Bölöni Domokos sorozata
Böcsületes riport
Egyszer, még kezdő újdondász koromban holmi verekedésről kellett írnom. Szigorúan a tényekre, vagyis a kikérdezett szemtanúk vallomásaira hivatkozva, amelyeket a többi újságból ollóztam össze. Böcsülettel kiizzadtam a részletes és alapos riportot, és átvittem a kaszinóba a tekintetes főszerkesztőnek, aki éppen kártyázott valami urakkal. Hümmögve futott át rajta, ceruzájával villámgyorsan bele-belejavított, közben ott ácsorogtam, míg unottan nem intett, hogy ennyi, elmehetek.
Szívszorongva távoztam, szomorúan hagytam el a szerkesztőséget is. Nem nekem való ez a mesterség.
Elutazom, akárhová.
Reggel, mielőtt vonatra ülnék, marad idő, hogy megvegyem a lapot.
Mit ád az Isten, a főoldal alján ott az én cikkem.
Persze (?) aláírás nélkül.
Csakhogy minő állapotban, Uram!
Mi maradt a böcsületes riportomból?
A verekedés
Bóta Salamon Kakuk Bugyóka Simonnal régebb idő óta egy darab föld megvétele miatt folyton ellenszenvezett.
Így történt azután, hogy poharazás közben szóról-szóra összejöttek, a korcsmában azonban nem jöhettek össze, hanem mikor haza felé mentek.
Kakuk Bugyóka Imre visszamaradt egy kevéssé.
Bóta Salamon a csinált úton lévő kavicsból egy marékkal felvett, és Kakuk Bugyóka Simont megdobta.
Kakuk Bugyóka Simon ekkor védelmi állapotba hozván magát, Bóta Salamont a földhöz vágta.
Ezt látva Kakuk Bugyóka Imre odament, és Kakuk Bugyóka Simont Bóta Salamonról lerántotta. Miközben Kakuk Bugyóka Simon Kakuk Bugyóka Imrének nekiment, és öklével megütötte.
Ekkor azután Kakuk Bugyóka Imre Kakuk Bugyóka Simont feltaszította.
Bóta Salamont pedig karjánál fogva hazavezette. Ennyiből állott az egész verekedés, de késről még csak szó sem volt, és egyikőjüknél sem volt.
A vonat lassan elindult, jó ideig a mozdonnyal versengve kocogott a bakter kutyája, majd amikor végre beértük, a busa eb lagymatagon félreugorva elmaradt.
Szuvenírként, papírrepülővé formálva széles ívben dedikáltam neki a friss újságot.
