Semmelweis Ignácra emlékezünk a koronavírus kapcsán halálának 156. évében

„Anyák és újszülöttek megmentője,

aki legyőzte a betegséget,

de nem tudta meggyőzni az embereket!”

Semmelweis Ignác (1818. 07. 01. – 1865. 08. 13.) azon kevés orvos közé tartozik, akinek munkássága ma is emberek (anyák) ezreinek életét menti meg, akinek áldásos tevékenységét az utókor azzal ismerte el, hogy életművét 2013-ban bejegyezték a világemlékezet nyilvántartásába. Mint az egészséggondozás 12 leginnovatívabb személyének egyike, életnagyságú szobra ott áll a Halhatatlanok Csarnokában a Chicagói Nemzetközi Sebészettudományi Múzeumban (International Museum of Surgical Science). Csak érdekességként jegyezzük meg, hogy magát a múzeumot is egy Magyarországon született orvos, Thorek Max alapította, aki szülészeti, általános és helyreállító (rekonstruktív) műtéteket végzett, és akinek innovatív technikáit és gyakorlatát ma is széles körben használják a műtétek során.

Magyarország kormánya a 2018-as évet Semmelweis Ignác- (1818–1865) emlékévvé nyilvánította születésének 200. évfordulója alkalmával, számos tudományos és kulturális program került megrendezésre. Nemcsak a Semmelweis Egyetemen, hanem országszerte megemlékeztek az anyák megmentőjéről. Az emlékév fővédnöke Áder János köztársasági elnök, az egyetemié dr. Szél Ágoston rektor volt.

Élete

Semmelweis Ignác Fülöp 1818. július 1-jén tíz testvér közül ötödikként született Budán, Semmelweis József fűszer-kiskereskedő és a sváb Müller Terézia gyermekeként. Középiskolai tanulmányait a székesfehérvári Ciszterci Szent István Gimnáziumban és a várbeli Egyetemi Katolikus Gimnáziumban végezte. 

Az iskola híres tanulói közül csak néhányat említünk: Bella István költő; Endrődi Sándor író, költő, az MTA levelező tagja; Goldziher Ignác világhírű Kelet-kutató, az MTA tagja; Horvát István bölcsészdoktor, egyetemi tanár; Jancsó Miklós filmrendező; Kaszap István jezsuita novícius; Klebelsberg Kuno vallás- és közoktatásügyi miniszter; Lauschmann Gyula orvos, történész; Lánczos Kornél világhírű fizikus, matematikus, a relativitáselmélet és a kvantummechanika tudósa, Einstein matematikai asszisztense az 1928/29 tanévben Berlinben; Lázár Ervin író, elbeszélő, meseíró; Pauer János székesfehérvári megyés püspök; Pyrker János László velencei pátriárka, az MTA tagja; Reguly Antal néprajzkutató, utazó; Romhányi György patológus; Rónay Jácint, a darwinizmus megteremtője Magyarországon, Kossuth fiainak nevelője, Rudolf trónörökös tanára, Mária Valéria főhercegnő nevelője, ő látta el a haldokló Deák Ferencet az utolsó kenettel; Jubál Károly mérnök tanár, az ábrázoló geometria meghonosítója, Kossuth nővérei gyermekeinek tanítója, a szabadságharc lelkes híve és mártírja; Sajnovics János kutató, nyelvész, matematikus, csillagász; Sebő Ferenc énekes, dalszerző, népzenekutató; Semmelweis Ignác orvos, „az anyák megmentője”; Simor János bíboros, hercegprímás, esztergomi érsek; Szekfű Gyula történész; Urbán János matematikus; Vajda János költő; Vörösmarty Mihály költő; Wekerle Sándor politikus, miniszterelnök; Ybl Miklós építész; Zichy Jenő szakíró, politikus, Ázsia-kutató; Egyed Antal költő, műfordító, Virág Benedek tanítványa, Vörösmarty Mihály támogatója, az MTA tagja.

A gimnáziumi évek után beiratkozott a Pesti Tudományegyetem kétéves bölcsészeti kurzusára. Apja akaratának engedelmeskedve 1837-ben jelentkezett a Bécsi Egyetem jogi karára, azonban még ebben az évben átiratkozott az orvosi karra. 1844-ben szerezte meg orvosdoktori diplomáját Bécsben egy botanikai doktori értekezésével, majd még ebben az évben szülészmesteri oklevelét is átvehette, egy évvel később, 1845-ben sebészdoktorrá avatták. Ezután rögtön tanársegédi állást kapott Johann Klein (1788–1856) professzor szülészeti klinikáján, a bécsi közkórházban. Már korán magára vonta tanárainak – különösen Karl von Rokitansky és Josef von Škoda – figyelmét. Az előbbi engedélyével éveken át, szinte naponta látogatta az anatómiarészleget és számtalan boncolást végzett. Érdeklődését a kórbonctan iránt tanára, Rokitansky keltette fel, aki így ír abban az időben: A modern orvostudomány virágzásának forrása a kórbonctanban keresendő. Egyre többet foglalkoztatja a betegségek eredete, keresi a betegségek okát. Már ekkor megérti, hogy nem a felfedezés és annak menete jelenti a legnagyobb problémát, hanem az új ismeretek megértetése és elfogadtatása a maradi társadalommal. 

