Pontos idők, aranymisék

Van úgy, hogy az emberben összevegyül az idő. Nem tudja, mi van, kinéz a kapun. Többnyire pálcára támaszkodó idős asszonyokat látni, állnak a porták előtt a kapuban, maguk elé néznek, várakoznak. Úgy néznek maguk elé, mint akik egyedül vannak Özvegyfalván, pedig nem, mert egymásnak integetnek, megbeszélik a tegnapot. Mi van? Az ember megtudja, ha kinéz a kapun, hogy vasárnap reggel van, úgy második harangszó után, amikor a fehér Volks-wagen leszalad a Nyárád hídjáról. 

Ez egy nagyon pontos idő.

Az autó kapuról kapura megáll, az asszonyok beszuszakolódnak, a felszeg idős, hét-nyolc évtized terheitől zömökké lett templomnépét viszi misére Csíki Dénes plébános.

Jó, ha az emlékeket szépen megőrizzük. Felmenőink sokat meséltek páter Kapisztránról, páter Juvenárdról, páter Asztrikról, páter Guidóról, páter Szalvatorról, páter Fidélről, páter Leonárdról, sorolhatnám, és akkor elmondtam két évszázadot. Jegyzetíró még emlékezik behavazott karácsonyok táján fagyos rorátékra, vagy hogy jégbe fagyott folyón mentünk át házszentelni páter István atyával, ő elöl verte a nyomot. Hálával emlékezünk az atya hosszú mogyorófa vesszőire, mondtuk, atya, nem jó, ha megsupákol, mert látja az assisi szent. Emlékszünk páter Marián szigorú, aszkéta tartására, fegyelmeire, könyveire, gerincünk egyengetésére. Mondom, nyomverő emberek.

Aztán egyszer csak elmentek Szárhegyre, Csíksomlyóra – meghalni.

Egyszer már nem volt miért a neveket megjegyezni, mert jöttek és mentek a tisztelendők. Tűzoltás volt mindössze, bár a diktatúra bukott, jöhettek volna vissza a ferencesek. Persze, jöhettek volna, de honnan. Már csak, mint fentebb, az öreg, meghurcolt atyák szép emléke visszajáró. 

Amikor leszaladt a Volkswagen a Nyárád hídjáról, azt mondták a felszegen, jó jel, ha a plébános úr a székelység felől jön. Pedig egy dobásnyiról, Nyárádköszvényesről jött, de legyen igazuk a megmondóknak, székelyebb minden, ha Csík vagy Gyergyó felé tekintünk, s nem baj az, ha csak az első kilométerkő jelentkezik. Akkor is székelyebb.

Ft. Msgr Csíki Dénes plébános, kanonok, pápai prelátus. Ez így is sokatmondó, de nem az én tisztem papi pályáját, hierarchiát értékelni, mert hogyan is. Annyit tudunk, Márton Áron püspök titkára, a püspökség irodavezetője volt: erdélyi egyházi és magyarságtudati szempontból egy életre elég. Sőt, egy fontosan nehéz, ám felelősséggel vállalt történelmi időszakban bőséggel számolható. Azonkívül mi minden van, amiből még másfelé, sokfelé jutott. 

Nekünk az a fontos, aki a miénk. Naponta jön egy kilométerrel székelyebb faluból. Állunk a karzaton, várjuk szentbeszédét, amit rá jellemzően páratlan irodalmi igénnyel mond, hogy aztán magunk között megbeszéljük: egy tudással megint gazdagabbak vagyunk. Világtörténelmi példái, félelmetes olvasottsága egyházi tanításokkal szépen rezonál. Nagy szónok. Nagy visszajáró ember az időben. Elmegy az első háborús olasz harcterekre, hogy úgy mondjam, felkeresi a hősi halottakat, eljár Máramarossziget börtöncelláiba, ahol nagy egyházi embereink vasra verve raboskodtak, hogyisne lenne ott a Márton Áron-zarándoklatokon.

Egy osztály Gyulafehérváron, 1968-at írunk.

Egy aranymisés osztály Gyulafehérváron, 2018-at írunk.

Aranymisés atyák saját plébániájukon. 

Antal András (Cleveland), Bene Gábor (Székelyvécke), Bíró Lajos (Csíkszereda), Csíki Dénes (Nyárádköszvényes), Gergely Fülöp (Csíkborzsova), Jakab-Fancsali Kálmán (Ozsdola), Orbán Menyhért (Székelypálfalva), Simon Dénes (Székelyudvarhely), Tamás József segédpüspök (Csíkszereda), Vass Zoltán-István (Nagykászon).

Püspök urat, atyákat gyémántmiséjükig vezesse a Jó Pásztor! 

Lokodi Imre