Közigazgatási reformtervvel állt elő a kormányfő tegnap a községek egyesületének megbeszélésén. Az átszervezés mellett a hatékonyság javításával érvelt, de emellett azt is megállapíthatjuk, hogy a technokratának politikusi vénája is van.
Közigazgatási reformtervvel állt elő a kormányfő tegnap a községek egyesületének megbeszélésén. Az átszervezés mellett a hatékonyság javításával érvelt, de emellett azt is megállapíthatjuk, hogy a technokratának politikusi vénája is van, ráadásul nem is rossz. Olyan pillanatban vette ugyanis elő a szocdemek egyik kedvenc témáját, amikor ezek már bizalmatlansági indítvány benyújtását is elkezdték emlegetni.
Az egykori uniós biztos érveihez visszatérve, elvileg lehetne haszna az adófizetőnek egy értelmes közigazgatási átszervezésből. De hogy erről biztosat állíthassunk, ahhoz érdemi érveket kellene elővenni, mert az eddigi viták szerint a politikum többségének olvasatában az átszervezés annyiból állna, hogy a jelenlegi gazdasági fejlesztési régióknak adnának közigazgatási hatásköröket. Arra az eddigi viták során sem nagyon tértek ki, hogy ezek az állítólagos fejlesztési régiók, amelyek jelenleg az uniós alapok vidéki öntözőcsatornái, nem értek célt. Abban az értelemben biztos nem, hogy állítólag azért alakították így ki őket, hogy a különböző megyék fejlettségi szintjei közti különbséget régión belül kiegyenlítsék, viszont azt érték el, hogy az egyes vidékek közti fejlettségbeli különbségek csak jobban növekedtek. Mert az élet nem feltétlenül
a bürokraták elképzelései szerint alakul, így akinek eleve jobban állt a szénája a szomszédénál, az könnyebben tudott nagyobb szeletet kanyarítani magának a pályázati tortából.
Tehát a jelenlegi fejlesztési régiókat már csak gazdasági megközelítésből sem volna érdemes tovább erősíteni új hatáskörökkel, és akkor még szót sem ejtettünk a régióátrajzolás álcája alá rejtett magyarellenes politikai játszmákról. Mert ugye, ami elképzelés eddig elősejlett a témáról nem keveset szónokló politikusok ködös agyából, az mind úgy nézett ki, hogy a magyarlakta vidékeket simán belerajzolták volna a többségi régiókba, lazán elfelejtve az etnikai arányok megváltoztatását tiltó nemzetközi egyezményeket, melyeket kies hazánk is ratifikált.
Egyelőre a kormányfő sem fejtette ki túl részletesen a maga átszervezési javaslatait, és a közeljövőben valószínűleg sok, ennél sürgősebb tennivalója is lesz. Egyrészt, mert ez inkább politikai üzenet volt a kormányát árnyékból támogató korábbi hatalomnak, másrészt, mert azt volt uniós agrárbiztosként sokkal jobban tudja, hogy egy hétéves uniós költségvetési ciklus közepe felé közeledve nem lenne okos döntés átrajzolni az amúgy is meglehetőst gyatra hatásfokkal lehívott európai pénzek szétosztását felügyelő intézményrendszert. Ez minimum azzal járna, hogy számtalan, drága pénzen megírt pályázattal lehetne kibélelni a szemetesládákat, nem is beszélve arról, hogy a folyamatban levő projektek elszámolásain dolgozó bürokratáknak is megsűrűsödne a vaj a füle tövén. De választási évben a téma hálás, mert szép lufikat lehet belőle fújni a választóknak.
