A sors iróniájának nevezhető mindenekelőtt az, hogy a téli havazás minden évben meglepi a hatóságokat.
Több téma tartja izgalomban az országot ezekben a napokban: a téli havazás, az államfő és a kormánypárt elnöke közötti „hidegháború”, a költségvetésből „eltűnt” tízmilliárd lej, és az immár nemzetközi körözésben leledző volt képviselő, Sebastian Ghiţă egyre-másra nyilvánosságra hozott „leleplezései”, amelyektől az érintetteket a hideg rázza, beleértve az ország első emberét is.
A sors iróniájának nevezhető mindenekelőtt az, hogy a téli havazás minden évben meglepi a hatóságokat. Minél nagyobb a hó, annál jobban csodálkoznak, és annál tehetetlenebbek. Ez azonban már senkit sem lep meg. A hó alá temetett települések lakói valahogy mindig átvészelik a hóviharokat, majd az olvadást követő árvizeket is, amelyeket a téli katasztrófához hasonló „hatékonysággal” kezelnek a hatóságok. És az emberek tengetik tovább nyomorúságos életüket.
A tízmilliárd lejes költségvetési hiány ügyében a nagyobbik kormányzópárt elnöke parlamenti vizsgálóbizottság összehívását fontolgatja. Szerinte a volt kormányfőnek, a pénzügyminiszternek, az európai alapok minisztériuma vezetőjének, az adóhatóságnak és a pénzügyi tanács vezetőjének kell mindezekről magyarázattal szolgálnia. Az államelnök viszont azt állítja, nem költségvetési hiányról van szó, hanem „egy olyan összegről, ami nem valósult meg”, és az ügyet „azokra kellene bízni, akik értenek hozzá”. Ami azt jelent(het)i, hogy szerinte a saját volt miniszterelnöke nem ért hozzá? Erről is rengeteg „szakértői” vita hangzik el majd a kereskedelmi tévékben.
A sors iróniájának nevezhető az is, hogy talán az említett hiányt pótlandó, a „szakértői” kormány utolsó napjaiban a volt munkaügyi miniszter illetéket akart kivetni a hátrányos helyzetű személyek rokonaira. A miniszteri rendelet értelmében a fogyatékosok vagy azok gondozóinak fizetniük kell a gondozói központoknak, ami akár a 900 lejt is elérheti. Ha meg nem fizetnek, akár bírósági úton is behajtják az „adósságot”.
Az ország vezetésében fellelhető paradoxonok egyike, ami ugyancsak a sors fintora lehetne, hogy a szökésben levő, országos és nemzetközi körözés alatt álló volt politikusnak – aki, mint már említettük, újabb és újabb videoüzenetekkel „kelt feszültséget” – az egyik cége szerződéses viszonyban áll az ANP-vel, a Börtönök Országos Felügyeletével. 2016 decemberében, egy héttel az eltűnése előtt három, beszerzésről, kezelésről és javításról szóló szerződést is aláírtak. Hírforrások szerint a politikus cége az utóbbi években közel 6 millió eurós szerződéseket kapott állami intézményektől. Szám szerint 400 szerződése volt a különböző minisztériumokkal. Ezek szerint az utolsó háromra talán azért volt szükség, mert felújításokat akar végezni, mire megtalálják…
Ennyi szenzáció talán elég is lenne, hogy az időjárás viszontagságait nyögő emberekkel feledtessék a bajukat. De őket senki sem kérdezi meg. A sors iróniája, hogy a tévék a meleg stúdiókból agresszíven ontják a szenzációkat, mintha mi sem történne.
