Pontosítás
A Népújság október 27-i lapszámában megjelent Új szelek járnak a marosvécsi kastély körül című riport kapcsán egyik leszármazott levélben kereste meg Vajda György újságírót, és kiigazítást kért a laptól. Az alábbiakban teljes terjedelmében közöljük a levelet.
A Népújság október 27-i lapszámában megjelent Új szelek járnak a marosvécsi kastély körül című riport kapcsán egyik leszármazott levélben kereste meg Vajda György újságírót, és kiigazítást kért a laptól. Az alábbiakban teljes terjedelmében közöljük a levelet:
Kedves György!
Nem feltételezem a rosszindulatot, de nagyon felháborított a cikk rólam szóló része, mert az igaztalan, tiszteletlen állítások halmaza. Nem vagyok Vécsi Nagy Gergely, én ezt Önnek nem nyilatkoztam. Nem bíztak meg a kastély ügyintézésével. Nem jött jól, nekem, „munkanélkülinek”, mert ingyen dolgozom. Tiszteletből, elkötelezettségből. Jersey szigetén nem voltam 'kénytelen' munkákat elvégezni. Kalandvágyból, saját akaratból mentem oda, szerettem, amiket csináltam. Egyik munkát sem végeztem kényszerűségből, hanem igenis választottam őket!
„Szokva vannak a munkával” – ezt (szegény) parasztemberekre mondják. Feleségemmel mindketten diplomás emberek vagyunk. Én újságíró-művelődésszervező, feleségem pszichológus, és az általam felépített, Litvániában bejegyzett internetes konzultációs vállalkozása első ma Litvániában.
Nem édesapám házába költöztünk, hanem mellé, egy volt nyári konyhába, amit felújítottam, komfortosítottam saját erőből tavaly ilyenkor, kemény munkával.
Édesapám megsűrűsödött elfoglaltságai miatt kért fel, hogy foglalkozzam helyette a családi ügyekkel, és ő vetette fel, hogy ideköltözhetnék az üresen álló őrbástyába, hogy több rálátásom legyen a vécsi ügyekre, és rendbe hozzam, ahogy a vidéki házat is tettem. Nem a kastély portásszobájába költöztünk, hanem az őrbástya épületbe.
Zoltán a faluban lakik, a volt gazdatiszti épületben. A rólam szóló rész olyan olvasatú, mintha a nem boldoguló, munkanélküli kölök megcsinálta volna a szerencséjét azzal, hogy a kastéllyal foglalkozhat. Ez engem és a családot is rossz színben tüntet fel. Egy helyét nem találó, boldogulni nem tudó, munkanélküli kölökre bízta a család a várkastélyt… Olvassa el még egyszer, ez így jön le. Továbbá: Géza semmiképp sem mondhatta: „már semmi nem számít, valódi gróf lettem újra!” Mivel senki a családban nem volt és nem is lesz gróf, még ő sem! A családnak bárói rangja volt. Illetve kértem, hogy kulturális műhelyt írjon, mert sokszor tévesen kulturális központ jelent meg cikkekben. Még egyszer sikerült leírni…
Válaszát, kiigazítását várva, üdvözlettel,
Nagy Gergely
