2024. november 18., Monday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

A tulajdonjog körüli pereskedések nem segítenek

A Tordától huszonegy kilométerre délkeletre, az Aranyos jobb partján az ősi település már a bronzkorban is lakott volt, ahol később a rómaiak az itt vezető útjaik védelmére erődítményt emeltek. E vidék ősidőktől a Gerendi családé volt. Utoljára a Kemény család birtokolta. A falu első kastélya a festői Aranyos folyó menti dombra épült a 16. században a Gerendi család számára.





A kezdet kezdete: alapítók és birtokosok

 A falu első okleveles említése 1260-ból való terra Gerende alakban, amikor a tordai vár tartozékából kivett földet tizenöt márkáért Sámson fiai: Jakab és Pál vették meg, akik a Gerendi család alapítói lettek. Az e családból származott Péter fia, Miklós mester 1289-ben, a szepesi vár ostromakor a király jelenlétében tanúsított vitézsége jutalmául kapta meg más falvakkal együtt adományul villa Gurgodot.

A fellegvár

Kiss Gábornak az Erdélyi várak, várkastélyok című munkájából derül ki, hogy a fenti család egyik tagja építette itt fel azt a várkastélyt, melyet az 1547-ben kelt oklevél fellegvárnak (arx) nevez. Ekkor Gerendi Benedek a gerendi vár porkolábjának, Vitalisnak bizonyos birtokokat kötött le adóssága fejében.

A Gerendiek építettek tehát itt várkastélyt, melyet Apafi György 1553-ban Gerendi Erzsébet kezével szerzett meg az uradalmával együtt. Ezután Apafi-, majd Báthori-, később Jósika-birtok lett.

Az 1600-as évek elején a birtok egy része ismét a Gerendieké lett, míg a másik részét Bethlen Gábor 1619-ben Kemény Boldizsárnak, majd 1647-ben I. Rákóczi György egész Gerendet a várkastéllyal együtt a később fejedelemmé választott Kemény Jánosnak adományozta. Ez időtől e család birtoka maradt a 20. század elejéig.

A kastélyépület és a műemlék templom

Az Aranyos folyó partján álló várkastélyt a 17. században átalakították. A jelenlegi formájában barokkos, L alaprajzú kéttraktusos épület mindkét szárnyához egy-egy ötszögű torony kapcsolódik. A kastély kétszintes – földszint és emelet –, manzárdtetős, alápincézett.

A szomszédságában áll az aranyosgerendi református templom – erre a későbbiekben még visszatérünk –, melynek elődje valószínűleg Gerendi Jakab 1268 utáni építkezése. A 15. század elején ennek a helyére és anyagából épült a mostani istenháza.

A reformáció gyökereket ereszt a településen

Dr. Fekete Albert Az erdélyi kertművészet – Maros menti kastélykertek című könyvében arról ír, hogy a birtokos családok az egyház szerepét kiemelten hangsúlyossá tették Aranyosgerend életében.

A 16. században Gerendi János, Torda vármegye főispánja és Anna nővér unitáriussá lett, és ezáltal megalapozták a településen a reformációt. Később az Apafi családdal az evangélikus vallás virágzott.





A tordai sót az Aranyos vizén szállították

A katonai felmérések alapján néhány, a kastély közvetlen környezetében lévő gazdasági épületre, valamint a folyó kanyarulatát levágó csatorna vizét hasznosító malmokra következtethetünk.

Fekete Albert véleménye szerint a vízimalmok létezését támasztja alá az is, hogy mivel a tordai sót az Aranyos vizén szállították, az e hajók által a malmaikban és gátjaikban okozott károknak a sókamara általi megtérítését 1378-ban Lajos király, majd Zsigmond (1391-ben), továbbá Mátyás (1475-ben) és Ulászló (1499-ben) is elismerte.

Az egykori reneszánsz kert

A legkorábbi adataink a gerendi kertről az Erdélyi Fejedelemség idejéből származnak.

Stirling Jánost parafrazálva, Gerenden egy 1653-as inventárium szerint úgynevezett „lugasos-veteményes-gyümölcsös” reneszánsz kert létezett, melynek hossztengelyét egy szőlőlugas jelölte ki, ehhez pedig merőlegesen kapcsolódott három, meggy- és szilvafákból kialakított lugas. 

A geometrikus alaprajzi rendszer, melynek középpontjába egy filagóriát helyeztek el, egyértelműen díszkerti elemeket jelöl. A filagória-szőlőlugas kompozíció gyakorta megjelent az erdélyi reneszánsz kertekben.

Egy nyolc évvel későbbi összeírás újabb filagóriát és halastavakat is említ: 

„…az haltartó tók előtt vagyon egy jó sendelyes hélyazatú filegoria, melynek egymáson két háza kerekdeden építtetve, körös-körül gyalult deszkákkal deszkáztatot és párkányoztatott… körös körül szép rózsafákkal palántáltatott be…”

Stirling minden valószínűség szerint a szomszédos gerendkeresztúri udvarház kertjére utal, mintsem az aranyosgerendi kastély közvetlen környezetére.

