Amikor leültem írni, ez a négy sor bukkant fel a semmiből, nem tudni miért, hiszen odakinn hajnal volt, és zuhogott az eső, bőszen kopogott az erkély bádogborítású párkányán az aranyat érő májusi áldás. Köröttem mély csend, még nem nagyon akart szerda vagy csütörtök lenni, az most teljesen mindegy, hiszen aki hosszan bezárva él, ébred, ki-kitekint az ablakon, de leginkább visszafelé néz, elveszti időérzékét:
Midőn ezt írtam, tiszta volt az ég.
Zöld ág virított a föld ormain.
Munkában élt az ember, mint a hangya:
Küzdött a kéz, a szellem működött.
Ez mind így lehetett a költő korában, és valószínűleg ma sincs másként. Valahol már tisztul az ég, és sorra dőlnek a korlátok, amelyeket a józan emberi ész, az óvatosság és előrelátás állított fel. A kijárási tilalom másutt már megérett az enyhítésre, és az emberek a hosszabb kényszerszünet után valósággal kirobbannak a parkokba, elindulnak a folyóparton, sétálnak, futnak, leszaladnak a tengerhez, van, aki bele is veti magát a habokba, mások hegyet másznak, zsebre vágják a maszkot – nem gondolva a hetek óta ismételt felhívásokra. Örülnek a mozgásszabadságnak. Végre közvetlenül ismerkednek a tavasszal, melyet hetek óta nélkülözniük kellett, vagy csupán a balkon szűk négyzetére, az ablakpárkányra, az ablaküvegen túli látványra korlátozódott.
Valahol valakik hetekkel ezelőtt kitalálták az „ezt látni ablakomból” képi vetélkedőt. És akkor a közösségi hálót, a virtuális teret benépesítették az ablakból, erkélyről, háztetőről készített felvételek. Az emberek a saját kis látványbirtokukkal dicsekedtek. Hirtelen felértékelődött az a látvány, ami már évek, évtizedek óta adott volt, de nem volt érkezésed hosszan tanulmányozni, elmélyülni benne, mert „munkában élt az ember, mint a hangya”. Ámbátor a hangyák – minden bizonnyal – nem emelik fel a fejüket, hogy az eget és a tájat kémleljék, elemezzék, élvezzék, vita tárgyává tegyék, nekik az ösztön és a szagok mutatnak irányt a dolog felé. Szorgalmasan unalmasak. Bár az unalmat fogalomként sem ismerik. Az emberi tulajdonság. Elűzésére számos mód van a tenyérnézéstől és szobabicikliig, kártyától a mahjongig, a szerelemtől a halálos pletykákig. Ezért különb az ember, mint a hangya.
Szóval az „ezt látom az ablakomból” címszó alatt Ausztráliától Vermontig és Kelet-Timortól Nyugat-Balkánig, valamint Amerikától Csíkszeredáig (beleérte a csíki sörgyár csarnokát is) mindenki a legszebbet kereste és tette fel a világhálóra. Jöttek is kérem szépen a kölcsönös bókok és őszinte elismerések, irigységek és fogadalmak: amint újranyitnak az utazási irodák, felbőgnek a fapados járatok motorjai, és sugárhajtású csíkoktól lesz zebra az égbolt, elmegyünk, megnézzük azt a látképet, megkeressük egymás ablakait. A kritikus elmék, a gonoszkodók még hozzáteszik: ellenőrizni fogjuk, hogy a valódit ábrázoltad, örökítetted-e meg, tetted közszemlére, nem szépítettél telefonod kamerájával, nem shopoltad meg a fotót?!
A csíkiakat azért említem, mert előjött egy kis reklámblokk, amelyen a palackozott csak azért is sört székely népviseletbe öltözött lányok, asszonyok (egykor egy szovjet–magyar nők lapja címe volt) kínálják némileg kigombolkozva. A kigombolkozást folyamatként tessék elképzelni, másutt ezt sztriptíznek is híjják, de ez azért a jó ízlés és a szinte-szinte látvány határain belül marad. Noha könnyen meglehet, hogy a vetkezés tovább is megy, azoknak a kedves nagyfogyasztóknak, akik 110 palack habzó, gyöngyöző italt vásárolnak online, onlány. Még ezzel sem lenne semmi difi, ha a sört kínálókat nem nevesítenék valódi nevükkel és a termék-előállítás során viselt állásukkal, felelősségteljes beosztásukkal. Az illusztrált hirdetményben megjelenik a gyárüzem osztályvezetője vagy főkönyvelője, látványfelelőse, igazgatóhelyettese. Az ötlet innentől kezdve elszabadul, mert az elme működik, és a dolgozók követelni fogják, hogy a reklámban jelenjen meg a gyár legerősebb ládahordója, a focicsapat szuszpenzorban, a darus és a takarítónő, az automata gépsor olajozója, valamint az egészségügyi személyzet, amint bekötözi X. Y. sörmunkás kezét, akinek, miközben jobbjával küzdött a temelési mutatók és mutogatók túlszárnyalásáért, összevágta dolgos kezét egy törött palack szilánkja. Arra már gondolni sem mernék, hogyan, milyen rékliben vagy mennyire cucchiányosan reklámozza majd ezután a szárnyas betéteket a káderes, és a bébipopsipúdert az alig elkendőzött szakszervezeti főbizalmi.
