Protest

A tiltakozás, a tüntetés napjaink egyik legjellemzőbb jelensége. Szerte a világon, nem csak nálunk. De itt, Romániában talán még szembetűnőbb, mint másfelé. Talán, mondom, mert ebben az országban mindenki úgy hozzászokott, hogy már alig van hatása. Legalábbis azok, akik ellen protestálunk valamiért, úgy tesznek, mintha észre se vennék. A tiltakozásnak persze sokféle formája van, legfrappánsabb többnyire a művészi megnyilatkozása, látványban is felerősített metaforikus megfogalmazása. Ebből meggyőző ízelítőt kaphattak mindazok, akik nyitvatartása két és fél hetében meglátogatták a marosvásárhelyi Art Nouveau Galériában rendezett GRA-FO-MEDIA II Szalon # Protest /Tiltakozás című vizuális művészeti kiállítását. Úgy tűnik, jól tette a Romániai Képzőművészek Szövetsége Marosvásárhelyi Fiókjának vezetősége, amikor úgy döntött, hogy az alkotóit műfajonként külön csoportosítva, évente nem egy nagy közös, hanem négy szakosodott tárlaton mutatja be friss termését. Így nagyobb az átfogóbb merítés és a nyitás lehetősége is. A textilművészek Ariadne szalonja ezt régóta tanúsítja, most a grafikusok, fotósok, médiaművészek is bebizonyíthatták a kezdeményezés előnyeit. 42 művész nevezett be a június 7-én nyílt tárlatra. A marosvásárhelyiek mellett Arad, Brassó, Craiova, Kolozsvár, Nagyvárad, Temesvár és Vrancea megye alkotóközösségei is képviseltették magukat. Sőt az Amerikai Egyesült Államokból, Svédországból is küldtek munkát a kiállításra. Magyarországról pedig számunkra már előző vásárhelyi bemutatkozásokról ismert alkotók – Halmos Klára, Kántor József, Pusztafi Panna Pálma és Vörös András – hozták el munkáikat. A megnyitónak megrendítő mozzanata is volt. A jelenlevők néma főhajtással emlékeztek meg a marosvásárhelyi fiók és a város egyik közismert alkotóegyéniségéről, a nemrég elhunyt Novák József formatervező, címerkészítő grafikusról. A színes virágmotívumba középen célkereszttel illesztett háborús jelenet búcsúként mutatott fel valamennyit az évtizedeken át magáról örökmozgó, mindig tevékeny, optimista művészként hallató művész humanizmusából. 

Látványos, változatos, ötletgazdag, a megszokottól kissé eltérő tárlatot láthatott a közönség. Helyenként némi meghökkenést is eredményezett, anélkül hogy „polgárpukkasztónak” lehetett volna nevezni. A hatalommal, a politika túlkapásaival szembeni ellenzékiség szelleme azonban érzékelhető volt a Szalonban. És nem csak a tömegtüntetések, a társadalmi tiltakozó megmozdulások közvetlen művészi feldolgozására kell gondolnunk; számos más olyan dolog is van, ami a „harcos” grafika és a vizuális művészetek megannyi egyéb válfaját képes megihletni. Indulásként biztató az, amit most tártak a nézők elé, a rendezők, szervezők megérdemlik a dicséretet. De még bátrabb, még karakteresebb protestálást várunk művészeinktől a továbbiakban, jó lenne, ha a kiállítás e sajátos jellegével kinőné magát a szokványos tárlatok középszerűségéből. Vannak olyan előzmények, mint az egykor Molnár Dénesék által szorgalmazott humorgrafikai, illetve grotreál szalonok szatirikus, ironikus, humoros vonulatai, amelyek szintén megtermékenyítően hathatnának az alkotótevékenység e militáns, tiltakozó ágazatára. De fölösleges okoskodnom, a kor, az élet maga kényszeríti ki majd a maga ilyenszerű művészi görbe tükrét, és ehhez immár egy illő keret is létezik Marosvásárhelyen.