Senkit sem hagynak megfagyni

Bekeményített a télutó, havazás, csúszós utak, hideg, ami azért esik rosszul, mert tavaszi felmelegedésre számítottunk, hóvirág, jácintok, barka társaságára vágytunk, mert ennek van az ideje. Erre jött a jégvirág s az ezzel járó kellemetlenségek. Főleg azoknak, akiknek nem adatik meg, hogy meleg otthonban töltsék mindennapjaikat, s éjszaka is a város utcáin eldugott zugokba vackolják be magukat. 

 

Étel, tea és melegedő

Szerencsére Marosvásárhelyen nem olyan tragikus a helyzet, mint a nagyvárosokban, ahol tömeges a jelenség, ahol százával, ezrével élnek emberek az utcán, kartonlapokon, izolíron alszanak a szabad ég alatt, jobb esetben kapualjakba húzódva.  Az utóbbi napokban azért Marosvásárhelyen is akadt olyan hajléktalan, aki az éjszakai menedékhelyre került. Néhányukat a rendőrség, a helyi rendőrség, illetve a rohammentő-szolgálat kísérte be a menedéhelyre, és volt, aki önként jelentkezett. 

– Az utóbbi napokban tizenegy hajléktalan került a menhelyre, senki sem maradt az utcán. A járőrök gondoskodtak arról, hogy senki ne fagyjon meg. Arról nincs is tudomásunk, hogy valaki az utcán fagyott volna meg az utóbbi években. Azok, akik bekerülnek az éjszakai menedékhelyre, meleg teát, élelmet, szendvicset kapnak. A szálláshelyen meleg van, mindenkinek jut fekvőhely és van tisztálkodási lehetőség. A hajléktalanok zöme csak időlegesen van a hajléktalanszálláson, ugyanis ahogy felmelegedik az idő, elhagyják a menhelyet. Azonban vannak olyanok is, elég szép számban, akik huzamos ideig tartózkodnak ott, többnyire népes családok, idősek, akiknek nem sikerült lakást bérelniük. Számuk 150 körüli. Ezeknek az embereknek a szociális szállás az egyetlen megoldás – tájékoztatott Major Márta, a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal szociális osztályának vezetője. 

 

Ingyenkonyha rászorulóknak

Marosvásárhelyen évekkel ezelőtt kis jövedelműeknek, kisnyugdíjasoknak a helyi költségvetésből működtettek ingyenkonyhát. Ez mára megszűnt, aminek elsősorban anyagi okai voltak. Másrészt pedig azok, akiket asztalhoz hívtak, nem tartották be az elemi szabályokat – rongáltak, törtek, zúztak, szemeteltek –, a helyiségek tulajdonosai lemondtak arról, hogy valaha is beengedjék őket és az ingyenkonyha üzemeltetőit. 

Ma már olyan ingyenkonyháról nincs tudomásunk Marosvásárhelyen, ahová bárki betérhet egy tál meleg ételre. Igaz, a közösségi oldalon mindegyre megosztanak egy fényképet, amely a Bartók Béla utcában készült. A fotón látható, hogy egy kávézó lépcsőjére nejlonzacskókban tették ki az ételt, hogy az arra járó rászorulók elvigyék. Ez a humanitárius gesztus mindenképpen dicséretes, és követendő példa, hiszen a vendéglátóipari egységekben marad olyan étel, amit jótékony célra lehet fordítani. 

Az Alpha Transilvană Alapítványnál működik a város szociális konyhája, ahol azok kapnak ebédet, akik a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal nyilvántartásában rászorulóként vannak nyilvántartva. Jelenleg 33 személy kap háromfogásos ingyenebédet. 

– A jogosultak naponta vagy kétnaponta mennek el az ebédért, közös megegyezés alapján. Ugyanis, akik Meggyesfalváról vagy Remeteszegről járnak ide, azoknak jobban megéri, ha csak kétnaponta veszik át az ebédet. Az ingyenebéd költségeit a polgármesteri hivatal állja, ez személyenként 12 lej. Az Alphánál nagyon jól főznek, az emberek elégedettek azzal, amit kapnak. Egy személy évente három hónapig jogosult az ingyen-ebédre. Ezenkívül a rászorulók időnként élelmiszercsomagot kapnak – mondta Major Márta, aki évek óta foglalkozik ezzel a projekttel.

 

Meleg ruha és lábbeli

Az egyházak, alapítványok környezetükben felvállalták, hogy támogatják „saját” rászorulóikat. Ezt nem publikusan, hanem diszkréten teszik, hiszen nem lenne etikus, ha nagydobra vernék, hogy íme, vegyenek észre, mi is segítünk! Ez a jelenség inkább karácsony előtt látványos, amikor mindenki a szeretet nevében adakozik. Igen ám, de karácsony után is van élet, van rászoruló, éhező és fázó ember. Ilyenkor talán még jobban elkelne a segítség. 

A Máltai Szeretetszolgálat Berek utcai székházában is megjelentek a rászorulók. Ingyenkoszttal azonban nem tudtak szolgálni, de meleg ruhát, lábbelit adtak azoknak, akik hozzájuk fordultak – mondta Tulit János, a szeretetszolgálat képviselője. 

Nem marad más hátra, mint nyitott szemmel járni, nyitottnak lenni, és segíteni azoknak, akik erre rászorulnak.