Már hosszabb ideje egy orvostörténeti munka sajtó alá rendezésével, újrakiadásával foglalatoskodom.
Már hosszabb ideje egy orvostörténeti munka sajtó alá rendezésével, újrakiadásával foglalatoskodom. Nem egészen idegen tőlem a téma, ugyanis egykoron az orvosi egyetemen felkért előadóként afféle orvos-művelődéstörténetet adtam elő hatodéveseknek. Meg aztán a középkor amúgy is a (nem is nagyon) titkolt szenvedélyeim közé tartozik, annak idején ugyanis az egyetemen szakkollégiumként a középkort választottam, és vizsgáztam, szigorlatoztam belőle. És akkor még semmit sem szóltam az apai örökségről, hiszen felmenőm éppen ezt a tantárgyat – orvoslás és gyógyítás, gyógyszerkészítés és patikatörténet – adta elő ugyanott, ahol én később beleártottam magam a tudomány- és művelődéstörténetbe.
Az itt kiragadott szövegrészlet az emberiség ifjúkorába, „bájos” tévelygéseibe nyújt némi betekintést. Különösen aktuális mostanság, amikor az emberek egy része nálunkfelé is, kiábrándulva a mai orvostudományból, hitetlenkedve és elutasítva azt (lásd például: nem adatom be gyermekemnek a védőoltást), ismét a sötét butaság és babonák, mágia és kuruzslás felé fordult, abban keresi gyógyulását.
Az idézet forrása: dr. Hints Elek: A középkor orvostudománya (Bp., 1939):
„Amíg az ókorban a gyógyszereket a benne lévő anyagok hatása alapján alkalmazták, addig a középkorban a gyógyszereknek inkább varázserőt tulajdonítottak. Ezzel magyarázható a középkori gyógyszerkincs, a dreckapotheca (ganajpatika) összeállítása, amelyben a legkülönbözőbb állatok, pl. kígyók, giliszták stb. és egyes szervek vagy azok kivonatai állottak rendelkezésére az orvosnak. Pl. a földigilisztát jó szernek tekintették a rákfekélyre; a még meleg húst az agybetegségekre; a macskabeleket elmebajok ellen. Az egérbélsárt hashajtásra, a kígyó húsát leprára, a kecskevért malária ellen alkalmazták. Nagy tömegben szerepeltek a különböző állatok bálsarai, vizeletei, melyeket nemcsak külsőleg, de belsőleg is rendeltek. Malária ellen porrátört gilisztát saját vizeletben adtak be. Hasgörcsnél olajban rántott tehénganajt kötöttek a beteg hasára. Köszvény ellen hangyán áztatott bort használtak bedörzsölésre. Lábdagadásra keserűlapu levelét; sebre pókhálót, égetett ruha hamuját vagy tehénganajt tettek; orbánc és Szent Antal tüze ellen meleg tehénganajt vagy tojásfehérjével kevert timsót; orrvérzés ellen sertésganajt alkalmaztak. Ha a gyermek félt, vakondok szívét adták be neki porban. Szemgyulladásnál a bárány ganaját tartották jó szernek. Szívnyilallás gyógyítására a vadkan porrátört fogát adták be borban. Torokfájás ellen mézben főzött kutyaganajt flastrom alakjában helyeztek a torokra. Torok dagadásánál porrátört fecskefészket főztek meg tejben s melegen a torokra öntötték. Torokgyík ellen a hájjal felmelegített lóganajt vagy korpával és mézzel főzött kutyaganajt, sőt a fokhagymával vegyített sertésganajt is jó szernek tartották. Csonttörés gyógyítására a porrátört kutyacsontot olvasztott viaszban alkalmazták a beteg testére. A vérelállításra legjobbnak tartották ruhára vizelni és azt a sebre nyomni. Vérhas ellen a következő orvosságot írták elő: agarak által márciusban megölt nyúl vérét ronggyal kell felitatni és megszárítani. Az ebből levágott darabot edénybe tenni és bort vagy vizet töltve rá, abból inni. Abortusz ellen hatásos szernek képzelték, ha a porrátört fecskefészket, a terméketlennek szederlevelet és a borostyánnak levelét a beteg vizeletében megfőzték és beadták; vagy a terhességet »a maga emésztésével kötötték meg«. Viszketés esetén káposztalében vereshagymával együtt főzött tyúkganajjal mosták a testet. Vizelet elakadásánál a gyermek szeméremtestét tojásfehérjével vonták be, felnőtt beteggel szarkaagyvelővel kevert bort itattak. Vagy pedig férfinél gúnárnak, asszonynál tojólúdnak a szárnyából kihúzott tollakat áztattak borba és azt itatták a beteggel.”
Ezek mellett/helyett egy keserű labdacs akár naponta háromszor vagy a csukamájolaj kellemes varázsszer, születésnapi torta sok habbal...
