Sorok a kibédi Hangya-épületről

Rendkívül jelentős könyv látott napvilágot Kós Károly világa. 1907 – 1914 címmel (Bp.), amelyben a nagy építész alkotói pályájának „meghatározó jelentőségű” szakaszáról olvashatunk. Első kiadása 2013-ból való, hozzám a második, 2014-es kiadás példánya jutott el.

Rendkívül jelentős könyv látott napvilágot Kós Károly világa. 1907 – 1914 címmel (Bp.), amelyben a nagy építész alkotói pályájának „meghatározó jelentőségű” szakaszáról olvashatunk. Első kiadása 2013-ból való, hozzám a második, 2014-es kiadás példánya jutott el. A féltett (mert dedikált) kötet boldog tulajdonosa Elekes Ferenc író, költő. Közvetítő szerepet vállalt Márton Károly barátunk, aki két fontos oldalt fénymásoltatott a részemre. Mindkettőjüknek hálás köszönet.

A két szerző, Fabó Beáta és Anthony Gáll roppant körültekintően kezelte az általuk felkutatott „adalékokat”. Elhitethővé tudták tenni, hogy Kós és építésztársai „A nemzeti építészet megteremtését a népi építészet értékeiből kiindulva képzelték el.”

Egyre ismertebbé kezdett válni, hogy a kibédi Hangya-épület is Kós Károly terve alapján készült. Az alábbiakban néhány megerősítő adalékkal hozakodunk elő: érzékeltetni kívánjuk Kós és Kibéd jeles személyiségeinek egymásra figyelését, egymásra találását.

A Kibéden született Seprődi János (1874-1923) népdalgyűjtő, zenetörténész 1898-tól helyettes, majd rendes tanárként a kolozsvári Református Kollégiumban dolgozik. Kós szülei 1889-ben még Nagyszebenben laknak. „Itt végeztem az elemi iskola három osztályát, és megtanultam németül” – írta később Kós. 1893-ban a család visszakerül Kolozsvárra, „ahol aztán szüleim véglegesen megtelepedtek. Itt végeztem el a negyedik elemi osztályt és a Református Kollégiumban a középiskolát. 1901-ben letettem az érettségi vizsgát is”. (Lásd Kós Károly: Életrajz. Közzéteszi Benkő Samu. Budapest-Bukarest 1991, 224. old. A továbbiakban: Életrajz). Tehát Kós Károly Seprődi-tanítvány is volt/lehetett.

1902-ben Kós a budapesti Műegyetemre került, majd átiratkozott az építészeti szakosztályra. „A tervezésben hamarosan elismerték elsőségemet tanáraim és évtársaim is. Harmad- és negyedéves koromban minden főiskolai pályázaton díjat nyertem és szünidei ösztöndíjat kaptam. 1907-ben kaptam meg építészmérnöki diplomámat” (Életrajz, 224. old.).

Az iskolai szünidőkben, majd a diploma megszerzése után egyre gyakrabban indul útnak – hol egyedül, hol társsal/társakkal –, hogy tanulmányozhassa az erdélyi építészetet. „Személyes értelemben Kalotaszeg az a vidék, amit gimnazistaként felfedezett, amelyhez érzelmileg kötődött, de tanulmányútjai, későbbi megbízásai során ennek határát egész Erdélyre kiterjesztette, különösen a Székelyföldre” (Fabó – Anthony 17. old.). Így jutott el a marosszéki Kibédre is. A Kós Károly világa kötetben két kibédi rajz látható. A 32. oldalon: Kibédi ház (Székelyföld). A Ház, 1909. Itt A Ház folyóiratcím, 1908-1909-ben jelent volt meg. A 37. oldalon levő rajz felirata: Ház Kibéden, udvarban.

Érdekes adat birtokába jutottunk a Seprődi János válogatott zenei írásai és népzenei gyűjtése (Bukarest 1974) kiadvány bevezető írásában. A 9. oldalon szó van arról, hogy Seprődi milyen tantárgyakat tanított, illetőleg milyen „egyéb teendőket is végez” a Református Kollégiumban: „átveszi az önképzőkör s az ifjúsági olvasóegylet irányítását (1907-10), 1910-től pedig a kollégiumi nagy könyvtár őre lesz. Ekkor, néhány iskolai évben Imreh Zsigmond nyújt segítséget az énekoktatásban”. Nos, Imreh Zsigmond neve Kibéddel forrt össze: „Papolcon született az Úrnak 1884. esztendejében. Kibédre 1906-ban nevezik ki tanítónak, de rövidesen ő lett a falu mindenese. A szövetkezeti malom létrehozója és irányítója. A fogyasztási szövetkezet megteremtője és irányítója (…) A hitelszövetkezet kezdeményezője. Gazdaköri dalárda kitűnő karnagya” (In. Péterfy László: Kibéd és egyháza. Székelyudvarhely 1999., 168. old.). Külön tájékoztató is olvasható a könyv 29. oldalán: „A Hangya szövetkezet 270 taggal és 460 üzletrésszel indul (…) Az árusítás bérelt helyiségben veszi kezdetét, de hamarosan saját otthona épül. Már 1912-ben elkészül a szövetkezeti ház a piac szélén. Ennek van egy bolthelyisége, egy italmérése és egy belső kézi raktára. Az üzletvezető részére is egy szoba, konyha készül. Az udvaron három raktár és pince is van (…) Az irányítást és rendelkezéseket a Nagyenyedi Szövetkezeti Központ adja”.

