Sikeres idény, újabb beruházások

Az idén kinyúlt a szezon. Szeptember közepéig még nyári idő volt, amikor Fülöp Nagy Jánossal, a szovátai fürdővállalat vezérigazgatójával beszélgettünk. 

– Még szezon van, bár nagyon sok vendég nincs, úgyhogy az időjárás lehet ragyogó, ha nincs aki élvezze. Mi, szovátaiak és a szovátai turizmusban dolgozók élvezzük. A fizetővendégek már rég elmentek. 

 – Miért, naptár szerint jönnek?

– Nem naptár szerint, hanem például a tanév programja szerint. Magyarországon az iskola szeptember 1-jén kezdődik, augusztus 20. után elmennek a magyarországi vendégek. Moldáviában is szeptember elsején kezdődik az iskola, azok is elmennek. Szeptember 12-én megkezdődött nálunk is a tanév, szeptember 5-én, legkésőbb 8-án „elhúztak” a román vendégek.

– Akkor most kiürült Szováta?

– Vendég nélkül nem maradunk, de nincs az a tumultus, amit csúcsszezonban lehet tapasztalni. Azért nem sírunk, nagyon jó idényt zárunk, mindamellett, hogy az augusztusi időjárás nem kedvezett a strandolásnak. Ennek ellenére a tervezett számokat e téren is 99 százalékban megvalósítottuk, és nagyon jó évet fogunk zárni.

El kell mondanom, hogy a tavaly kimagasló eredményt értünk el, mert július közepéig háromezer izraeli nyugdíjast fogadtunk a Szováta szállóban, és májusban meg júniusban egy 320 fővel telt házat biztosító vendégsereg olyan bevételt generált nekünk, hogy azt hittük, az idén nagyon nehéz lesz helyettesíteni úgy, hogy a bevételek ugyanolyan szinten maradjanak vagy legalább közeledjenek ahhoz a szinthez. Nos, az első félév eredményéből azt tapasztaltuk, hogy két százalékkal még jobbak is voltunk az idén, mint a tavaly.

–  Hogyan sikerült?

– Nem volt izraeli csoportunk, de voltak konferenciák, voltak gyógykezelésre érkező vendégek, tehát helyettesíteni tudtuk ezt a kieső izraeli piacot. Úgyhogy már az első hat hónapunk jó eredménnyel zárult. Július és augusztus a csúcsidény, akkor van a legtöbb vendég Szovátán. Ebben az évben is ugyanez történt, a szállodák és éttermek hozták a várt bevételt. Bár a strandok – mind a Mogyorósi-, mind a Medve-tónál – életéből egypár napos jó idő még hiányzott. 

Előttünk az ősz, szeptember, október, november, kezdődnek megint a konferenciák, és úgy, ahogyan a tavasszal sikerült konferenciákkal és másféle rendezvényekkel helyettesíteni a kieső izraeli vendégeket, remélem, hogy ezt az egy-két százalékos lemaradást a strandok bevételéből az őszi konferenciákkal behozzuk.

– Milyen konferenciákat tartanak?

– Mindenfélét. Kezdve az egyházi értekezletekkel, református lelkészek találkozójával, adventista, pünkösdista, szombatista, mindenféle találkozó volt nálunk. Minket nem érdekel senkinek a vallási meggyőződése: akit a törvény elismer Romániában, szervezhet nálunk rendezvényt. És szerveztek is. Nekünk egyetlen feltételünk van: a költség 50 százalékát előlegként küldjék be, elmenetelkor pedig a másik 50 százalékot. 

– Közeledik a választási kampány: politikai jellegű rendezvényeket is tartanak?

– Nem szoktunk. Volt egy év, amikor itt zajlott két vagy három RMDSZ-es találkozó, de nem kimondottan választásokról szóltak, hanem Hargita, Kovászna és Maros megyei önkormányzati képviselők tartottak értekezletet. Nem politizáltunk, mi nem ordítoztuk, hogy hogyan kell szavazni, meg hogy attól mennyiben lesz jobb az élet. Mi tudjuk, mitől lesz jobb: többet kell dolgozni, hogy tudjunk nagyobb adót fizetni. 

– Hátravan még a téli nagy csúcsidény.

