Választási időszakban szinte nincs nap kampánylufi nélkül. A legújabb a kormány Első autó nevű programja, amely az elővigyázatlan választót komoly anyagi nyomorba sodorhatja.
Választási időszakban szinte nincs nap kampánylufi nélkül. A legújabb a kormány Első autó nevű programja, amely az elővigyázatlan választót komoly anyagi nyomorba sodorhatja. Ennek az egyetlen haszonélvezői a gépkocsi-forgalmazók és a bankok lehetnek, az adófizetőket inkább egy „első tisztességes munkahely” programmal kellene támogatni, de ilyent tán a következő évtized kormányaitól – politikai színezetüktől függetlenül – is hiába várunk.
Az új autóra vágyó fiataloknak első olvasatra még szimpatikus is lehet a kezdeményezés, melynek a gyártókon és a bankokon kívül nincs ki sokat tapsoljon. Az autóágazatnak jól jönne az eladások fellendítése, az iparágból megszólalók évi több ezer jármű eladásában reménykednek, nekik az is az érdekük, hogy az autóikat valaki kivigye a bemutatóteremből. Ha részletre fizet, és közben száraz kenyéren él, számukra az sem baj. A bankárnak is jól jön, ha hiteleket tud kiadni, pláne, ha az állam részben garantálja is a törlesztést, mindannyiunk pénze, vagyis a költségvetés terhére. De igen nehezére esne bárkinek érthetően elmagyarázni, hogy a kuncsaftnak mi a jó abban, ha beleteheti a nyakát egy hétéves hiteljáromba, amiért cserébe egy olyan vagyontárgyat kap, amely már a megvétele másnapján elveszti értéke jelentős részét, és a kölcsön futamidejének lejártakor már csak egykori ára töredékét éri. A program kapcsán elszavalt nyilatkozatoknak abban a részében van némi igazság, hogy a kezdeményezésnek környezetvédelmi vonzata is van. De nem ám azért, mert így csupa, kipufogógáz helyett rózsaillatot eregető járműcsodával lesznek tele az utak, hanem azért, mert ha egy átlagbérből élő fiatalnak ki kell fizetnie a részletet, az autóval járó egyéb költségeken kívül aligha marad pénze üzemanyagra is. Az álló autók pedig nem szennyezik a légkört. Az autósszakmában járatosak jól tudják – vagy keserves tapasztalat árán, vagy az öregebbek tanácsaiból –, hogy egy autónál nem a vételárának az előteremtése, hanem a jármű fenntartása a nagyobb gond hosszú távon. A hozzáértők úgy tartják, hogy nagyjából akinek évente egyhavi bérénél többe kerül a kocsija éves fenntartása, az anyagilag nem engedheti meg magának az adott autót, amiből hosszabb távon csak baj származhat. Ráadásul, ha a gazda anyagi gondjai a jármű karbantartásának elhanyagolásához vezetnek, az a közlekedőtársakra nézve is életveszélyes.
Nem ilyen lufikkal kellene szédíteni az élete első új autójára joggal vágyó fiatalt, hanem olyan gazdaságpolitikát folytatni, ami hozzásegíti ahhoz, hogy megvehesse és biztonságban használhassa is az autóját. Ha meg az autóiparnak akar udvarolni a kormányzat, ami részben ebből a programból is visszaköszön, inkább meg kell építeni azt az autópályát, amiért évek óta hasztalan kilincselnek a döntéshozóknál, hogy a „román” autóipar termése ne csigatempóban jusson el a forgalmazókhoz. De értelmes döntésekhez rátermett politikum kellene, ami a Balkánon ritkább a fehér hollónál.
