nemzetközi fotós seregszemle november 8-ig tekinthető meg, s mint eddig is mindig, a világ legfontosabb eseményeit, konfliktusait, emberi történeteit sűríti képekbe. Az idei tárlat a ligeti helyszínen 42 díjazott fotós munkáit mutatja be. 141 ország 3747 pályázójának 57376 képéből válogatott a zsűri. Számos megrázó látvánnyal szembesül a néző. Rengeteg a baj, a bánat, a szenvedés, a tragédia a földgolyón, de találkozunk a tágas térben derűs, optimizmust sugárzó felvételekkel is. Az 1956-os mementó tisztelgés is az egykori forradalmárok, az áldozatok emléke előtt, ugyanakkor kidomborítják Bojár Sándor érdemeit is. 

„Ma is előttem a jelenet, amikor apám véresen hazaér a Kossuth térről, ahol az ávósok a tüntetők közé lőttek. Apám is megsebesült, de a képek megvoltak, tanúsították a történteket – idézik a lapok a legendás fotós fiának, Bojár Gábornak a visszaemlékezését. A rendkívüli helyzetbe került család dilemmáját is szóba hozta. Dönteniük kellett. Bojár Sándor bécsi kollégája a határon várta a frissen készült képeket a forradalomról, az induláshoz azonban az egész családnak mennie kellett volna, előre láthatóan végleg. A szülők a nappaliban tanakodtak, meséli Bojár Gábor, majd úgy határoztak: maradnak. Akárha Gothár Péter későbbi Megáll az idő című filmjének jelenetét élték volna át, amelyben az anya kimondja: Mi itt maradunk. Megpróbálunk itt élni.” A kiállítás sok idős néző személyes élménytárát mozgathatta meg. De az akkor történtekről csak közvetve értesült fiatalokat is érzékenyen érinthették a látottak. Az erdélyi kiállításlátogatók, mint jómagam, akik megélhettük 1989 decemberének eseményeit, biztos nem nézhették megrendülés nélkül az anyaországi 56 sortűz okozta tragédiáit.