A replika jogán
A CEMO nevű mozgalom nyílt levelét olvasva igazságtalannak és érthetetlennek tartom, „tájékozatlanságukat” az RMDSZ megyei tanácsosai, illetve személyemet illetően.
Tisztelt szerkesztőség,
Ez év augusztus 22-i lapszámuk hasábjain megjelent „Érdek-képviselet vagy tűzoltás” című írás, valamint a személyes érintettség kapcsán kérem az alábbi pontosítást a megfelelő oldalon közölni.
A CEMO nevű mozgalom nyílt levelét olvasva igazságtalannak és érthetetlennek tartom, „tájékozatlanságukat” az RMDSZ megyei tanácsosai, illetve személyemet illetően.
Amint az írásból kitűnik, habár behatóan és aprólékosan követik az RMDSZ megyei tanácsosainak tevékenységét (ki sétált ki a teremből szavazás előtt, ki hiányzik, mivel foglalkozik stb.) bizonyára elolvasták, és ennek dacára figyelmen kívül hagyták a 2013. június 7-i Népújságban, ill. a június 13-i és augusztus 14-i (aránylag friss) Központ Hetilapban megjelent (nem tűzoltásnak szánt) nyilatkozataimat a Cifra- és Kultúrpalota névadása, ill. a 100 éves évforduló programja kapcsán.
Kénytelen vagyok tehát az olvasók korrekt tájékoztatása és a nyílt levelet szignálók szelektívnek bizonyuló memóriája felfrissítése végett az említett lapokban leírtakat idézni:
Az „El a kezekkel a Bernády örökségétől” a Központ Hetilapban 2013. június 13-án megjelent írásban ezt mondtam: „Bármennyire is devalválódott a helyi politikai osztály és felvette a Dâmboviţa-parti politizálási stílust, vannak, kellene legyenek a kompromisszumkészségnek is határai. Van, amiből lehet engedni, és van, amiből nem. Ez a névadás az utóbbihoz tartozik.”
Azután „az utóbbi időben a mézes-mázas ígéretek mellett is ráfázott a magyar közösség a névadá-sokra, és bár több román párttal is kötött protokollumot az RMDSZ, azok többször cserben hagyták a Szövetséget a magyar érdekeltségű ügyek megszavazásánál. Nem bízom az ígérgetésükben, és nincs szükségünk egy második Petőfi–Schiller esetre.”
A napokkal a megjelenés előtt leadott nyilatkozatom megelőzte a frakció hivatalos álláspontját, s álláspontomnak nyíltan vállaltam „esetleges fegyelmi következményeit” is! (2013. június 7-i Népújság).
Önök hol hangoztatták ekkor álláspontjukat?
Érdekes egybeesés ti. a tény, hogy kb. egy hónappal az elhangzottak után sajtótájékoztatón Jakab István, a helyi EMNP elnöke megvádolt azzal, hogy én javasoltam a paloták névadását!!! Ő úgyszintén figyelmen kívül hagyta a sajtóban többször leírt álláspontomat, s Kirsch Attila révén közölt figyelmeztetésemre (Jakab urat nem ismerem) sem reagált, akárcsak önök most!
S azt állítják magukról, hogy politikamentesek, áldozatok stb.? Nem kell politikai elemző az összefüggések megállapítása végett.
De menjünk tovább.
A Kultúrpalota 100 éves évfordulója programját átnézve ugyancsak a Központnak a következőket nyilatkoztam (2013. augusztus 14.): „a képviselőtestületből senki sem konzultált velem a rendezvénnyel kapcsolatban”, majd „A rendezvény címét cinikusnak tartom… a programszámokat és a plakátot elnézve adódik a kérdés: kit kivel egyesít a kultúra?” továbbá „a rendezvényekből kiindulva ez az ünnepség a iaşi-i vagy craiovai kultúrotthon születésnapi murijába illene bele”, hozzátéve, hogy „Lokodi Editet (sz.m. megyei tanács alelnöke) és Kerekes Károlyt (sz.m. Marosvásárhely parlamenti képviselője) is arra kérem, hogy hallassák hangjukat a rendezvény magyarok számára diszkriminatív volta miatt”.
Ironikus megjegyzésük, miszerint a német nyelvet védem, rendben van, s mivel édesanyám családja német, büszkén vállalom kétszer is hangoztatott rosszallásukat, csupán ott van a bökkenő, hogy a tanácsi határozattervezetben a román–magyar és angol fordítás már szerepelt! Megszavaztuk. Vicces lett volna újból kérni a magyar fordítást ebben a helyzetben, nemde? Ezt egyszerűen csúsztatásnak is minősíthetem, vagy megint felületesen dokumentálódtak?
Viszont hova lett a sokat hangoztatott tolerancia?
Egyébként nem hiszem, hogy a német nyelv az én védelmemre, s egyáltalán védelemre szorul!
S hogy mit hoztak az események? Látható.
Ez viszont eszünkbe juttatja azt is, hogy az írásukban sárba tiport Lokodi Edit nyolcéves elnöksége idején még hasonló eset se történhetett, sőt, a Kultúrpalota új, csodálatos arculatot kapott.
Elfelejtették! És elfelejtették, hogy tavaly egy másik magyar elnök-kandidátus tízezer szavazatot vitt el Lokoditól, s az eredmény rövid egy éven belül egyre erőtelje-sebben mutatkozik!
A puszta tények elhallgatása minapi írásukban, valamint az RMDSZ-tanácsosok munkáját becsmérlő mondataik figyelmen kívül hagyják a megyében szép számban dolgozó polgár-mestereink véleményét a Lokodi elnöksége alatti és mostani „időkről”, megvalósításaikról, a közösségünk számára jelentős, néha valóban nem mindig látványos, eredményeinkről, s ami személyemet illeti, természetesen mellőzik a több mint száz (vidéken is) tartott fogadóórám hasznáról tájékozódni, esetleg a fogyatékkal élők érdekében kifejtett munkámról, és temérdek más konkrétumról.
S végül könnyedén átlendültek afelett is, hogy a tanácsban úgy kell eredményeket felmutatnunk, hogy arányunk 1/3. Elemi matematika.
Leányálom.
Dr. Pokorny László, RMDSZ-es megyei tanácsos
