Hozzászoktunk, hogy bármi történjék is ebben az országban, egyeseknek mindenről a magyarok jutnak az eszébe.
Hozzászoktunk, hogy bármi történjék is ebben az országban, egyeseknek mindenről a magyarok jutnak az eszébe. A minap egy „politikai elemző”, a sok közül, azt vetette fel, hogy miközben az embereket a Voiculescu-ügy szögezi a tévék elé, vagy ha az nem lenne eléggé „izgalmas”, hallgathatnák Băsescu fenyegetőzéseit, de – hozzátehetnénk – drukkolhatnak Johannisnak, Monica Macoveinek, esetleg Funarnak az elnökválasztáshoz, tehát, miközben ezekkel a dolgokkal vannak elfoglalva a politikusok, sajtósok, egyszerű tévénézők, észre sem veszik, hogy a miniszterelnök a magyarok szavazataival akarja megnyerni az őszi elnökválasztást. Ami az említett „elemző” szerint túl nagy ár, és teljesen felesleges.
Az egyébként igencsak terjedelmes „elemzés” kissé teveálomszerűre sikeredett, mert belekeverte Tusványost, a magyar kormányfőt, az RMDSZ-t, a Magyar Polgári Pártot, de még a Washington Postot is, amiből aztán egyfajta „zakuszka” keletkezett – most van a szezonja –, aminek a „sava-borsa”, azaz a lényege az, hogy szerinte az RMDSZ és az MPP azért szövetkezett, mert minden idők „legveszélyesebb ütközetére készül Románia megkaparintásáért”. Ez a veszedelem, gondolom, kitalálták, természetesen az autonómia, ami „lényegében és európai uniós összefüggésben, függetlenséget jelent”.
Az „elemző” ennél is tovább megy, és kijelenti: „A magyar etnikumú román politikusok által az őszre előkészített csapás egyebek között „a románok történelmi kultúrájának hiányára alapoz”.
Állításait igazolandó felvázolja „a magyar etnikumú román politikusok akcióinak rövid történetét”. Eszerint az RMDSZ reméli, hogy a Gyulafehérvári Kiáltvány napirenden tartásával megnyerheti az erdélyi románság támogatását is autonómiaügyben. Csakhogy – világít rá –, 1918-ban „ideiglenes autonómiáról” volt szó az alkotmányozó nemzetgyűlésig, de a közigazgatásban és igazságszolgáltatásban megengedett anyanyelvhasználat is „ideiglenes” volt, és az 1923-as alkotmány megszületésével megszűnt. Fájlalja, hogy erről a történelemkönyvek sem beszélnek.
Hogy mi köze van ezeknek a dolgoknak a Ponta kampányához?
Az, hogy az „elemző” szerint a kormányfő „lábbal tipor mindent néhány szavazatért”, és ahelyett, hogy örülne, hogy „nincs magára” Európában – köztudott, hogy Románia belépett a luxemburgi bíróságon levő autonómiaperbe az elutasító EB oldalán –, menesztette a Hargita megyei prefektust, „szabad mozgásteret” biztosítva ezáltal a magyar pártoknak. És mindezt néhány „átkozott” szavazatért.
Nem férne be egy „aktuális” keretébe a további eszmefuttatás, a lényeg az, hogy lehet, sőt kell is barátkozni a székelyföldi magyarokkal, hogy „érezzék itthon magukat” Romániában, de ennyit és nem többet. Mert szerinte a magyar politikusok az autonómián tulajdonképpen a krímihez hasonló függetlenséget értenek. Ergo, az RMDSZ-nek semmi keresnivalója a kormányban, mert elért mindent, ami törvényesen elérhető. Ki kell rúgni, megszüntetni etnikai pártként, iratkozzanak be a PPDD-be vagy a PRM-be.
Sommás eszmefuttatás. Hasonlókkal egyre gyakrabban fogunk találkozni az elkövetkezendőkben.
