2021. október 27., szerda

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Nyár van. Az efféle kijelentésnek persze súlya, mi több, büntetőjogi felelőssége van. Ugyanis az olvasók, az a réteg, csoport, szociológiailag értelmezhető tömeg, amely még különböző formában olvas, újságot forgat, görget (vö. elektronikus forma), az ennek a kijelentésnek természetesen (?!!) hitelt ad, és ennek megfelelően öltözik, cselekszik, viselkedik. Pl. könnyű nyári maszkot hord a nehéz téli, duplán alábélelt száj- és orrkosár helyett. Azonkívül kimegy az utcára, napszemüveget ölt – ettől minden kissé árnyékosabbnak/árnyaltabbnak tetszik, megbátorodik. Fagylaltot vesz, nyalogatja, de elfelejt vizet vinni magával, pedig a dietetikusok, dialektikusok, enterovirológusok, biológusok és uborkaszezon- munkások minden nyáron arra figyelmeztetnek – mióta vörös és más kódok használatba vettettek, hogy legalább három liter vizet (a cinikusabbak sört) fogyasszunk naponta. Ha már városunkban, városotokban nincs párakapu, csak diadal- vagy székely-. Galambdúccal.

Egyébiránt galambduci emberekkel telik meg az utca, akiket telente jóságosan eltakar a nehéz gúnya, azokat nyáron felfedi a lengedelem. De ez amúgy szigorúan és hagyományosan magánügy. Nem is kívánjuk tovább ragozni, ugyanis a dietetikusok azt javasolják, fogyasszunk sok zöldséget és nem túl cukordús gyümölcsöt, már amennyire a piacunk, az oltyánok felhozatala és a pénzeszacskónk megengedi. Megengedi?

Azért nem panaszkodhatunk áruhiányra, hiszen a boltokban minden megtalálható, amit a nyugati asztal- és ínyencségkultúra megteremtett, és a keleti fogyasztói társadalom azokra rábólintott, divatba hozott, elfogadott. Olyan áruféleségek, amelyek harminc-harmincöt évvel ezelőtt csak a tévében voltak láthatók, külföldről hazaszabadult rokonok, barátok meséltek róla, olvashattunk effélékről régebbi íróknál, pl. bizonyos Krúdy Gyulánál. Vagy hoztak, hozattak. Pl. mi rendszeresen kértünk vagy magunk szereztük be a csabait és a gyulait, anélkül, hogy címke, felirat, csomagolás nélkül meg tudtuk volna különböztetni egymástól a magyar hús- és paprikaipar eme csúcstermékeit.

Az iskolák bezártak. A gyerek túl van a kis-, majd nemsokára a nagy- vagy túlspilázott érettségin. A tragédiák súlya – bukás, ismétlés, kimaradás – könnyebbedik. Majd ősszel…

Nyáron az autóval sokkal nehezebb parkolót kapni. Az utak beszűkültek. A járdákon macska- vagy kígyóügyességgel kell elosonnunk, mert a gépkocsik száma megszaporodott. Gyorsabban hajtanak, vagy csak nekünk, született és konok gyalogosoknak tűnik olybá. És persze sokkal több a nemkívánatos találkozás az országutakon. Akkor aztán az ember kezdőbetűvel vagy anélkül – amennyiben efféle tragikus végű találkozás bekövetkeznék (mitől az isten őrizzen meg) – hír lesz. Ismerősöm újságíró, feladata többek között figyelni és lapjában közzétenni a katasztrófaelhárítás (ISU, SMURD) híreit. Ezeket természetesen a hivatalosság hivatalos objektív nyelvén közlik a sajtóval, amit olykor a biztonság kedvéért az újságíró betesz a Google-fordítóba. És ekkor születnek az egy életre szóló nagy leiterjakabok, amire a mindennapi gondolatmenet ritkán vetemedik. Pl. azt a kifejezést, hogy „bărbatul cu cod roşu a fost descarcerat” (az életveszélyesen megsérült – vörös kóddal jelzett – férfit kiszabadították a gépkocsi roncsaiból) a digitálmechanika úgy magyarította: „a vörös farkú férfi ki volt szabadítva”.

Hogy nyár van, az onnan is tudható, hogy lenyitott tetejű kocsival, üvöltő, ramaty zenével gringók és ficsúrok repesztenek a városban, és a hirdetések között egyre több a pálmafás, tengeröblítő, hullámzó óceáni műremek, amelyek nyaralásra csábítanak különféle tengerpartokra. Falunkból pl. repülőjárat működik az egyiptomi Hurghadába. Persze, az a hangolású ember, aki rá van kattanva a hentesárura, akaratlanul is megkérdezi az utazási iroda tisztviselőjétől – feltételezve, hogy érti és beszéli nyelvünket, ami azért egy ügyintézőnél nem elhanyagolható szempont –, hogy májas vagy véres az a Hurghada? Persze rögtön vissza is fogja magát, tekintve, hogy Hurghada Közel-Kelet (benne a ’had’ szó is) inkább csak a májasra szavaz, mint a másikra, amelyből arrafelé nem kevés hullott az utóbbi száz-százhúsz esztendőben. (Ezt onnan tudom, hogy a húszas-harmincas évek hazai sajtóját olvasva állandóan szerepelnek a hírek és tudósítások között zavargások, lázadások, vérontások, összecsapások, angol büntetőintézkedések a térség lakói között, felett és ellen.)

Mi speciel már megterveztük a nyarat, befizettünk, lefoglaltuk, beszereztük az útikönyvet, szállás után néztünk, és igényeltük a legközpontban fekvőbbeket, útvonalterveink készen állnak. Repülővel és vonattal fogunk közlekedni, mint ahogyan az utóbbi 20 évben tettük, ezeknek használatában ui. nagy gyakorlatra tettünk szert, tekintve, hogy Észak-Balkánia kivételével sehol a világon az emberek nem szégyellnek vonatozni (igaz, Észak-Balkániában a vasút sem szégyelli magát az állapotokért), ugyanis vonattal tesznek meg kisebb-nagyobb távokat, naponta munkába ingáznak, felviszik a vagonba kerékpárjukat, majd a célállomásra érkezve felpattannak rá. Újabban rollerek is szerepelnek, amelyek már a mi kis városunkat is elárasztották.

Azóta az indulásig csak azt figyeljük, hogyan engednek a szigorú vírusellenes védszabályokból, és szorgalmasan gyakoroljuk a gyaloglást. Aki nyaralni akar, pattanjon fel tehát az apostolok lovára.