Nehezen hihető, de túl lehet licitálni a néhai parasztpártnak a kilencvenes évek közepén meghirdetett, teljes körű tulajdon-visszaszolgáltatási elvét.
Nehezen hihető, de túl lehet licitálni a néhai parasztpártnak a kilencvenes évek közepén meghirdetett, teljes körű tulajdon-visszaszolgáltatási elvét: a legújabb, várhatóan igen nagyot durranó korrupciós ügyben kelt iratcsomó szerint egy regáti nagybirtokos leszármazottjának húszezer hektárral több erdőt szolgáltattak vissza, mint amennyit igényelt. Így megy ez, mondhatnánk, ha a szocdem vezérek köreinek ügyvédi irodái intézik a dolgot, míg ha valaki csak Maros menti magyar nemesek leszármazottja, azt sem kaphatja vissza, ami jogosan megilletné.
A királyi házig terjedő restitúciós botrány könnyen okozhat politikai földrengést is a közeljövőben, mert olyan nagyágyúk kerültek az ügyészek látókörébe, akiket eddig szinte érinthetetlennek tartottak, még az egykori kormányfő bebörtönzése után is. Kérdés persze, hogy a választások után mi lesz az iratcsomó sorsa, hiszen az egyik érintett a tüneményesen gyors politikai karriert befutó kormányfő apósa, aki nem kis szerepet játszott az ollódoktor vő pályájának egyengetésében. És miután a legnagyobb kormánypárt vezérkarát alaposan ritkítja a rácskór, egy esetleges választási vereség után onnan sokaknak sürgős lesz új mundért keresni. Pláne ha az ügyészek munkakedve sem lankad.
Csapda is rejlik ebben az ügyben mindazok számára, akiknek a jogos tulajdonát negyed évszázad sem volt elegendő visszaszolgáltatni. Eddig a restitúció kérdésköréhez kapcsolódó ügyekben jobbára a magyar közösség volt érintett, ez az ügy viszont a többségi közvélemény figyelmét is jócskán rá fogja irányítani erre a témakörre. Adott esetben, ha olyan lesz a politikai széljárás, könnyű lesz ürügyet találni a tulajdon-visszaszolgáltatási folyamat lelassítására, ha lehet ezt még a jelenleginél is lassabban. Az sem kizárt, hogy akár teljesen leállítanák, hiszen
számos politikus szemét szúrta eddig is elsősorban a kisebbségi vagyon közelibb s távoli környezetünkben. De, mint ebből az ügyből tisztán láthatjuk, akik az eggyel korábbi rendszerváltás és államosítás idején is a hatalom közelében álltak, most is ott vannak a tűzhely melegénél. Ezért nem csoda, hogy amit el lehetett venni egyetlen nap alatt, sok esetben évtizedek alatt sem lehetett visszaadni. Legalább fizikai mivoltában, mert ha az adott vagyon valós használati értéke is mérlegre kerülne, az állam sok esetben vastag kártérítést is kellene fizessen, nem beszélve a sok évtizedes bérleti díjról. De itt a restitúciót csak a nyugati elvárásoknak való megfelelés követelte meg, korántsem a jogsértések érdemi helyretétele volt a tét.
