2018. november 14., szerda

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Szegény család egyetlen gyermekeként született 1930. március 6-án Remeteszegen. Már zsenge gyerekkorában, hatévesen árván maradt, egy nagynénje fogadta örökbe és nevelte fel.

Szegény család egyetlen gyermekeként született 1930. március 6-án Remeteszegen. Már zsenge gyerekkorában, hatévesen árván maradt, egy nagynénje fogadta örökbe és nevelte fel.
Nagyon szerette a sportot, de leginkább az agy sportjához, a sakkozáshoz vonzódott. Már 6-7 éves korától órákon keresztül játszott, vagy nagy figyelemmel követte a nagyobbak sakkjátszmáit, már akkor felfigyeltek rá. Tizenévesen beiratkozott egy sakktanfolyamra az akkori szakszervezetek házában, több, akkoriban neves sakkozó társaságában. Gyakran játszott pénzben is, egy időben ebből tartotta fenn magát. Többen is nagy jövőt jövendöltek neki intelligens játéka láttán, a jóslatok gyorsan be is váltak, igen hamar megnyerte az országos ifjúsági bajnoki címet.
A sakkozással párhuzamosan egy ideig a labdát is kergette, nem is rosszul. A korabeli A osztályos marosvásárhelyi Locomotiva leigazolt ifijátékosa volt, 18 évesen pedig beválasztották a felnőttkeretbe, ahol egészen a bevonulásáig játszott. Katonai szolgálatát a bukaresti Dinamónál töltötte. 1951-ben egy, a Budapesti Dózsa ellen 3-1-re megnyert mérkőzés után Soós Bélát választották a meccs emberévé, amit két gólpasszával érdemelt ki jobbszélsőként. Érdekesség, hogy arra a három évre, amíg a Dinamónál futballozott, meghívták a felnőtt sakkválogatottba is.
Leszerelése után hazatért Marosvásárhelyre, és abbahagyta a futballt, a továbbiakban minden figyelmét a sakkra fordította, ideje java részét edzőtáborokban és versenyeken töltötte. Megházasodott, az akkoriban a legszebb marosvásárhelyi nőnek tartott Szilágyi Piroskát vette el. Egy idő után elváltak.
Geller „keresztapja”
Efim Petrovics Geller, a szovjet sakkvilágbajnok, legendás játékos neve ismerősen cseng az ész sportjának rajongói körében. Amit kevesebben tudnak, hogy Geller réme a marosvásárhelyi Soós Béla volt, aki világversenyeken kétszer is megverte a legendás játékost, karrierjük végén összecsapásaik állása 2-1 volt a marosvásárhelyi sakkozó javára.
45 évvel ezelőtt Soós Béla Németországba disszidált. Ezzel a lépésével a kor kommunista hatóságait nagy haragra gerjesztette, nevét kitörölték a romániai sakktörténetből. A cenzúra jól működött, nevét nem lehet fellelni a kommunista korszak hivatalos kiadványaiban, sakkfolyóirataiban.
Sajnálatos módon 1989 után sem igyekezett senki rehabilitálni. A hasonlóan nagynevű, nemzetközi presztízsű emberek nevét, mint az övé, feltétlenül szükséges lenne visszahozni a köztudatba, hiszen nagyobb értéket jelentenek számunkra, mint a súlyuk aranyban. Soós Béla jó példa erre, honvággyal a szívében, szülőföldjén elfelejtve, 2007. szeptember 9-én, 77 évesen hunyt el Frankfurtban.
Lejegyezte: Gh. Botezan