Régészeti nap Mikházán

Feltárul a kétezer éves múlt

 Nyílt napot tartottak a múlt hét végén Mikházán a Maros Megyei Múzeum munkatársai, az érdeklődők az ott zajló római kori kutatásokba nyerhettek bepillantást, de szó esett a jövőbeli tervekről is.

Első alkalommal csatlakozott a Maros Megyei Múzeum az európai régészet napjának rendezvényeihez. A franciaországi gyökerű rendezvény már számos országban elterjedt, ennek kapcsán mutatta be mikházi kutatásai eredményeit az érdeklődőknek a múzeum régészeti csapata. Szilágyi Orsolya, a múzeum munkatársa lapunknak elmondta: a vendégek a két idődobozt, a falun kívüli kilátót és a múzeum itteni kutatóközpontját tekinthetik meg. 

 A 2016-ban felavatott, a falu alsó végében található két idődoboz egyikében a római katonai életmóddal, egy római erődítmény szerkezetével ismerkedhetnek meg az érdeklődők. A Római Birodalom keleti határvidékén a 2. században, a dáciai háborúk után épített mikházi erődben mintegy félezer katonából álló segédcsapat, a Cohors I. Augusta Itureorum állomásozott, egy (valószínűleg lovas) íjászcsapat, amely Szíria és Libanon sivatagaiban kitűnően megtanulta ezt a harci technikát, de kelta és germán származású férfiak is lehettek a táborban. A másik pavilonban a római fürdőkkel ismerkedhetünk meg, az ahhoz kapcsolódó szokásokkal és használati eszközökkel, illetve a mikházi fürdőről is megtudhatunk néhány információt. A falu határában két éve Tájolónak nevezett kilátót alakított ki a múzeum, amely egy bizonyos pontról facölöpök révén megmutatja az érdeklődőnek az egykori erődítmény helyét és méretét.

 Római élet Mikházán

A múzeum tulajdonában álló mikházi udvaron idén elkezdődött a legújabb ásatás. Mivel a járvány miatt idén elmaradnak a nagyobb kutatóásatások, a régészek az egykori erődítmény északkeleti saroktornyát szeretnék feltárni,

miután már a geofizikai és geomágneses felmérések megtörténtek. Az egy hete elkezdett ásatások az esőzések miatt lassan haladnak, de a 110X120 méteres katonai tábor saroktornyának feltárása egy év alatt elvégezhető. A torony egy 6-7 méter magas fal része volt, mintegy tíz méter magas lehetett, benne tüzérségi elemeket, fegyvereket helyeztek el – magyarázta a látogatóknak Pánczél Szilamér régész.

 A látogatók kérdései nyomán szó esett az ókori római útról, amelynek megtalálták a nyomait. A 4-6 méter széles, mintegy fél méter vastag alappal rendelkező út a maroskeresztúri tábornál találkozott a Gyulafehérvér felé tartó másik katonai úttal. Nem lelték meg viszont az egykori római temető nyomait, bár sejtik, hogy hol lehetett. Viszont kiderült: a 19. század végén, amikor a marosvásárhelyi Kovács Ferenc apát-plébános kezdeményezésére elkezdődtek Mikházán az első feltárások, egy közeli portán egy gazdasági épület falába beépítve rábukkantak egy feliratos temetői kőre, ami azt bizonyítja, hogy a római visszavonulás után az itt maradt maroknyi helyőrség a temető köveit is felhasználta, hogy az erőd kapuit befalazza, illetve a meggyengült falakat javítgassa.

 Amíg Angela Săplăcan múzeumpedagógus gyerekeknek tartott foglalkozásokat növényekkel, magvakkal, olajokkal, a felnőttek a tavaly kialakított, idén átköltöztetett füvészkerttel ismerkedhettek meg. Ezt a Sapientia egyetem tájépítész hallgatóival együttműködve alakították ki. Egyik ágyásában olyan növények kaptak helyet, amelyek már az ókorban honosak lehettek itt, és ma is fellelhetők mint díszfüvek, rózsák, margaréta. Egy másik ágyásba különböző fűszernövények (citromfű, zsálya, kakukkfű, menta, levendula) kerültek, amelyeket a római konyhában is használtak, most pedig azt tesztelik, hogy mi az, ami esetleg nagyobb területen is termeszthető itt – mutatta be Sidó Kata munkatárs.

 Miközben a látogatók a mikházi látnivalókkal ismerkedtek, a faluban és az idődoboznál római katonákba botolhattak, akik a centurió irányítása alatt menetelve Jupiter optimus maximus, Roma ivita és Traiana fortis felkiáltásokkal hívták fel magukra a figyelmet. Egy marosvásárhelyi történészekből álló baráti társaságról, a Milites Marisiensis egyesület tagjairól van szó, akik a római katonai hagyományőrzést tekintik feladatuknak, szakmai szemmel közelítik meg a kérdést, és évek óta együttműködnek a múzeum munkatársaival. Légiós katonák felszerelésével is rendelkeznek, de ezúttal a szomszédos sóváradi katonai táborban egykor állomásozó segédcsapat, a Cohors I. Alpinorum viseletét mutatták be – derült ki.

  Értékeket rejt

 „Nagyon örvendetes, hogy ilyen munka folyik itt” – állapította meg a látogatók egyike, a marosvásárhelyi dr. Rácz Attila orvos, aki lapunknak elárulta: visszatérő vendég a múzeum mikházi rendezvényein, ugyanis nagyon érdekli a régészet, s ha egy másik élete lehetne, akkor biztosan régész lenne. Ahogy haladnak az ásatásokkal, mindig lehet valami újat tanulni itt – mondta, és kifejezte elismerését, amiért a múzeum telkeket vásárolt meg a faluban, hogy megvédje a feltárt leleteket. Abbéli reményét is kifejezte, hogy az itt folyó régészeti munka eredményei sokrétű turisztikai lehetőségeket rejtenek, amelyek nemcsak a helyiek, hanem a látogatók számára is értékesek lesznek.

  A táj részévé váljanak

  A mikházi lelőhelyeket háromszáz éve ismerik, de a tervásatásokat 2013-ban kezdte el a megyei múzeum egy nemzetközi projekt keretében, amelyben tudományos partnerei az oktatók és a hallgatók révén a berlini Humboldt egyetem, a kölni egyetem, a Budapesti Műszaki Egyetem, valamint a pécsi és kolozsvári tudományegyetemek. A múzeum régészeti kutatásait és rendezvényeit a Maros Megyei Tanács finanszírozza, a mikházi munkájukban a nyárádremetei önkormányzat támogatást is élvezik.

 Az ásatások három helyen folynak: a katonai tábor, erőd parancsnoksági épületénél, az egykori fürdő épületénél, illetve a civil település (vicus) övezetében. 2015-ben létrehozták a régészeti parkot, amely ezek mellett magában foglalja a 2015-ben létesített idődobozokat, a budapesti műegyetem ipartanszéke oktatói és diákjai tervei alapján a határban megépített Tájolót. Jelenleg a húszhektáros lelőhelyen dolgoznak, de csak töredékét, mintegy öt hektárt és két telket sikerült megszerezni. Az elkezdett feltárásokat szeretnék folytatni, hiszen egyelőre csak nagyon kis részét ismerik a katonai tábornak és településnek, illetve az itt élt emberek életmódjának, bár az elmúlt két évben számos új információval is gazdagodtak a faluban folyó csatornázást és aszfaltozást megelőző leletmentő ásatások révén – tudtuk meg Pánczél Szilamértól.

 Az eredményeket és leleteket természetesen be szeretnék mutatni, a lelőhelyeket ezért építményekkel kellene befedni, amelyek hatalmas szerkezetek lennének, de a több millió eurós, csak európai pályázatokból fedezhető költségek mellett arra is figyelni kell majd, hogy ne használjanak tájidegen elemeket, és az építményeket minél természetesebb módon jelöljék meg, például a talajban húzódó falakat növények beültetésével jelöljék meg.

 Románia arra kötelezte magát, hogy az országban levő római védelmi rendszer maradványait UNESCO világörökségi helyszínné nyilvánítja, ezért figyelniük kell arra, hogy Mikháza is rajta legyen ezen a listán. A továbbiakban felvetődő kérdések egyike az, hogy megéri-e az itteni embereknek, ha ez egy UNESCO-helyszín lesz, tudnak-e belőle profitálni, turisztikai beruházásokban gondolkodni. Másrészt figyelni kell arra, hogy úgy mutassák majd be a leleteket a különböző építmények által, hogy azok beleilleszkedjenek ebbe a kultúrtájba és építkezési koncepcióba, és párhuzamosan létezzenek a szép nyárádmenti népi építészettel, a helyi ferences kolostorral, és egymást erősítve egy vonzó tájat eredményezhessenek – taglalta a múzeum osztályvezető régésze.