2021. október 27., szerda

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Egyre durvábbá válik a romániai belpolitikai harc. A kormánykoalíció pártjainak mindegyike kongresszust tart még ebben az évben. Kettőben tisztújítás is lesz, az RMDSZ-ben nem. Igaz, a szövetséget nem is igazán emlegetik sem a miniszterelnöki, sem az államelnöki nyilatkozatokban, a hírtelevíziók is csupán a liberálisokat és az USR Plust említik, amikor a kormánykoalícióról van szó. 

A két vezető koalíciós partner sem csak egymással marakodik, a koalíciót alkotó pártokon belül is egyre inkább elvadul a hatalmi harc.

Ma csupán a koalíció legnagyobb pártjára, a Nemzeti Liberális Párt belháborújára térünk ki. Amióta bejelentették a szeptemberi kongresszust, és ismertté vált a pártelnökjelöltek neve is, a szembenálló felek nyíltan fenik a fogukat, és nyílt színen „címkézik” egymást. 

A miniszterelnök például egyenesen hazugnak nevezte a pártelnököt, aki előtte ült a kormányfői székben, és azzal vádolta meg, hogy a házelnöki székért feláldozott három erős minisztériumot – az európai alapokét, a Szállítási és a Fejlesztési Minisztériumot. Jó román szokás szerint természetesen a pártelnök sem marad adósa a vádaskodásban. Árulóknak nevezte a munkatársait, akiket – saját szavai szerint – ő juttatott funkciókba, és akik most hátat fordítottak neki. Napról napra egyre maróbb gúnnyal, „pikáns” részletek nyilvánosságra hozatalával folyik a politikai sárdobálás.

Érdekes módon a marakodó felek egyike sem törődik azzal, hogy ennek az országnak, amelyben szinte egyetlen állami intézmény sem működik, stabil kormányzásra lenne szüksége, arról sem sokat beszélnek, hogy az oltáskampány döcög, hogy olyan, Covidban elhunytak kerülnek elő, akiknek halálát a statisztikákban a múlt évben eltitkolták, még az sem igazán érdekli őket, hogy az Európai Bizottság elfogadja-e vagy sem a kormány újjáélesztési és fejlesztési tervét. Sőt, az sem számít a hatalom birtokosainak, hogy még mindig a régi körülmények uralkodnak az oktatási intézményekben, amelyeket a pandémia idején rendbe lehetett volna hozni, hogy bár valamennyire civilizált körülmények között kezdjék meg a gyermekek a tanulást. A sárdobálás közben arról sem sokat beszélnek, hogy a líceumi végzetteknek mindössze a 66%-a jelentkezett értettségire. Ez lenne az államfő oly sokszor hangoztatott „művelt Romániája”? Ebben a káoszban az elnök – szokás szerint – hallgat.