A sétány öröme
2018-06-18 15:10:59
- Nagy Székely Ildikó
A világnapot 2013-ban alapították a nyári napforduló kínai ünnepe, a háromnapos kutyaevő fesztivál elleni tiltakozásként.
Álmos, esős estéken – jobb híján – egy virtuális séta is felfrissíthet. A világunkat átszövő hálón kószálva ugyanis – akárcsak pókbarátunk a légyre – mindegyre ráakadhatunk valami szellemi „rágcsálnivalóra”. Itt vannak például a világnapok: van közöttük olyan, amely a lustálkodást, a radírt vagy éppenséggel a kutyakekszet ünnepli. A piros betűsök között turkálva jókat lehet derülni az emberi ötletesség, ötlettelenség megmutatkozásain. Június 20-a a társállatok világnapja. Számomra ez már kevésbé vicces, létjogosultságáról szinte hetente meggyőződhetem.
A világnapot 2013-ban alapították a nyári napforduló kínai ünnepe, a háromnapos kutyaevő fesztivál elleni tiltakozásként. A mi kultúránktól szerencsére távol állnak az állatkínzó, -gyilkoló rituálék, mégis nemegyszer tapasztalom, hogy a négylábúakkal szembeni indulatok legszűkebb környezetünktől sem idegenek. Pár éve egy idős hölgy azzal állított meg munkába menet, hogy nem írnék-e egy cikket a tömbházunk melletti sétányon „hemzsegő” házi kedvencek kitiltása érdekében. Kérését elutasítottam, valószínűleg ma sem érti, miért. Nemrég egy ismerősöm mesélte, hogy labdaimádó, szó szerint a légynek sem ártó játszótársa – egy tündéri bichon lány – láttán rendőrrel fenyegetőzött egy tömbházlakó, egy másik illető pedig egy alkalommal bele akart rúgni a hófehér apróságba. Ezzel a mentalitással, gondolom, a kutyavacsora sem elítélendő.
A múlt évben módosított törvénykezés szerint az állatok bántalmazásáért, elpusztításáért akár többéves szabadságvesztés, illetve 5000 lejnél kezdődő bírság is kiróható. Az már más kérdés, hogy a mindennapi sérelmeken túl – amelyeken az állattartók bölcsen továbblépnek –, eljut-e az illetékes szervek asztalára, és milyen végkifejlettel zárul egy súlyosabb eset.
A tömbházunk melletti sétányon – ahonnan az említett hölgy melegebb éghajlatra kívánta a kutyákat és kutyatartókat – kedves, derűs társaság gyűl össze esténként. Míg négylábú kedvenceik önfeledten barátkoznak, kergetőznek, ők is felüdülnek egymás társaságában. Megnyugtató látni ezt az időnként új arcokkal bővülő csapatot. Nem kell a közvetlen közelükben lennem ahhoz, hogy tudjam, nem pletykával, közös ismerősök és ismeretlenek kibeszélésével búcsúztatják a napot. Távoli gesztusaikból is látszik, mennyivel fontosabb dolguk van ennél. Miközben századszor is lehajolnak a lihegő játszótárs kedvenc labdája, botja, fadarabja után, indulatoktól szabadon élvezik az együtt töltött időt, a friss levegőt, melynek jogát a saját maguk kovácsolta, levegőtlen cellából figyelők szívesen elvitatnák tőlük.
