Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Az erdélyi és az anyaországi magyarság közötti kapcsolatok kialakítására, egymás megismerésére a lehető legjobb recept: családok, hasonló intézmények és szervezetek közelítése. Hogy ezt milyen módon valósítják meg, leleményesség kérdése. A marosvásárhelyi Lorántffy Zsuzsanna Kulturális Egyesület már régen kikísérletezte és nagy gyakorlatra tett szert ezen a téren. Legutóbb a Marosvásárhely–Sárospatak közötti kapcsolat építése céljából egy vetélkedőt szerveztek, melybe családok kapcsolódtak be. A sárospatakiaknak Marosvásárhely nevezetességeit, kiemelt személyiségeit, történelmét kellett megismerniük, a marosvásárhelyieknek pedig Sárospatakét. A marosvásárhelyi döntősöknek Sárospatakra kellett elutazniuk, ahol meglátogathatták mindazt, amit addig csak könyvekből, honlapokon ismerhettek meg.
Fáradt utazóknak dalos köszöntő
A marosvásárhelyi csoportot, melynek vezetője Kilyén Ilka színművésznő, a Lorántffy Zsuzsanna Kulturális Egyesület alelnöke volt, már megérkezéskor meglepetés érte: a vendéglátó sárospatakiak a buszból leszállókat dallal köszöntötték, mintegy jelezve, nemcsak történelmi, hanem kulturális fészek is Sárospatak. Ahhoz, hogy teljes legyen a kép, minden helyszínt fel kellene sorolni, ezek közül csak néhányra térünk ki.
Kezdjük a Makovetz Imre által tervezett művelődési házzal, ahol Strumf Gábor művelődési szervező mutatta be az építész díjnyertes épületét, majd a település múltját és jelenét ismertette. A marosvásárhelyiek által a reformátusság fellegváraként ismert Sárospatakról illik tudni, hogy már az 1040-es években királyi birtok volt, 1207-ben itt született I. Endre király és Gertrúd lánya, Erzsébet, akit 1235-ben, a halálát követő negyedik év pünkösdjén szentté avattak. A sárospataki vártemplomban 1584-ben kötött házasságot Balassi Bálint és Dobó Krisztina. Sárospatakon kötött házasságot a marosvásárhelyi egyesület nevét adó Lorántffy Zsuzsanna és Rákóczi György, ami száz évre meghatározó eseménye volt a településnek. Bethlen Gábor fejedelem is tiszteletét tette a városban, akitől halála után, 1629-ben I. Rákóczi György veszi át az erdélyi fejedelmi széket.
Itt volt a Wesselényi-féle összeesküvés, 1708-ban az utolsó kuruc országgyűlés, s a szabadságharc leverése után a Srautsonok, Bretzenheimek, Windischgrätzek birtokolják a várost.
Kutya nehéz iskola, a pataki
A híres és sok neves embert adó Sárospataki Református Kollégium a marosvásárhelyi „testvérkollégiuma”, hiszen a pataki diákok üldöztetésük idején – Gyulafehérvár mellett – itt kaptak menedéket. Nem csoda, hogy a marosvásárhelyiek élénk érdeklődéssel léptek be a Perényi Péter által 1531-ben alapított hírneves intézménybe. I. Rákóczi György erdélyi fejedelem is gondoskodott a kollégiumról, Lorántffy Zsuzsanna férje halála után is támogatta, miután Patakra költözött, felügyelte az iskolában folyó munkát. Meghívta Comenius Amos Jánost, a magyar származásúnak tartott cseh-morva pedagógust, akinek nevét ma is sűrűn emlegetik a Comenius-programok kapcsán. Lorántffy Zsuzsanna halála után II. Rákóczi György özvegye, Báthory Zsófia mostohán bánt a protestánsokkal, 1671-ben a kisebb diákokat elbocsátották, a nagyobbak pedig Gyulafehérvárra, majd Marosvásárhelyre költöztek könyvtárukkal együtt. Az üldöztetés után 1682-ben újra megnyitották a kollégiumot, majd öt évre rá a császár tábornoka ismét kitiltotta őket a városból. A Rákóczi-szabadságharc kitörésekor a pataki diákok egy része kuruc katona lett, a többiek visszatértek a protestáns kollégiumba.
A marosvásárhelyiek meglátogatták a kollégium könyvtárát, ahol Comenius műveit, a Vizsolyi és a Váradi Bibliát is kiállították. Az iskola múzeumában, a Berna-soron – főleg a gyerekek számára – nyújtott élvezetet a „3D-s mozi” elődje, a vetítő, mint korabeli szemléltető. Ugyanitt láthattuk az egykori osztálytermek mását, a táblára írt Móricz Zsigmond-idézettel: Kutya nehéz iskola, a pataki..., hiszen a tanárok megkövetelik, hogy a diák tudjon. Strumf Gábor, a csoport vezetője elmondta, hogy Washingtonban léptek fel a sárospataki kórussal, s előadás végén a közönségből hárman is odamentek, jelezték, ők is egykori pataki diákok voltak. Tehát a világ minden tájára jutott a pataki diákból.
A Rákócziak vára
A település legjelentősebb műemlékét Perényi Péter építtette 1534–1542 között, amely számos történelmi esemény színhelye volt. A gyerekek a helyszínen járva, máris a középkori fejedelmi udvar szereplőinek képzelték magukat. A lőrések, a mai „légkondinak” megfelelő szellőzőnyílások, a korabeli bútorok, ruhák, fegyverek, s főleg a magasból elénk táruló táj, a Bodrog folyó látványa lenyűgözte a látogatót. A gyerekek kíváncsiskodásától kissé mogorva idegenvezető szigora akkor tört meg igazán, amikor a csoport a jó akusztikájú Rákóczi gyűlésteremben rázendített a Székely himnuszra. Hála istennek, évszázadok múltán is ugyanolyan érzelmi hullámhosszon tudunk pendülni mi, erdélyiek és anyaországiak.
S ha már az érzelmek talajára érkeztünk, akkor beszámolónk nem érhet véget itt. Következő írásainkban el kell még érkeznünk a mézeskalácsos Veress Erzsi nénihez, a hercegkuti Gombos-hegyi pincesor Strumf pincészetéhez, a széphalmi Kazinczy-emlékházig és a magyar nyelv múzeumáig. A Náznán B. Olga által vezetett Lorántffy Zsuzsanna Kulturális Egyesületet e vetélkedő és kirándulás kivitelezésében a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal, Csegzi Sándor leköszönő alpolgármester, a megyei tanács és Lokodi Edit Emőke, szintén leköszönő tanácselnök támogatta.