Régi recept mai ízlésre

Bár 1662-ben íródott Molière egyik legismertebb komédiája, A nők iskolája, Török Viola rendező szerint ma is aktuális előadás, téma ez. Nem csak azért, mert a darab témája örök életű, és nem csak azért, mert a barokk zene mellett még rock is szól az előadásban. A Spectrum Színház hétvégi premierjéről a rendezővel beszélgettünk.

 

– Miért pont Molière kerül színre?

– Molière a komédia egyik megteremtője. Ő az, akiről azt mondják, hogy a komédiát olyan szintre emelte, mint a klasszikus tragédiák: olyan mélységeket pendített meg nevettetéssel, hogy méltóvá vált arra, hogy a tragédiák közé soroljuk a komédiáit. Eleve olyan emberi tulajdonságokat tesz nevetségessé, amelyek mély gyarlóságokon alapulnak, emberi tulajdonságokon, amelyek mindenkiben benne vannak. Annyi a különbség a tragikus hős és a komikus hős között, hogy nem tragikus bukás van a végén, hanem komikus. Tehát nem hal bele a főhős a történetbe, hanem megtisztul, tanul belőle.

– Ebben nagy Molière. És A nők iskolája?

– A nők iskolája egy klasszikus történetet dolgoz fel: a férfi–nő kapcsolatot. Az a mindenkori emberi vágyakozás van benne, hogy tökéletes legyen az a kapcsolat, egy ideális édenkert, ezt tükrözi a díszlet is. Na, most ezt hogy lehet elérni? Mert a világ ugye általában megrontja az embereket, a nőket is régen úgy nevelték, hogy a rossz hatásoktól el legyenek zárva. A darabban a tapasztalt idősebb vőlegényjelölt elképzeli, hogy neki csak úgy lehet ideális felesége, ha az nagyon tiszta környezetben nő fel, minden rossz behatástól mentesen, s talán így megóvja attól, hogy a tisztaságán folt essék. Itt számolja el igazán magát a főhősünk: a tudatlanság ugyanis még nem óvja meg az embert a bűntől. Ha az ember nem tudja, mi ellen védekezzen, lehet, hogy akaratlanul esik bűnbe. A mottója az előadásnak az, hogy a szerelem a legjobb iskola, mégpedig a tiszta szerelem. Egy tiszta kapcsolatot úgy lehet felépíteni, ha tiszta szerelemre épül. A mi esetünkben is ez van, hogy nem cselre, nevelésre épül egy tiszta szerelem, hanem egy tiszta találkozásra. A történet szerint van egy kizárólagos főszereplőnk, akinek a tragikomikus történetéről szól a darab. Ő a gazdag és tapasztalt férfi, aki fel szeretné építeni az ő ideális világát azzal a bizonyos tiszta lánnyal, aki nyilván sokkal fiatalabb, mint ő. Ő nevelteti, de azt nem számolja bele, hogy az találkozik egy hozzá illő fiatalemberrel, s egymásba szeretnek. Az ő történetük a magja az előadásnak. 

– Ha Molière, akkor nehéz a szöveg?

– Nagyon költői, nagyon szép, természetesen végig rímben beszélünk, de ezáltal egy teljesen más költői dimenzióba kerülünk: igényeljük a rímet, szeretnénk szépen beszélni, s ezáltal a szöveg más minőségbe kerül. A köznapi, egyszerű beszédtől egy kicsit megemelkedünk, de nem esik rosszul, s ezáltal könnyebben tudunk énekelni is.

– 1662-ben íródott ez a komédia. Mitől lesz ma is aktuális?

– Attól, hogy ugyanezzel harcolnak a mai fiatalok is, sőt reneszánsza van ennek a tiszta szerelem iránti igénynek. Lehet, hogy a fiatalok manapság sokkal korábban létesítenek kapcsolatot egymás között, de még mindig benne van mindenkiben az ideális szerelem iránti vágyakozás. Sokkal divatosabb is a romantika, mint ezelőtt húsz évvel, amikor kicsit talán szégyelltük, ha romantikusok voltunk. Most több igény van erre. Ugyanakkor van egyfajta spiritualitás is, hogy hiszünk manapság a nagy találkozásokban, az eleve elrendeltetésben, a csillagok állásában, a sorsszerűségben.

– A tematikán kívül mitől lesz még 2015-ös?

– Klasszikus komédiát dolgozunk fel, örök életű témát, ami a színház kezdete óta foglalkoztatta a szerzőket, s ma is aktuális. Ami a zenét illeti, van egy külön csavar benne, hisz Molière francia barokk szerző, de mi megpróbáljuk azt a magyar vonalát megtalálni az előadásnak, ami a magyar barokkot jellemzi. Tehát Pálóczi Horváth Ádám-zenéket dolgozunk fel és Csokonai-dalokat, sőt régi kódexben rejlő virágénekeket. Ezeket a zenéket úgy dolgozza fel Kelemen László zeneszerző, zenész, hogy tudjuk reflektálni a mára. Ebben a feldolgozásban már benne van egy mai hangulat is: 

rockos, dzsesszes, flamencós, és próbálunk átívelni a zenei korszakokon és eljutni a máig. Gyakorlatilag  egy régi receptet dolgozunk fel mai ízlés szerint.

 

Szász Cs. Emese