Sorsfordító nők találkozása Dicsőszentmártonban
Június 14-én a Magyar Házban sor került a Sorsfordító nők az elmúlt 100 évben című rendezvényre, amelyen a magyarsárosi és dicsőszentmártoni magyar nők vettek részt.
A találkozót Barabás Annamária, az RMDSZ dicsőszentmártoni nőszervezetének elnöke nyitotta meg. Csép Andrea, a megyei nőszervezet elnöke, parlamenti képviselő a jelenlegi találkozó fontosságát méltatta, felidézve a már lezajlott hasonló témájú rendezvényeket. Doszlop Lídia is köszöntötte a közönséget. Felelevenítette az egykori nagyasszonyok egész sorát, akik múltunk példaképei tárházát alkotják. Ezután sor került a magyarsárosi nők bemutatkozására, jelen voltak Tóth Katalin és Udvari Margit tanítónők.
Tóth Katalin négy személyiséget mutatott be. Bustya Elza tanítónő 1954–1991 között tanított a magyarsárosi iskolában, s lelkészfeleségként az 1978-ban zajló templom- és harangláb-felújítási munkálatok megszervezésében vállalt oroszlánrészt és kicserélték a templombelsőt díszítő kézimunkákat. Tóth Zsuzsanna munkásnő az 1963–1997 közötti időszakban gondnokfeleségként, amikor az unitárius egyháznál nagyméretű javítási munkálatok zajlottak, szerepet vállalt a templombútorzat felújító munkálatainak megszervezésében. Kiss Anna alpolgármester munkásságával nagymértékben hozzájárult a közösség életének pozitív alakulásához. Ezután Tóth Katalin Udvari Margit munkásságát ismertette. Udvari Margit viszont Tóth Katalin magyarsárosi tanítónő szerteágazó tevékenységét méltatta: többek között beszámolókat, cikkeket ír a közösség, az iskola, az egyház, a falu eseményeiről a Népújságban. A magyarsárosi unitárius nőszövetség társelnöke különböző témájú előadásokkal, irodalmi és helyi hagyományok ismertetőivel, ötletekkel gazdagítja a nőszövetség és a közösség életét.
Az ünnepi hangulat kissé humorossá vált, amikor Szlovácsek Ida nyugdíjas magyar szakos tanár és Molnár Margit tanítónő beszélgetni kezdtek. Előbb életrajzi adatokat ismertünk meg. Szlovácsek Ida 1939-ben Marosvásárhelyen született, iskoláit Dicsőszentmártonban, Nagyenyeden és Kolozsváron végezte. 1962-ben a Babeş–Bolyai Tudományegyetem bölcsészkarán magyar szakos tanári diplomát szerzett. Tanított Vámosgálfalván, a govorai gyermekszanatóriumban, Ádámoson, Küküllődombón és Dicsőszentmártonban. 1991 óta nyugdíjas, a ’70-es évek végétől újságokban és folyóiratokban közöl.
Az 1989-es sorsfordító időkben tagja volt a helyi RMDSZ vezetőségének, a Sipos Domokos Művelődési Egyesület vezetőségének, majd később a Kis-Küküllő Alapitvány kuratóriumának. Nagy szeretettel és izgalommal szervezték a március 15-i ünnepségeket. Sikeresen szervezte az irodalmi kör író-olvasó találkozóit, szerkesztőségek munkatársait (a Művelődést, a Népújságot) hívták meg. Ebben az időben kiemelkedő esemény volt a Sipos Domokos centenáriumi rendezvény 1992 őszén. Az ünnepségek alkalmával Sipos Domokos hamvait a köztemetőben helyezték el, és az unitárius templomkertben felavatták a mellszobrát. Sok és nehéz feladatokat oldottak meg az akkori vezetők, dr. Kakassy Sándor és Puskás György irányításával. Szlovácsek Ida munkásságáért három díjat kapott: Ezüstgyopár díjat, PRO URBE díjat, és Könyv és Gyertya díjat.
Megalapította a Sárga Rózsa nyugdíjasklubot, idén 28. alkalommal irányította a Kis-Küküllő menti szavalóversenyt.
Szlovácsek Ida üzenete a hallgatóságnak: legyenek célkitűzéseid, toborozz társakat, legjobb orvosság a munka, a legfontosabb erő a szeretet.
Az ünnepség díszoklevelek és virágok kiosztásával, Csép Andrea elismerő és Barabás Annamária köszönő szavaival zárult.
Szlovácsek Ida és Barabás Annamária
(rövidített szöveg)
