A schengeni egyezmény 30 éves

Harminc éve, 1985. június 14-én írta alá az Európai Közösségek öt tagállama az egymás közötti határaik ellenőrzésének megszüntetéséről szóló szerződést. A határok nélküli belső közlekedést biztosító schengeni övezet ma már 26 országra terjed ki. 

 

Az Európai Unió négy alapvető szabadsága egyikének a személyek szabad mozgása számít. Az erre vonatkozó legfontosabb szerződést az alig ötszáz lelket számláló luxemburgi Schengen városkában, a Mosel folyón horgonyzó Princesse Marie-Astrid hajó fedélzetén írták alá Németország, Franciaország, valamint a három Benelux-állam – Belgium, Hollandia és Luxemburg – képviselői. A megállapodás célja az volt, hogy egyszerűsítsék állampolgáraik ellenőrzését az egymás közti határokon. A végrehajtási eljárásokat is tartalmazó, 1990. június 19-én aláírt egyezmény 1995. március 26-án lépett hatályba, majd az 1997-ben aláírt és 1999-ben hatályba lépett amszterdami szerződés az EU-alapszerződés részévé tette.

A schengeni megállapodás mérföldkő volt az európai integráció elmélyítésében, mert megszűnt az EU-országok állampolgárainak ellenőrzése a belső határokon. Ugyanakkor az EU-tagállamok más országokkal szomszédos határain fokozott belépési ellenőrzés van érvényben, mert a külső határok védelme a teljes schengeni térség védelme. A szerződés a többi közt előírja a repülőtereken és a kikötőkben a schengeni térség polgárainak elkülönítését a térségen kívülről érkező utasoktól, a vízumszabályok egységesítését, a határőrizeti szervek közötti jogi és a bűnüldözési együttműködést is. A 

„schengeni országok” lakói az övezeten belül útlevél nélkül, személyi dokumentumokkal mozoghatnak, míg a külső államok polgárai legtöbb esetben vízummal, néhány környező országból ingyenes vízummal utazhatnak be oda. Biztonsági okokból számítógépes információs hálózat is működik, amely a tagországok rendőrségei, nyomozó szervei és vámhatóságai között teremt összeköttetést. A teljes jogú taggá válás csak az egyezmény által előírt technikai feltételeknek való megfelelés után lehetséges.

A mára már 26 országra kiterjedő övezethez 1990-ben csatlakozott Olaszország, 1991-ben Spanyolország és Portugália, 1992-ben Görögország, 1995-ben Ausztria. Az egyezményt 1996-ban aláírta, de csak 2001-től alkalmazza Dánia, Svédország és Finnország, valamint a nem európai uniós tag Izland és Norvégia. A 2004-ben belépett EU-tagországok közül kilenc – Magyarország, Csehország, Észtország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Málta, Szlovákia és Szlovénia – a szárazföldi és a tengeri határokon 2007. december 21-én, a repülőtereken 2008 márciusában együttesen csatlakozott az egyezményhez. Ugyancsak 2008-ban lépett be teljes jogú tagként a nem uniós tagállam, a schengeni csatlakozásról külön szerződést kötő Svájc és 2011-ben a szintén nem EU-tag Liechtenstein. Két EU-tagállam, Írország és Nagy-Britannia nem kíván csatlakozni az egyezményhez, mert véleményük szerint az előírásokat szinte lehetetlen teljesíteni, illetve szigetországok lévén számukra egyszerűbb mindenkit ellenőrizni. Az EU-tagok közül Ciprus, Románia és Bulgária nem tagja az övezetnek (utóbbi két országot 2011-ben a soros magyar EU-elnökség alatt az unió technikailag felkészültnek nyilvánította a csatlakozásra, az időpontról azonban még nem döntöttek), míg Horvátország idén tavasszal jelentette be, hogy 2015 júliusában benyújtja kérelmét csatlakozási szándékáról.

A schengeni szerződés lehetőséget ad arra, hogy ha egy tagállam fenyegetve érzi belső biztonságát, közrendjét (terrorveszély, nagyszabású diplomáciai vagy sportrendezvény esetén), egy hónapra visszaállíthassa a határellenőrzést. Az elmúlt évtizedben erre többször is sor került: egyebek közt Franciaország 2005-ben a londoni merényletet követően, Németország a 2006-os labdarúgó-világbajnokság, Ausztria a közös osztrák-svájci rendezésű 2008-as labdarúgó Európa-bajnokság ideje alatt élt ezzel a lehetőséggel.

A 2011-es „arab tavasz” után, az észak-afrikai térségből megindult menekülthullám, az EU-ba történő (elsősorban illegális) bevándorlás és a menekültek nagyszámú beáramlása miatt több alkalommal is felmerült a schengeni övezet működésének reformja. 2013-ban az uniós belügyminiszterek hivatalosan is jóváhagyták a közös európai menekültügyi rendszer jogszabálycsomagját, s elfogadták a schengeni övezet igazgatási rendjének új előírásait, egyebek között a belső határellenőrzés ideiglenes visszaállításának szabályait. Tavaly ősszel a menekültek tovább növekvő számát figyelembe vevő új eljárási szabályokat és célkitűzéseket fogadtak el, amelyek szerint szorosabbra vonnák a schengeni övezet külső határainak őrizetét is. A kérdés az EU júniusi csúcstalálkozójának egyik központi kérdése lesz.