Az alaptörvénybe ütközik a tanügyi törvény azon módosítása, amely szerint a rektorok megválaszthatóságának nincsenek határai. Január közepén az alkotmánybírák egyhangúlag értettek egyet Klaus Iohannis köztársasági elnök beadványával, és döntöttek arról, hogy a 2020. évi 79-es sürgősségi kormányrendeletet szentesítő törvény – a kétkamarás döntés elvét sértve – nem felel meg az alkotmányossági előírásoknak.
A rektorok végtelen regnálásától szóló cikkelyt, miszerint négyéves mandátumukat korlátozás nélkül meg lehet hosszabbítani, a szociáldemokrata politikusok a katonai oktatásra vonatkozó törvénymódosításba csomagolva adták el sikerrel a szenátus védelmi bizottságában. Bár a felsőházban alig néhányan tartózkodtak a szavazástól, a rektorok egyeduralmát szentesítő törvénymódosítás politikai visszhangja annál hangosabb volt. A Mentsétek Meg Romániát (USR) politikusai szerint az egyetemi nagyurak teljhatalomra törekedve kihasználták a parlamenti választások előtti helyzetet, hogy vezető szerepüket és az azzal járó előnyöket megőrizhessék. Ez meg is történt, a kilenc egyetem rektora jelöltette magát, és maradt harmadszorra is korábbi székében.
Az eredeti cikkely a 2011. évi 1-es tanügyi törvényben még arról rendelkezett, hogy az egyetemek legfelső vezetőinek mandátuma négyéves ciklusra szól, amit két alkalommal tölthetnek be ugyannak a felsőoktatási intézménynek az élén. Érdekes módon Victor Ponta kormányának idején, 2014-ben módosult az említett előírás, lehetővé téve, hogy aki egy időre felfüggeszti rektori megbízatását, egy harmadik ciklusra is jelöltetheti magát, és ezt sokan kihasználták. A jelenlegi tanügyminiszter, aki politikusként akkorra már kétszer váltott pártot, és a Ponta-kormányban éppen a tanügyi tárca élén állt, cserében olyan rendeletet adott ki, amely lehetővé tette, hogy a plágiummal meggyanúsított Ponta lemondhasson doktori címéről, elvágva ezzel az ellene felhozott vádakat. Hasonló esélyt szánt Gabriel Oprea belügyminiszternek is, akit ugyancsak plágiummal vádoltak, ő viszont a doktori címtől való megfosztástól nem menekült meg.
Hogy immár semmi se álljon az útjukba, feltehetően azért találták ki a tavaly októberben megszavazott módosítási csomagot, amely egy röpke kis mondattal minden akadályt elhárított a rektorok végtelen túlélésének útjából, s így, felbátorodva hatalmuktól, szenátornak is jelöltették magukat. Így került be a felsőházba – immár negyedik pártjának jelöltjeként – Sorin Cîmpeanu professzor, a bukaresti agrártudományi és állatorvosi egyetem rektora, valamint Leonard Azamfirei professzor, aki a két marosvásárhelyi egyetem egyesítésével már eleve újabb nyolc évre bebiztosította magát a rektori székben, majd a szociáldemokrata párt színeiben szenátorként mentelmi jogot is szerzett. Rektortársa, Sorin Cîmpeanu, aki liberális képviselőből szenátorrá avanzsált, újra elfogadta a tanügyminiszteri jelöltséget is. Anélkül, hogy kiszámítanánk, hogy mekkora jövedelmet jelent a két, sőt a három tisztség betöltése, úgy tűnik, hogy a rektoroknak gazdagabban mérik az időt is. Egyébként hogy lehetne a szenátusban rostokolni egész héten, s közben az egyetem dolgait is ugyanolyan energiával intézni, sőt Cîmpeanu esetében miniszterként is helytállni? Úgy tűnik, hogy a rektor urak felfedezték azt a nagy titkot: hogyan lehet időben is milliomossá válni.
Kérdés, hogy a képviselőház és a parlament is értékelni fogja-e azzal, hogy újra megszavazza a törvénymódosítást.
