Sikertelen cserebere…

A Maroson átívelő közúti híd közvetlen szomszédságában, az egykori Aranykakas vendéglő felől közelítve a hídfő bal oldalán több mint másfél évtizede kihasználatlanul áll és omladozik Marosvásárhely egyik katonai egysége. A híd jobb oldalán a Bürger-ház, baloldalt a stratégiai szempontból értékes területen fekvő katonai egység is jobb sorsot érdemelne, de a jelek szerint mindkettőre várni kell. Sajnos, a valóságtól az elképzelések megvalósításáig hosszú és göröngyös út vezet.

Az egykori kaszárnya udvarán hétvégeken ócskapiacot tartanak, az épület felújításában már reménykedni sem nagyon lehet, mivel a védelmi minisztérium bírósági úton visszaigényli a várostól az ingatlant. A város önkormányzata évekkel ezelőtt kezdeményezte a Honvédelmi Minisztérium ügykezelésében lévő létesítmény (az épületekkel együtt 6,4 hektárt felölelő terület) tulajdonjogának a megszerzését. Az évek során azonban a megállapodás-tervezetek sem bizonyultak életképesnek. A telek a város lakossága által igencsak kedvelt Liget szomszédságában van. A több ízben kötött megállapodások során szóba került a szabadidőpark terjeszkedésének lehetősége, a sportlétesítmények bővítésével multifunkcionális olimpiai központot is álmodtak oda a tanácsosok, de még informatikai kutatóközpont megvalósításán is elmélkedtek. A valóságtól az elképzelések megvalósításáig azonban hosszú és sokszor igencsak göröngyös út vezet, akárcsak ez esetben.

 

A csere feltétele – kétszáz lakás 

A kormány 2010. november 17-i 1.147-es számú határozatával Marosvásárhelyen, a Kossuth/Călăraşilor utca 107. szám alatti, állami tulajdonban lévő ingatlan a Honvédelmi Minisztérium ügykezeléséből átkerült Marosvásárhely municípium és a városi tanács ügykezelésébe. Az Emil Boc miniszterelnök, Gabriel Oprea védelmi miniszter, Constantin-Traian Igaş belügyminiszter kézjegyével ellátott kormányhatározat a 2010. november 24-i 786-os számú Hivatalos Közlönyben jelent meg. A dokumentumban foglaltak szerint az állami tulajdonban lévő ingatlan nyolc évvel ezelőtti leltári értéke 506.101 lej volt. Az épület felülete 10.711,45 négyzetméter, a beépített összfelület 14.603,17, az összterülete pedig épületek alatti területtel együtt 64.550 négyzetméter. A kormányhatározat szerint az átruházást az övezet városrendezése kell kövesse, lakásokat, valamint a helyi közigazgatás számára székhelyeket fognak benne kialakítani. A kormányhatározat második bekezdésében olvasható az a feltétel, amit nem sikerült megvalósítani a marosvásárhelyi tanácsnak. Az átruházás feltétele kétszáz lakás felépítése az Országos Lakásügynökség alapjaiból és átadása a védelmi minisztériumnak a polgármesteri hivatal által rendelkezésre bocsátott területen. A lakások nagyságát, a szobák számát utólagos egyeztetések nyomán határozták volna meg. A negyedik bekezdés értelmében, amennyiben a felek nem tartják be a vállaltakat, az ingatlan visszakerül az állam és a védelmi minisztérium tulajdonába. Az ingatlan átvétele és átadása a kormányhatározat életbe lépését követő 60 napon belül megtörtént, jelenleg azonban peres úton visszaköveteli a védelmi minisztérium, mivel a szerződésben foglaltak szerinti lakások nem épültek meg, ezáltal a feltételeket nem teljesítette a város.

 

Perel a minisztérium

Cosmin Blaga sajtószóvivő megkeresésünkre hangsúlyozta, hogy az egykori kaszárnya épülete jelenleg még a városi tanács tulajdonában van, de bírósági pert indítottak a visszaszerzésére. A Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal rendelkezésre bocsátotta az építéshez szükséges területet, elkészíttette a megvalósíthatósági tanulmányt, összeállította az építkezéshez szükséges engedélyek iratcsomóját, eljuttatta azt az Országos Lakásügynökséghez, azonban az a válasz érkezett, hogy – anyagi alapok hiányára hivatkozva – az ügynökség nem vállalja fel a kétszáz lakás megépítését. A kormányhatározat egyik feltétele pedig az volt, hogy a lakásügynökség építse meg a katonaság alkalmazottainak szánt lakásokat. Ezért a védelmi minisztérium bírósági úton visszaigényli a Maros-híd melletti ingatlant.

 

A lakásügynökség nem kockáztatott…

Három éve írtunk arról, hogy a 2015. novemberi tanácsülésen a képviselőtestület elfogadta a Honvédelmi Minisztérium és a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal közötti együttműködési szerződés második változatának a tervezetét is. Az együttműködési megállapodás változatának 4. cikkelye értelmében a felek kötelezettség- vállalása között az állami tulajdonban és a Honvédelmi Minisztérium ügykezelésében lévő egység a 2012-ben aláírt 56564-es számú protokollum értelmében Marosvásárhely önkormányzatának tulajdonába és a marosvásárhelyi helyi tanács ügykezelésébe került volna. A csere feltétele állami lakásalapból épített kétszáz lakás, melyhez a területet a város biztosította volna. Az országos lakásügynökség vezérigazgatója, George Ciprian Stan három évvel ezelőtti nyilatkozatában hangsúlyozta, hogy „csak olyan új közberuházásokat vállalhatnak fel, melyek finanszírozása teljes mértékben biztosított”. Ennek kapcsán akkor arra kerestük a választ, hogy ezek szerint teljesíthető lesz-e a város és a védelmi minisztérium közötti együttműködési megállapodás. Peti András alpolgármestert kérdeztük, aki az ingatlancsere körüli bonyodalmakról tájékoztatott 2015 januárjában. Mint hangsúlyozta, a Maros-híd melletti egykori kaszárnya stratégiai szempontból értékes területen van, ezért mindenképp megérte volna a városnak, hogy mihamarabb rendelkezhessen fölötte. A helyi tanács abban reménykedett, hogy az országos lakásügynökségi hivatal lakásprogramjaiba iktatva a lakásügynökség felvállalja a kétszáz lakás megépítését a honvédelmi minisztérium alkalmazottai számára, a helyi önkormányzat biztosítaná az építéshez szükséges telket a Raktár utcában. A honvédelmi minisztérium elvárása volt, hogy az együttműködési megállapodás aláírásától számított két hónapon belül át is szerették volna venni az új laká-sokat. Az előző változatban azonban ötéves határidő volt megszabva. A városi önkormányzatnak sürgős volt a csere, de a Honvédelmi Minisztérium is konkrétumokat várt, elkészült lakásokat, a városnak azonban erre a célra nem volt költségvetése. Arra a felvetésünkre, hogy a volt katonai egység ingatlanát a csere helyett megvásárolhatták volna, megtudtuk, hogy a 2015-ös megállapodásban sem vetették fel a megvásárlás lehetőségét, annak ellenére, hogy a megállapodás feltételeihez kötött csere a város számára már akkor sem tűnt előnyösnek. A katonai egységek nem használják a kaszárnyát, az állaga egyre romlik, a város ellenben hasznosítani tudná, de a csere feltételeit nem teljesítette, ezért kíváncsian várjuk az újabb tulajdonoscserét. Remélhetőleg jó gazdára lelnek a megyeszékhelyen lévő elhanyagolt, omladozó épületeink.