A kibédi Hangya-épület fölépítése – látható – Seprődi János – Kós Károly – Imreh Zsigmond szép összefogásának s a helyi lakosság megértésének az eredménye. Igaz, a gazdaköri méhest Thoroczkay Wigand Ede tervezte, 1909-ben föl is épült, később lebontották. A Seprődi – Kós – Imreh hármas azonban a Kós-tervrajzot hasznosította/hasznosíthatta. Idézzük Kós Károly véleményét Wigand Ede tevékenységéről: „Közös tervezőmunkánk kapcsán állapítottam meg, hogy bizony Wigand Ede páratlanul zseniális – iparművész, de építészeti, műszaki tudása nincsen, komoly, reális építészeti feladatot megoldani a maga tudásával képtelen, még ha az csupán egyszerű családi lakóház is” (Életrajz, 111. old.).

Szólunk még – röviden – az épület utóéletéről. Bácsy Tibor néptanító, költő, festőművész 1920-ban került Kibédre, műhelyében az épületről két festmény is készült más-más időpontban. Az egyiket – a kopottabbikat – Ferenczi Ernő kollégám renoválta. A két ép változat ma is látható az italmérő részlegen.

1918-ban levelezőlapon jelenik meg a szövetkezeti központ fényképe: Népház címen futott be – egész Erdélyben – igen jelentős „karriert”. Bácsy Tibor festményének repróját Péterfy László is népszerűsítette. Már említett könyve 174. oldalán a következő magyarázó szöveg olvasható: Hangya Fogyasztási Szövetkezet – tervezte Kós Károly. Bácsy Tibor festménye.

Megemlítjük Gálfalvi Artúr Béla 2005-ben megjelent Makfalva monográfiáját: a szerző hangsúlyozza, hogy „A makfalvi Hangya szövetkezet emeletes (…) Thoroczkay Wigand Ede (…) műépítész tervezte. Építészeti stílusát mind a megye székhelyének több épületén, mind a makfalvi vagy a kibédi szövetkezet épületén megtaláljuk, amely sok tekintetben Kós Károly (…) felfogását tükrözi” (308. old.).

Magam a Bartók Béla kibédi énekesei és a Cantata profana könyvem címlapján szerepeltettem a fényképfelvételt (Székelyudvarhely 2010).

Kós Károlynak – évtizedek múltán – még volt egy Kibédhez kötődő „ténykedése”. 1973-ban látott napvilágot Varró János: Kós Károly, a szépíró kismonográfiája. A könyvről recenziót írtam, anyagom a bukaresti Tanügyi Újság 1973. december 18-i számában látott napvilágot. Később beépült Könyv és élet. Kritikák, recenziók könyvembe is (Székelyudvarhely 2011, 19-21. old.). Megjelent írásomat elküldtem volt az épp 90 éves Kósnak, aki pár soros, kézzel írt levélben „mondott” köszönetet. A levél szövegét a Népújság Múzsa mellékletének 1993. december 16-i számában tettem közzé Kós Károly levele címmel.

És most következzék a kibédi Hangya-épületről 2012-ben készült (mellékelt) fénykép. Akkor vendégem volt az Oxfordban élő Gróf László térképtörténész, illetve Feiszt György, Szombathelyen élő történész, levéltáros. A képen a két férfi egyike (bal felőli) én vagyok, velem szemben – a falnak támaszkodva – Gróf László áll. A fotós Feiszt volt. Az ajtóbejárat eredetileg – sarokajtóként – a bal felületen volt, átkerült jobb oldalra a felszámolt ablak helyére. Ennyit módosult az épület „arca”. A terembe négy-öt lépcsőfok vezetett, mára a számuk jól lecsökkent: évtizedek során feltöltődött az út.

Van még egy furcsán érdekes dolog, amiről – befejezésként – szólni kívánok. 2007-ben jelent meg Thoroczkay Wigand Ede: Hajdanába, régös-régen… könyve. Anyagát válogatta, sajtó alá rendezte, szerkesztette és az előszót írta Sas Péter. A 19-20. oldalon összeállítás található Thoroczkay Wigand Ede építészeti munkái címmel. Nem tartalmazza a kibédi Hangya-épületet. A Fabó – Anthony kötetben is van hasonló összeállítás (181-182. old.): A Kós Károly által tervezett épületek jegyzéke, 1906 – 1914. Ez a jegyzék sem tartalmazza a kibédi Hangya-épületet. Pedig az épület ma is „él” és funkcionál. Az idén, 2015-ben a 103. életévét tölti.