A gyermekágyi láz

A gyermekágyi láz (sepsis puerperalis) olyan fertőző betegség, amely szülés vagy vetélés után következhet be, különösen abban az esetben, ha hiányos a méhlepény. A baktériumok vagy különböző kórokozók a méhnek a méhlepény leválásakor keletkező nagy sebén jutnak be a véráramba. A méhszáj még több nappal a szülés után is teljesen nyitott, így közvetlen a kapcsolat a méh és a hüvely között. A baktériumok még jó higiénés feltételek esetén is könnyen bejuthatnak az erősen igénybe vett méhbe, ahol meleg, tápanyagban gazdag környezetet találnak. A kórokozók általában a sebvízen keresztül ürülnek, azonban, ha az gyengén folyik, a fertőzés megtörténhet. A betegség hőemelkedésben vagy lázban nyilvánul meg, hasi nyomás, fájdalom, bűzös folyás, esetleg vérzés léphet fel. A folyamat romlását jelzi a gyengeség, alhasi feszülés, hányinger, hányás, valamint a sokk tünetei, mint például a nyugtalanság, szapora pulzus, a felgyorsult légzés és az emelkedett vérnyomás. A következmények a hashártya vagy a méhnyálkahártya, illetve egyéb szervek gyulladása, sűrű, erős lázrohamok, hatékony kezelés nélkül a legtöbb esetben néhány napon belül vérmérgezés lép fel, amely halálhoz vezethet.

Felfedezése

A bécsi közkórház szülészeti osztályán dolgozva figyeli és gyűjti a szülőanyák halálozási adatait, és tanulmányozza a boncolási jegyzőkönyveket. Tanára és barátja, Jakob Kolletschka halálakor Semmelweis tanulmányozza Kolletschka boncolásának jegyzőkönyvét, és rájön, hogy az a betegség, amely barátja halálát okozta, és az, amelyet gyermekágyi láz néven ismertek, azonos. Rövidesen megérti, hogy a problémát a boncolás során az orvosok kezére tapadó bomló szerves vegyületek okozzák, így fertőződnek meg az anyák. Felismerte, hogy a gyermekágyi lázat az orvosok és orvostanhallgatók okozzák azzal, hogy boncolás után kézfertőtlenítés nélkül mennek át a szülészeti osztályra, és ott fertőtlenítetlen kézzel vizsgálják a várandós nőket. Világossá vált számára, hogy ez volt az oka annak, hogy a pusztán bábák és bábanövendékek által kezelt várandós nők körében sokkal ritkább volt a gyermekágyi láz, mint az orvosok és orvostanhallgatók által is kezeltek között. Semmelweis azt is felismerte, hogy nemcsak a hullából származó anyagok, de elfertőződött sebek, széteső rákos szövetekből származó „rothadó anyag ugyan úgy okozhat gyermekágyi lázat”. 

Megoldást keresett, először a szappanos kézmosást és körömkefe használatát vezette be, ami sajnos nem volt eléggé eredményes. Több vegyszer kipróbálása után 1847 tavaszán a klórmeszet választotta fertőtlenítőszernek. Kötelezte az orvosokat, az orvostanhallgatókat és az ápolószemélyzetet a szülészeti osztályokra történő belépés előtti klóros kézmosásra, később pedig kötelezővé tette az egyes betegek vizsgálata közötti klórmeszes kézmosást is (ami könyékig, körömkefével végrehajtott, negyedórás procedúra volt). Intézkedései rendkívül népszerűtlenek voltak, munkatársai pedig a statisztikai bizonyítékokat egyszerűen nem vették komolyan, annak ellenére, hogy rendelkezései nyomán a gyermekágyi lázban elhaltak aránya az orvosok szülészeti osztályán kisebb lett, mint a bábákén. Az 1848-as év tavaszán Semmelweis több társával együtt tagja lett a bécsi forradalmi Nemzeti Gárdának, de eközben folyamatosan gyakorolta hivatását is. Felfedezését és a fertőtlenítő (aszeptikus) eljárással elért eredményeit csak évekkel később publikálta, először 1858-ban, a Markusovszky Lajos által szerkesztett Orvosi Hetilapban A gyermekágyi láz kóroktana címmel. Ahhoz, hogy nemzetközileg ismertek legyenek eredményei, 1860-ban – Széchenyi halálának évében – megjelenik német nyelvű könyve: A gyermekágyi láz fogalma, kóroktana és megelőzése. A könyv fogadtatása külföldön ellenséges, a hazai fogadtatás jobb, kollégák dicsérik és értékelik munkásságát. Az Egyesült Államokban 1941-ben angolul is megjelent. A legendás történetíró, Sticker a következőket írta a könyv áttekintése során: „… tartalmának igazsága és bemutatásának világossága az orvosi irodalom legszebb kiadványai közé sorolja, összhangban Robert Koch »A sebfertőzések kóroktanának tanulmányozása« című könyvével és Pasteur cikkeivel a madár koleráról”.

A következő években nyílt levelekkel folytatja vitáját, melyeknek hangvétele egyre indulatosabb, azokat, akik nem ismerik el a fertőtlenítés jelentőségét, gyilkosnak nevezi. Újszerűségével és főleg szenvedélyes hangvételével a hazai, de főként a külföldi szakma túlnyomó részének elutasítását és támadásait váltotta ki. Semmelweis Ignác 1861-ben Utasitványt fogalmaz meg, melyben elrendeli a szükséges fertőtlenítési eljárásokat, melyeket a Helytartótanács is elfogad, így Magyarország lesz az első a világon, ahol ezeket az eljárásokat rendeletben is meghozzák. 

(Folytatjuk)

Varga János