– Természetesen. Más évekhez képest, amikor augusztus mindig ragyogó volt, kánikula volt, ebben az évben ez elmaradt. Kánikula májusban és júniusban volt. Augusztusban napokon át nem volt olyan jó idő, mint most, szeptemberben, pedig akkor volt itt a nagy tömeg. Ahelyett, hogy mentek volna és belépődíjat fizettek volna a strandra, ültek a szállodai szobában, és tévét néztek unalmukban, mi pedig fizettük az áramot. Nem mindegy, hogy nagy bevétel mellett kisebb a költség vagy kevés bevétel mellett nagyobb a költség. De nem panaszkodhatunk, nagyon jó évünk van. Úgy néz ki, jó lesz az év vége is, a szeptember-októberi előrejelzéseink nagyon jók. Októberben nagyon sok lesz a konferencia, és most dolgozunk a karácsonyi és a szilveszteri csomagokon. Ezek is olyan árban lesznek, olyan tartalommal, hogy biztos lesz rá kereslet. A „piacolás” már a héten megkezdődik. 21-22-23-án Călimăneşti-Căciulatán tartották a gyógyüdülők országos találkozóját, ezzel párhuzamosan futott egy börze, amelyen már az év végi és a jövő évi szolgáltatásokat értékesítették a szakemberek. Ezenkívül jön az őszi bukaresti vásár, aztán kezdődnek a téli és tavaszi vásárok, amelyek kimondottan a jövő évről szólnak.

– Beszéltünk arról, hogy a tavalyi profitot milyen beruházásokra fordítják. Mit tudtak ezekből a tervekből megvalósítani?

– Minden évben végzünk kisebb-nagyobb munkálatokat. Ebben az évben a Medve-tavi vendéglátásnál vezettünk be változásokat: egy nagyon jól működő pizzázót indítottunk be, hiszen a strandon a legfontosabb a gyors étkeztetés. Lehet kapni mititejt, csirkecombot, kolbászt, ami nagyon jól megy. Az utóbbi évek tapasztalata azt mutatja, hogy nagyon jól elmenne egy pizzázó, ahol a pizza mellett olasz főtt tésztát is árulnánk. A vállalkozás sikeresnek bizonyult. Nagy volt a kereslet iránta napközben, de este is. Ugyanis bevezettük, hogy a Medve-tónál este hat óra után, miután a fürdőzők kivonulnak a strandról, a vendéglátás újra megnyit, és étteremként működik. Fürödni már nem lehet, de az esti jó hangulatban egy sört vagy egy pizzát el lehet fogyasztani. Persze ez csak a kezdet. Szeretnénk, ha gyakorlattá válna. 

Azonban nagyon nem költekezünk, mert már mostantól készülünk a Făget szálló felújítására. Ígéretet kaptunk a Danubius csúcsvezetésétől, hogy szeptember végén, október elején idelátogatnak, és akkor döntés születik a Făget szálló felújításával kapcsolatosan. Egy nagyon korrekt háromcsillagos szállodát szeretnénk létrehozni. A hotelben 134 szoba van, jelenleg kétcsillagos szálloda. Nagyrészt az országos nyugdíjpénztárral van leszerződve, 2.600 nyugdíjast fogadunk az idén ennek a szerződésnek az alapján, és azt szeretnénk, ha ezt az elszállásolási kapacitást felújítva, egy részét továbbra is ajánljuk a nyugdíjasoknak, a többit pedig a piacnak. Amolyan átutazó-szállodát szeretnénk. Nem szükséges több négycsillagos szállodát fejleszteni Szovátán, nem akarunk saját magunk konkurenciájává válni. 

Sok embernek nincs a négy csillagra pénze, soknak pedig több pénze van, mint a két csillag. Ezért, ismerve a Danubius standardjait, olyan háromcsillagost szeretnénk, amilyen nincs Szovátán, de lenne rá kereslet. Legyünk mi a zászlóvivői a három csillagban is a fürdőtelepnek!. 

