Sorok a Rovásatlasz kötetről
2013-11-28 14:20:16
- Ráduly János
Csíkszentmiklós, az első négy szó olvasata: URuNK MeGeTt TIGeNFOGVÁN. A MeGeTt a feliratban után jelentésű. A TIGeN (tege) = mostantól, mosttól, az előbbtől, a tegnaptól fogván.
(Folytatás november 23-i lapszámunkból)
Csíkszentmiklós, az első négy szó olvasata: URuNK MeGeTt TIGeNFOGVÁN. A MeGeTt a feliratban után jelentésű. A TIGeN (tege) = mostantól, mosttól, az előbbtől, a tegnaptól fogván. Az eSZTeNDŐBeH szónak a végén a H nem E betű. Megfejtéseink idején a városbah szóalakot is bemutattuk, itt föl sem merülhetett a H betű E volta. Íme öt újabban talált adalék, a forrás: Szabó T. Attila: Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár. X. kötet. Budapest – Kolozsvár 2000. Példáink mind az 1500-as évekből valók, zárójelben a mai olvasatot is feltüntetjük, és kötetbeli oldalszámot adunk. Íme:
1560: fiwrol fiwrah (fiúról fiúrah, 224. old.), 1570: Markos Imreh (Markos v. Márkos Imreh, 127. old.), 1571: Beh gywtene (Begyűjtené, 6. old.), 1574: Hinch Imrehne (Hinc v. Hincs Imréné, 303. old.), 1594: Az oh zerben (Az ószerben, 67. old.).
Konstantinápoly: Hosszú Gábor megjegyzi: „A felirat egyes részeire még nincs elfogadott olvasat.” Magam külön könyvet szenteltem az emléknek, minden problémás kérdést érintettem. A kiadvány címe: Az isztambuli székely (magyar) rovásemlék. Kismonográfia. Székelyudvarhely 2007.
Rugonfalva: ITt DRáGYI (= Drági) MIKLOS.
Az olvasatoknál maradva: írásaimban többször is hangsúlyoztam, hogy a székely (magyar) rovásfeliratokban sajátos megoldások is vannak, „néhány jel egyedi jegyeket is hordoz”, egyetlen graféma – esetenként – több hangértékű is lehet. Ezek megragadása nélkül alig van megfelelő olvasat. A rováskutató egyik kötelessége: a lehető legpontosabb rajz elkészítése. Ha a felirat egyik-másik része értelmezés szempontjából „nehezen adja meg magát”, a nyelvtörténet tudományához kell folyamodni. Nem szabad a betűjegyeket megváltoztatni, saját téves elképzelésünkhöz idomítani. Sebestyén Gyula az 1501-ből való csíkszentmiklósi – csíkszentmihályi felirat elolvasásakor hibázott: „a szerinte hibásan másolt kezdő szavakon javított, s így végezte el a megfejtését” (Forrai Sándor: Az ősi magyar rovásírás az ókortól napjainkig. Lakitelek 1994. 296. old.).
Az emlék első négy, nagyon határozott betűs szava a következő: URNK MGT TIG(NF)OGVÁN. A zárójelezett két betű összevont jel. Sebestyén rossz feloldása: URNaK SZÜLeTéSéTÜL FOGVÁN. A magam feloldását már bemutattam. Hosszú Gábor könyvében, a 72. oldalon: ÚRNaK SZÜLeTeTé/iTIL FOGVÁN. Ez bizony javarészt visszakanyarodás Sebestyén Gyulához. Tovább menve: a táblázatban – normalizált székely betűkkel leírva – nem a felirat eredeti betűkarakterei láthatók, hanem a kitalált, a prekoncepcióból származó grafémák egy része van jelen. Ugyanezt az „eljárást” alkalmazta a szerző a homoródkarácsonyfalvi kőfelirat esetében is. Máshol is. Elfogadhatók-e?
Igen fontos Hosszú Gábor: A rovásírásszámok leszármazása című oldalnyi tájékoztatója. Visszanyúlt a múltbeli gyökerekhez, föníciai, arám és birodalmi arám, pártus, székely-magyar, etruszk, római számjeleket vizsgált meg. Az arab számok bevezetése előtt tehát tisztes számrendszerekkel rendelkeztek őseink.
Könyve végén a szerző – függelékként – közli Történelmi események című összeállítását, az intervallum (időköz): Kr. e. 700 (a szkíták elfoglalják a mai Azerbajdzsán területét) – Kr. u. 1909 (Sebestyén Gyula: Rovás és rovásírás könyvének megjelenése). Az Irodalomjegyzék is önmagáért beszél: a szerző széles körű tájékozottságának biztos fundamentuma.
(Hosszú Gábor: Rovásatlasz. Milani Kft. Kiadó. Bp. 2013.).
