Simon Judit imakölteményeinek bemutatója

Október 19-én, pénteken a Deus Providebit Tanulmányi Házban

mutatták be Simon Judit-Gyöngyi  verskötetét, melyet Oláh Dénes főesperes és Csata Éva ajánlott a jelenlévők figyelmébe. A kötethez méltó hangulatról, a közönséget megérintő zenei pillanatokról  Nagy Emese hárfaművész gondoskodott.

Simon Judit-Gyöngyi  lírai hangvételű, bizonyságtétel értékű háromsoros versszakok révén építi a dimenziók közötti hidakat. Dicsőíti Istent, az egyházi eseményeket, de a személyes megélések gazdag érzelemvilága, a meg nem született magzatok, Európa sorsa, az évszakok szépsége is fellelhető verseiben. A szerző kötetét érzékletesen illusztrálta sorstársa, Kelemen Attila, akinek munkáit a könyvbemutató alkalmával kiállították. Így az est két alkotónak, a Hifa Románia Egyesület elnökének és alelnökének a megünneplése is volt egyben.

Oláh Dénes főesperes imaköltemény-sorozatként jellemezte a kötetet. A szerző az életét imádkozza, hogy aztán megpróbálja élni az imáját. Ettől kap egyéni arcot, ízt, színt minden egyes költemény. 

„Mi azt nevezzük imádkozó embernek, aki beszélő viszonyban van az Istennel. Simon Judit nem mélyül bele a mindannyiunk által ismert állapotában a tolókocsi lövészárkába, annak mélyéből nem tekint morózusan a két lábon járók világába. A kötetben nyoma sincs az önsajnálatnak, a sebek nyalogatásának. Ő így egész és egészséges. Ebből, az Isten akaratát feltétel nélkül elfogadó lelki mélységből táplálkozik a sokakat megszégyenítő hitvallása: szeretlek, mert a világ része lehetek” – mondta a főesperes. Amint az ismertetés során elhangzott, akár szentáldozási naplónak is lehet tekinteni, fél év krónikájának, a versekben ugyanis  jelen van az aznapi szentírási gondolatvilág. 

Mosolyogva és békét sugározva

Csata Éva a kötetben Isten és ember egységét véli felfedezni. A krízisek közepette ismerjük fel azt a tényt, hogy a valódi fejlődéshez elkerülhetetlen a szenvedés, az Istennel való egyesüléshez pedig elkerülhetetlen a halál. 

„Az Istennel való egységhez én kellek. És ahhoz, hogy adni tudjam magam, első körben le kell mondanom önmagamról. Ezt a fajta elengedést képes megtanítani egy fogyatékkal élő vagy krónikus beteg. Judit ezekben a versekben a lelki áldozás folyamatáról  tesz  tanúbizonyságot. Belső szabadságát a szenvedés szülte, de a szeretet tartja fenn és élteti” – hangzott el a Hifa Románia ügyvezetőjének méltatásában.

Talán nem véletlen, hogy a gyermeki lelkület egyaránt megelevenedik Az anya fájdalma vagy az édesanyja 75. születésnapjára szánt Egy gyermek imája című versében: „Amikor ajkamat érinted, megköszönöm ezt a kegyelmet, édesanyám még velem lehet./ Egy feladatot adtál neki, azt értem túl is teljesíti, hogy segítsen téged szolgálni./…Ha jön az elválás órája, tenyereden vidd országodba, míg elindulok a nyomába.” 

R. Szabó István református lelkipásztor szerint a kötetben „A Megváltó jelenlétében feloldódik és megsemmisül a mankó, a tolókocsi, és magunk elé képzelhetjük, amint önfeledt kisgyerekként szárnyal és állítja: Kitárt karral feléd szaladok …” Balázs Sándor magyarzsákodi unitárius lelkész ajánlójában azt hangsúlyozza, hogy Judit a mindennapokban nem keresztje terhéről beszél, hanem Isten adta lehetőségekről, miszerint szétoszthatjuk magunkat, hogy mások békéjén dolgozva teremtődjön meg a belső békénk. Ezért tud mosolyogni és békét sugározni,  tudatosítva az emberben az isteni gondviselés és krisztusi szeretet valóságát és szentségét.

A hit megtartó ereje

– Mindig ekkora volt a hited, vagy az évek során mélyült el ennyire? – kérdeztük a kötet szerzőjét.

– Erre a kérdésre  nem tudok jó választ adni, mivel azt gondolom, hogy a hit állandó mozgásban van, és a legjobb, ha fejlődik, mert nem stagnálhat. Bízom benne, hogy Isten segítségével a fejlődés útján járok. A szentáldozás számomra egy olyan meghitt pillanat, amit nem lehet félvállról venni, hiszen maga a Megváltó jön el hozzám. Amikor az Úr asztalához járulok, mintha utat mutató fények gyúlnának bennem, mintha minden virágoskertté válna körülöttem. De mindezt ápolni kell, és újra meg újra megismételni.

– Hozzád hasonló helyzetben egyesek a Fennvalót vádolnák azzal, hogy miért épp nekik kell tolókocsiban ülni. A kötetben mégis a hála, szeretet, az életigenlés kap szerepet. Te sosem vontad kérdőre Istent?

– Gyerekkorom óta sosem hibáztattam az Urat, tudtam, hogy mindennek oka van.

– Mit jelentenek számodra a versek? Mit üzensz a nagyvilágnak?

– Kezdetben csak önmagamnak írtam, mások biztattak arra, hogy érdemes kötetbe foglalni a vallomásaimat. A most kötet formájában napvilágot látott gondolataim révén azonban úgy érzem, mintha meztelen lennék, mert azt az oldalamat ismerhetik meg az emberek, amelyről eddig senkinek sem volt tudomása. Számomra az Istennel való találkozások és beszélgetések, azok a vallomások, amelyeknek a verseimben hangot adok, több mint egy terápia.