A zárt kastély

Szintén Fekete Albert közlése értelmében az első katonai felmérésből kivehető, hogy a falu temploma körül volt kerítve.

A kastély előtti gazdasági épületek többsége téglaépület, egyik közülük fából készült; ezek, tömegükkel belső udvart képezve, lezárják a kastélyt a település többi részétől. A későbbi ábrázolásokhoz képest a főút közelebb esik a kastélyhoz és a melléképületeihez.





Az Aranyos erőteljesen meghatározta a terület használhatóságát

A kastély mögötti rész legmeghatározóbb eleme az Erdélyi-szigethegységben eredő, vízhozamát tekintve meglehetősen szeszélyes Aranyos folyó a felmérés szerint erőteljesen meghatározta a terület használhatóságát. A kastélytól legtávolabb eső folyószakaszon az Aranyos folyása két mederre oszlik, kiterjedt szigetet képezve.

A kastély dombra épült, melyről meredek rézsű vezetett le a birtok többi részére.

Ez a rézsű végighúzódott az Aranyos mentén a falut érintő szakasz teljes hosszában, árvízvédelmi jelentősége lehetett.

A kastély erősödő térszervező szerepe

A második katonai felmérés térképén a templom körülkerítése megváltozik, szabályos szögletes vonallal határolt.

A főút kastély előtti szakaszát kiszélesítették, szabályos szerkezetű utcákat alakítottak ki, így jöhettek létre a kastély és a főút közötti szabályos négyszögletes területek, esetleges előkerti részek, fasorral határolva.

Az addig két elkülönülő településrendszerből álló Aranyosgerend ekkorra kezd összeépülni, és erősödik a kastély központi, térszervező szerepe.

A kastély mögött a sziget már nem látható, az Aranyos fő folyása áttevődött az új mederbe. A terület vízrendezése és gazdasági hasznosítása céljából a kastélytól délre eső részen csatornát alakítottak ki, melynek vízellátását az Aranyosra épített gát segítségével szabályozták.

A csatorna tóvá szélesedik

A csatorna vizét malom hajtására is használták, melyre korábbi feljegyzések is utalnak. A térképen megfigyelhető, amint a csatorna a terület határánál tóvá szélesedik, melyet valószínűleg szintén gazdasági, nem kertművészeti indíttatásból létesítettek.

A folyó kanyarulatán túli terület egy része is a birtokhoz tartozott, ezt mutatja a körülhatárolt rész, mely valószínűleg fás terület lehetett.

Az ismeretlen funkciójú erődítésszerű építmény

Egy korabeli metszet a kastély keleti homlokzatát ábrázolja a kert felől, bal szélén a templom épületével. A kastély mögötti rész fákkal sűrűn borított, a folyó partján gazdasági épületek sorakoznak, a gémeskút és a legelő marhák a gazdasági hasznosítás bizonyítékai.

Az ábrázolt folyószakasz az Aranyos folyó vagy a kialakított csatorna lehet. A kép jobb szélén kivehető, az épület alapozásához kapcsolódó, ismeretlen funkciójú erődítésszerű építmény részben ma is megtalálható.

A folyópartra vezető út a kastélyt déli irányból kerüli meg, ahogyan napjainkban is.

A műemlék egyre rosszabb állapotban van

Sorainkat dr. Kálmán Attila történész is kiegészítette, miszerint Aranyosgerend kastélyának a mai állapota még egy példája a visszaszolgáltatások következménye miatt kialakult furcsa helyzeteknek. A kommunizmus idején az állami gazdaság által használt épület viszonylag épen érte meg a kilencvenes éveket, habár a melléképületek legtöbbje eltűnt, a park nagy részével együtt. 

Ezért ma az épület egy holdbéli táj közepén áll. Az utolsó próbálkozások az épület megmentésére a kilencvenes évek második felében történetek, majd elakadtak. A tulajdonjog körüli viták, pereskedések, amelyek tizenhatodik éve tartanak, nem segítenek a műemlék állapotán.

Függetlenül ettől, elhelyezkedése – az Aranyos partján –, a kastély melletti középkori templom nagymértékben hozzájárulhat a turisztikai körforgásba való bekapcsolásához, nem felejtve a kastély és az erdélyi magyarság történetében oly fontos szerepet játszó gr. Kemény József, br. Bánffy István emlékének az ápolását. 

Akárhogy is állna a per, a B kategóriás műemlék napról napra megy tönkre, és a megsemmisülés veszélye fenyegeti.

(Mellékeltünk, a Színes Világ 777. számában – különálló részként –, a kastély melletti templom történelméről és történetéről írunk olvasóinknak.)

* A rendelkezésünkre bocsátott dokumentációkért külön köszönet dr. Fekete Albertnek és Keresztes Géza műépítész műemlékvédelmi szakmérnöknek. Régi és mai képek: Demján László műemlékvédő építész és Nagy-Bodó Szilárd


Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató