Radu Kálmán és a Rusztikus Ház

Ahol régiségek közt megy a buli

Különleges fali- és állóórák, festmények és fegyverek népesítik be egyéb antik tárgyak mellett a marosszentkirályi Rusztikus Házat, Radu Kálmán vendégeinek szálláshelyét. A nem mindennapi – elektromos bokszgéppel, jacuzzival és szaunával is ellátott – létesítmény megálmodójával nemrég a „ház” tágas előterében beszélgettünk.

– Milyen út vezetett idáig? – kérdeztük a marosvásárhelyi születésű, jogász végzettségű vállalkozót.

– A rendszerváltás előtt lakatosként dolgoztam a vásárhelyi gyógyszergyárban. Az 1989-es decemberi események után eljöttem a gyártól. A kilencvenes évek elején külföldre toboroztam munkásokat, 15-öt, 20-at is, és közben én magam is egyszerre két cégnél dolgoztam. A munkások után fejenként 2000 forintot kaptam, 15 ember után ez már 30 ezer volt, ami akkoriban nagyon sok pénznek számított. A saját munkámmal keresett összeget is beleszámítva, százezer forintokkal jöttem haza. Három éve dolgoztam külföldön, amikor meghaltak a szüleim, és rám maradt a 20 éves húgom. Így hazajöttem Marosvásárhelyre, magamhoz vettem, és mindenben támogattam a testvéremet. Ebben nagy segítségemre volt a feleségem, Hajnal Flóra, aki úgy állt a fiatal lány mellé, mint egy igazi édesanya, és a mai napig jó viszonyban vannak. Örökre hálás vagyok ezért a páromnak. A szüleimtől rám maradt ingatlant értékesíteni akartam. Abban az időszakban egyetlen ingatlanközvetítő cég működött Marosvásárhelyen, annak az illetékese jött el hozzám, és egy háromórás beszélgetés alatt felvilágosított a lakáseladás minden csínjáról-bínjáról. Ezután határoztam el, hogy én is kipróbálom magam ezen a területen. Vettem egy ingatlant, rendbe tettem, eladtam, aztán egy következőt is megvásároltam, és arra is megtaláltam a megfelelő vevőt. Már mintegy harminc lakást értékesítettem, amikor elhatároztam, hogy létrehozok egy ingatlanközvetítő céget, és ez 1994-ben meg is történt. A cég a mai napig működik, most már a fiam, Radu Ádám Eduárd viszi tovább. A munkám során sokszor találkoztam jogi problémákkal, egyes ügyfelek ingatlanjai például nem voltak betelekelve, illetve nem volt meg a hagyatéki tárgyalás. Igyekeztem mindenkinek megoldást találni a gondjára, és közben negyvenévesen elvégeztem a marosvásárhelyi Dimitrie Cantemir Egyetemen a jogot, a bukaresti Rendőrakadémián vizsgáztam. Emellett az adásvételt is folytattam. Nemcsak lakásokat, hanem földeket is vásároltam, négy és fél hektár területet parcelláztam fel, és mintegy ötven parcellát adtam el. Egy kisebb halastavam is volt itt, Szentkirályon, de mivel a szomszédok folyton panaszkodtak, hogy hangoskodás van a tónál, fogtam magam, és mérgemben túladtam rajta.       

Sportlétesítménynek indult

– Hogy került a képbe Marosszentkirály? – kérdeztük.

– Ide nősültem. Kaptam apósomtól öt ár földet, a többit megvettem. Így hoztam létre körülbelül tíz évvel ezelőtt a Rusztikus Ház melletti sportpályát, ahol focizni, kosarazni, röplabdázni, teniszezni és lábteniszezni is lehet. A pálya mellé két öltözőt is építettem. Akkor a ház még nem volt meg, mezőgazdasági terület volt a helyén. Az ingatlant teljes mértékben önerőből húztam fel. Eredetileg sportteremnek szántam. Félretettem tízezer eurót a sportszerekre, edzőgépekre, de amikor eljutottam odáig, hogy megvásároljam őket, már 35 ezer euróra ment fel az áruk. Végeztem egy számítást, és rájöttem, hogy ha fejre állok, akkor sem lesz nyereséges a sportterem, főleg, hogy a működtetéséhez két alkalmazottra is szükség lett volna. Így aztán változtattam az eredeti elképzelésen, vendégfogadásra alakítottam át az ingatlant, a pályát pedig a szállóvendégek rendelkezésére bocsátottam. Hat szobát és öt fürdőszobát hoztam létre, így született meg a Rusztikus Ház. A kinti részen medence és sós vizű cseber, úgynevezett székely jacuzzi is van, illetve további négy szoba is vár a vendégekre. Nagyon jó bulikat lehet itt csinálni, karaokéra is van lehetőség.

– Mennyire tudnak a létesítményről a marosvásárhelyiek?

– A sportpályáról kevesebben, de a szálláshelynek elment a híre. Minden vásárhelyi középiskolából megfordult már itt legalább egy diákcsapat. Főleg 18. születésnapot jönnek ünnepelni a fiatalok, de polgári esküvőt is tartottak már itt. Az is gyakran előfordul, hogy a szentkirályi Darina vendéglőben szervezett esküvő násznépe száll meg nálunk. Ez egy igazán házias hely, talán elsősorban ebben rejlik a vonzereje. A nyári időszakban mindig több a jelentkező, de télen is akad vendég, sőt szilveszterre is ki szokta bérelni a házat egy társaság. A rendelkezésre álló tíz szobában összesen huszonöt személyt tudok elszállásolni. Nemcsak a megyéből jönnek vendégek, hanem az ország távolabbi vidékeiről, sőt külföldről, Hollandiából, Németországból is.

A gyerekkori szenvedély nyomai  

– Mesélj egy kicsit a falakat egészen beborító régiséggyűjteményről.

– Gyermekkoromtól szenvedélyes gyűjtő voltam, a bélyegek, régi pénzérmék és sok egyéb is érdekelt. Az idők során annyi mindent összegyűjtöttem, hogy megbeszéltem a feleségemmel, hogy nyitok egy régiségkereskedést, és ott értékesítem a tárgyaimat. Ez az üzlet azonban nem bizonyult nyereségesnek. Abból, amit a különböző vásárokon megvettem, és nem sikerült pénzzé tennem, sok mindent ide hoztam. Egyébként most is van még egy régiségkereskedésem Marosvásárhelyen a Retyezát utcában, és az ingatlanközvetítésre fenntartott irodaház is ott működik.

Miután a Rusztikus Ház minden szobájába benéztünk, vendéglátónk az aranyhalakkal teli tóhoz kísért, ahol úszómedence, grillező és az önfeledt szórakozás sok más kelléke is megtalálható. A teret dekor-elemekként használt, hetvenes évekbeli motorok dobják fel még jobban. Radu Kálmán ennek kapcsán elárulta, hogy két keréken is szeret száguldani, és a marosvásárhelyi motoros körökben Batmanként ismerik. Egyébként a deményházi Drakula-kriptaház is az ő találmánya, amit az egyik vendégének adott el – tette hozzá.

A nem mindennapi forrás 

A továbbiakban vendéglátónk egy másik érdekességről, a Rusztikus Ház előtt őrködő forrásról mesélt, amely mellett egy boros- és egy pálinkáscsapot is felállított. Az arra járók ingyen kóstolhatták a mámorító nedűt, és aki úgy érezte, köszönetképpen pénzadományt hagyhatott a forrás elé kihelyezett dobozban a szentkirályi gyermekotthon lakói számára. A kezdeményezés azonban nem sült el jól – tudtuk meg az ötletgazdától, aki úgy gondolja, maguk az árvaházi fiatalok törték fel és rabolták ki kétszer is a dobozt, azok a gyerekek, akiknek élelmiszereket vitt az otthonba. A szeszes ital ingyen kínálását a rendőrség felszólítására kellett megszüntetni, ugyanis volt, aki visszaélt a lehetőséggel, és részegre itta magát. Azóta sem bor, sem pálinka nem folyik a csapokból, és az alkoholfogyasztás lehetőségét márványtáblán hirdető feliratot is le kellett ragasztani. A forrás melletti plakáton Radu Kálmán cilinderben, frakkban, nyakán hosszú fehér sállal látható. Azt mondja, nemesi származású felmenői mindig így mutatkoztak a mulatságokban, és példájukat ő is követi.