Portugáliai kirándulás salamancai kitérővel (2019)

(Folytatás múlt pénteki lapszámunkból)

Május 6–7. (Porto)

Porto Portugália névadója és egyben második legnagyobb városa mintegy 250.000 lakossal. Az ittlakókat nem hivatalosan pacalevőknek is nevezik, mivel egy XV. sz.-i ceutai katonai expedíció alkalmából minden húst a király katonáinak küldtek, maguknak csak a pacalt tartották meg. Legalábbis ezt tartja a monda. A város a Douro jobb oldalán van, közel a folyó tölcsértorkolatához. Legismertebb terméke a portói bor, melyet tulajdonképpen nem itt, hanem a hegyekben, az ország keleti részén készítenek. A legyőzhetetlen városként is emlegetik a portugálok, és a világörökség része.

Hogy egy nagy folyó partján és dombon van, nagyban hozzájárul jellegéhez, s mint ilyen, mutatós. Az óvárosban itt is megtalálhatók a keskeny, kanyargós utcák, hogy ember legyen a talpán, aki autóval idemerészkedik. Mi gyalog mentünk, így többet lehet látni, és kisebb az esély arra, hogy eltévedjünk. Két napot szántunk a városra, s mint utólag kiderült, jól döntöttünk. 

A Douro jobb partján indulunk kelet felé, jobb oldalon a hömpölygő folyó, egy-egy jellegzetes csónak tele kirándulóval. Bal oldalon pedig takaros lakóházak, illetve vendéglők sora. Elég sokan vagyunk, de senki nem siet, nézelődnek, kávézgatnak.

Az egyik utcán találomra balra fordulunk az óváros keskeny, kanyargós utcáján. Csak nézelődünk, minden különösebb cél nélkül. Tudom, nem a legcélszerűbb városnézés, de sokszor az ösztön is jó kalauz. Miközben sétálunk, és nézzük a kirakatokat, nem akarok hinni a szememnek: egy cukrászda kirakatában kürtőskalácsot látok. Kár, hogy éppen zárva van. Életem során megfordultam egypár helyen, de kevés olyanon, ahol ne hallottam volna magyar szót, vagy ne láttam volna valamit, ami velünk, magyarokkal kapcsolatos. Bizony jól szétszóródtunk.

Ahogy haladtunk felfelé a Rua das Carmelitason, egy kis parkhoz érkeztünk, a bal oldalon pedig elég hosszú sort álltak az emberek, ami szokatlan volt. Hamarosan kiderült, hogy a világ egyik legszebb, ugyanakkor Portugália legrégibb könyvesboltja, a Lello előtt vagyunk. Persze hogy beállok a sorba, hiszen ilyen alkalom ritkán van, hogy a legszebb könyvesboltok egyikében nézelődjünk. Igaz, a könyvesboltokat inkább a bennük található könyvek után szoktam besorolni, de rajta volt a listámon. Szerencsére hamar észrevettem, hogy az előttem álló egy jegyet tart a kezében. Felvilágosított, hogy igen, az jegy, és egy másik sorban kell megvenni 5 euróért az Armazens do Castelo emléküzletben. Nehezen értettem, mi ebben a logika, de be kellett állnom egy másik, hasonló hosszúságú sorba, szerencsére a közelben volt.

A könyvesbolt 1869-ben létesült, s 1882-ben kapta a Lello nevet, a tulajdonos testvérek után. Hivatalos neve Lello&Irmao vagy Chardron könyvesbolt, és 2015-től belépti díjat kell fizetni, hogy meglátogathassuk. J. K. Rowling, a Harry Potter írónője állítólag gyakran látogatta, és inspirálódott is belőle. Hogy mi igaz ebből, nem tudom, de az biztos, hogy a könyvesbolt ki tudja használni e részletet, mert tele van Harry Potter könyvekkel, a könyvben szereplő alakokkal, tárgyakkal. Nagyon úgy néz ki, a bevétel jó része e könyvekből, illetve ezek reklámozásából jön. Külseje neogótikus és Art Nouveau keveréke. A kétemeletes épület belsejében könyvespocok húzódnak a falak mellett, a tető, illetve az eleje és hátulja vitrálisokkal van bevonva. Egyéniségét a belső lépcső és a faburkolat adja.

Hogy szép, különleges, azt nem vitatom. De hogy inkább reklám, mint könyvesüzlet, az valószínű. A polcok tele vannak különféle könyvekkel, de egy látogatót sem láttam, hogy más könyvet vett volna, mint Harry Pottert. És nem túlzok, de azokból vagonszámra volt utánpótlás. 

Az óváros központi részében vagyunk, sok a templom körülöttünk. Elsőnek a karmelita, illetve Carmo templomot nézzük meg. Ránézésre egy templomnak tűnik, de ahogy közelebb megyünk, tisztán lehet látni, hogy tulajdonképpen kettő, csak érdekes módon össze vannak építve. A Carmo templom 1750 és 1768 között épült. Jellemzője a külső falán levő hatalmas, kék csempekép. A karmelita templomot 1628-ban fejezték be, a karmelita nővéreknek épült. A közelben van a Klerikusok Tornya, a 75 m-es magasságával napjainkban is Portugália egyik legmagasabb építménye. Nevét azért kapta, mert állítólag a papok adták a pénzt a felépítésére. A tetejéről kitűnő a kilátás Porto óvárosára, s a torony is látszik a város sok helyéről.

(Folytatjuk)