Ami újdonság  – és nagy attrakciója lenne ennek a felújított szállodának – az, hogy az ottani régi pincékben, ahol valamikor a fürdővállalat raktára volt, gyógyászatot építenénk, és akkor a négycsillagos szállóban levő vendégek a Szováta szálló gyógyászatát használnák, a Făget szállóban lakó vendégek a hotel háromcsillagos gyógyászatát. Bizonyos időszakokban pedig, amikor a szállodai kapacitásunk nem annyira telt, meg volna a lehetőség, hogy a kintről jövő vendégek is kapjanak gyógy- vagy wellnessellátást. Ide jöhetnének a panziókból, és jöhetnének a szovátaiak is. Egyfajta bérleti rendszeren is gondolkodunk. 

Tudni kell, hogy Szovátán a Medve-tó vize csak a miénk, csak mi használjuk. A többiek nem tudom, honnan veszik a sós vizet és az iszapot. Egy dolgot azért tudni kell, és ezt kérem hangsúlyozni: Szovátán a medve-tavi só sós vize és eredeti medve-tavi iszapja csak a fürdővállalatnak van. Nekünk van a Bányakapitánysággal szerződésünk, és mi élvezzük húsz évig a Medve-tó használatát.

– Mikor jár le a szerződés?

– 2020-ban. A román állam minden szerződésben foglalt feltételét teljesítettük, pont azért, hogy a szerződés hosszabbítása nem ütközzék akadályba, hiszen számunkra a tó létfontosságú. Szovátán a gyógyturizmus a Medve-tóról szól. 

– Mi a helyzet a Medve-tó fölötti vitával? Még mindig perben vannak az önkormányzattal?

– A per lejárt, a tó használati joga a miénk. A szovátai önkormányzat telekeltette magának, de azzal maradt. Mi pedig élvezzük a Medve-tó áldásait. Az államnak kifizetjük azt az adót, amelyet a koncessziós szerződésben vállaltunk, az önkormányzatnak a tó használatáért nem fizetünk, mert az dupla adózást jelentene, ami törvényellenes. Úgyhogy öt évig pereltük a hülyeséget. Remélem, hogy az önkormányzat új vezetése, mivel a mostani polgármester a műszaki osztályunk vezetője volt, jobban ismeri a fürdővállalat tevékenységét, nem fogja felesleges, amatőr perekbe beleráncigálni a várost a fürdővállalat ellen, mikor mi vagyunk a legnagyobb adófizetői a városnak.

– Apropó perek. Önöknek nemcsak az önkormányzattal voltak peres ügyeik, hanem a villatulajdonosokkal is. Ezek lezárultak, vagy még folynak?

– Vannak, akik valamikor tőlünk vásároltak villát, de abban az időben a villához tartozó telek jogi helyzete nem volt tisztázva. Miután ez a helyzet tisztázódott, a törvény szerint a villatulajdonosok kötelesek megvásárolni tőlünk a telket is vagy bért fizetni rá. Mert ingyen használják a telkünket. Vannak ilyen perek, valamivel az ügyvédeket is éltetni kell. De ahhoz képest, hogy volt olyan időszak, amikor egyszerre 72 per futott, és egyetlen jogászunk volt, most ott tartunk, hogy a csatabárd nagyjából el van ásva. Csupán normális élethez illő viták, kereskedelmi ügyek vannak, de a médiában nagyon jól hangzó szenzációs ügyeink nincsenek. 

Az egyik perünk, amely villa-visszaszolgáltatásról szól, az Írók villája. A művelődési minisztérium követeli, hogy adjuk vissza neki, holott soha nem volt az övé. 1970-ben, az akkori állami szervek rendelete alapján 25 évig ingyen használati jogra átadott az akkori szovátai fürdővállalat a Román Írószövetségnek egy villát. Ez a használati jog semmiféle rendszerben sem értelmezhető  tulajdonjognak. Mi pedig most, negyedszázaddal a rendszerváltás után, afelett perelünk, hogy visszaadjuk vagy nem a villát. 

– Esetleg megvásárolhatnák?

– Meglátjuk. Én bízom abban, hogy még az írószövetséggel és a művelődési minisztériummal szemben is lehet alkalmazni a törvényt. Nekem nem fájna, ha Szovátán lenne egy üdülőháza az írószövetségnek. Megilletné őket, de nem pont ez a villa, mert soha nem volt az írószövetségé. Használták 1995-ig, és most úgy döntöttek, hogy tetszik nekik.