Rendhagyó szüreti bál Jobbágytelkén

Sajóvámosi küldöttség érkezett a hétvégére Jobbágytelkére, hogy együtt ünnepeljen a két település a szüreti bálon. A kulturális téren indult kapcsolatok akár mélyebbé is válhatnak – vélik az érintettek.

Szombaton tartották Jobbágytelkén a „nagybúcsút”, Kisboldogasszony napja templombúcsú a településen. Ilyenkor hazatérnek az elszármazottak nemcsak a közelebbi településekről, hanem Magyarországról is, és ilyenkor rendezi a helyi ifjúság is a szüreti bált. Idén azonban a szokásosnál színesebb ünnepséget szerveztek, az anyaországi Sajóvámos lakóit is meghívták a rendezvényre, így szombat délután a két település fiataljai közösen ültek szekerekre, hogy mulatságba hívják a lakosságot: végigvonultak a Felső utcán, a Tóskertben, a Nyíri, a Hodosi, a Kalányos és a Csámpi utcákon, és természetesen a hagyományosan a faluvégi keresztfánál történő emlékfotó készítése sem maradt el. A menetet több helyen is megállították, süteménnyel, vízzel, itallal kínálták, eközben a lovak is megszusszanhattak. A menet estére tért vissza a művelődési otthonhoz, sötétedés után a hagyományos tánccal nyitották meg a csőszök a szüreti bált, és meglepetésként a sajóvámosi ifjak is bemutattak három néptáncot. Ezt követően átadták a teret a táncnak, mulatozásnak, szabad volt szőlőt lopni és sorsjegyeket is vásárolni, hiszen egy szőlőkorona is gazdáját várta. Éjfél körül csőszvacsorát tartanak, ilyenkor a bálterem mennyezetére felfűzött szőlő őrizetlenül marad, de senki sem nyúl hozzá.

Kívülről is szívesen jönnek ide

A szüreti szokások itt is átalakulóban vannak – tudjuk meg ifjabb Orbán Kálmántól. Régen a 18. életévüket betöltött legények szervezték a szüreti bált, tehát mindenki életében egyszer lehetett csősz, és kedvese egyszer lehett csőszlány. Ma már kevesebb a fiatal, így nem csak a 18 évesek lehetnek csőszök – mondja a fiatalember, hozzátéve, hogy ő maga nyolcszor volt csősz. Az idén úgy szerették volna, hogy a néptánccsoport tagjai szervezzék a bált, de mivel legtöbbjük másutt tanul vagy dolgozik, végül az ifjak kaptak erre lehetőséget. Bereczki Hunor 14 évesen most lépett a csőszök sorába. Szülei idevalósiak, a család viszont Marosvásárhelyen él. Hunor azonban minden hétvégén hazajár, ismeri a társaságot, és ismergeti a jobbágytelki kultúrát, így nem volt nehéz betanulni a szüreti táncokat, és máskor is szívesen bekapcsolódik, ha a helyi fiatalok is igénylik.

A szekérre ülő lányok között Szabó Veronika első alkalommal lehetett csőszlány. Ő sem idevalósi, sőt jóval távolabbról érkezett: Budapesten született, az amerikai New Jersey-ben él. Tavaly nyáron a jobbágytelki néptánctáborban ismerkedett meg egy helyi fiatalemberrel, a barátságuk pedig elmélyült, így nem jelentett számára akadályt, hogy a felkérést elfogadva a csőszlányok körébe álljon. Mivel már ismeri a jobbágytelki táncokat, és tanulgatja a népdalokat is, nem jelentett gondot a csősztánc elsajátítása, sőt egy karikázót is betanultak a lányok. Veronika nagyon hálás a jobbágytelkieknek, amiért őt befogadták.

Támogatók is akadnak

A hétvégi búcsús ünnepet és szüreti bált a Jobbágytelki Kulturális Egyesület szervezte. Siklódi István elnök lapunknak elmondta: már két éve ismerik a sajóvámosiakat, akik tavaly idelátogattak, majd meghívták a jobbágytelkieket az anyaországba. Most a helyi fiatalok úgy gondolták, visszahívják barátaikat, és együtt ünnepelnek a hét végén: a vámosiak péntek este egy musicalrészlettel örvendeztették meg a helyi közönséget, táncokat hoztak a bálra is, és természetes volt, hogy őket is szekérre ültették, és a csőszökkel együtt vonulhattak végig a falun, hogy jobban megismerjék egymást, erősödjenek a kapcsolatok. A 35 fős küldöttség korosztályban is változó, az önkormányzat, az egyház képviselői és a kulturális csoport egyaránt képviselteti magát benne. A rendezvényt idén is a Magyar Művészeti Akadémia támogatásával szervezték, ez az intézmény támogatta az augusztusi „kisbúcsút” is. A jobbágytelki egyesület a Bethlen Gábor Alaptól is támogatást kapott, így két hagyományos táncházat fognak szervezni a faluban, várhatóan szeptember végén és az adventi időszak beköszönte előtt.

„Hazajöttünk”

A Miskolc közeli Sajóvámos önkormányzata erdélyi testvértelepülést keresett, jogi képviselőjük pedig kulturális hagyományai miatt Jobbágytelkét javasolta. Az ajánlatot megfelelőnek találták, mivel településükön az ifjúság a néptánc és az amatőr színjátszás területén igen aktív, így kapcsolatba léptek a nyárádmenti településsel. Tavaly voltak Jobbágytelkén egy kisebb küldöttséggel, majd meghívták az ittenieket egy néptáncfesztiválra, most pedig ők kaptak meghívást – tájékoztatta lapunkat Váradi Lajos polgármester. Számukra nagy öröm, hogy ismét itt lehetnek, már úgy érzik, hogy hazajönnek ide. Egyelőre kulturális téren szerveződik a kapcsolat, még nem tartják ezt fontosnak hivatalosítani, hiszen „nem a papír a lényeg”, hanem az, hogy kapcsolatok alakuljanak a családok között, sőt az sem kizárt, hogy előbb-utóbb rokoni szálak is szövődnek a két település lakói között. Sajóvámoson jövő februárban tartanak disznótoros gasztronómiai fesztivált, ahová meghívták erdélyi barátaikat is, így legközelebb akkor fogadják a jobbágytelkiek küldöttségét – részletezte az elöljáró.

Megkezdődött a báli idény

Augusztus végén, szeptember elején megkezdődött a szüreti bálok időszaka. Szeptember 1-jén a nyárádremetei ifjúság tartotta meg hagyományos szüreti felvonulását és táncát, a 8-i hétvégén a jobbágytelkiekkel egy időben mulattak a nyárádgálfalviak és havadtőiek is, míg ezen a hét hétvégén Mikházára várják a mulatni, táncolni vágyókat.