Két szempontból is premiert jegyzett az idei állami költségvetési törvény: ez ment át a beterjesztése után a leggyorsabban a parlamenten, és ez az első ilyen törvény, amely ellen az elnök emel alkotmányossági óvást.
Ezzel most már biztos, hogy az idei, kettős választási év első negyede úgy telik el, hogy az állami intézményeknek nincs elfogadott költségvetésük, vagyis neki sem tudnak érdemben látni az idénre tervezett komolyabb munkáknak. A taláros testület március 6-ára tűzte ki az óvás megtárgyalását, ami azt jelenti, hogy ha nem fogadnák el, és az elnöknek ki kell hirdetnie a törvényt, a megyei és helyi önkormányzatok csak márciusban tudják elfogadni a maguk büdzséit. Hosszabb is lehet a csúszás, ha az alkotmánybíróság helyt ad az óvásnak, mert abban az esetben visszakerül a törvény a parlament elé.
A cirkusz nagyobbrészt politikai. Az óvásban szereplő érvek egy része szerint a kormány a költségvetési tanács szerepét és európai uniós követelményeket figyelmen kívül hagyva fogadta el a költségvetési törvényt. Csakhogy a költségvetési tanács véleményezéseit az eddigi években sem kérték ki, nem vették figyelembe, és ez a kormányzat eddig sem tartotta tiszteletben az uniós tagállamok többsége által 2012-ben aláírt pénzügyi paktum előírásait, amelyekre az elnök hivatkozik. Tehát ezen az elven legalább az előző három év költségvetési törvényei ellen alkotmányossági óvást kellett volna emelnie az elnöknek, aki hatalmi jogköre szerint a törvényesség fő őrének számít az országban. Erre a lépésre mégis csak a választási évben szánta el magát. Mert jól jön a hírverés a kampányra. A saját népszerűségének ápolása mellett azért ezzel a kormánykoalíciónak is a kezére játszik. Egy értelmes kormány, ha pénze is van, kezét-lábát törte volna, hogy a májusi választások kampányára minél több beruházás megvalósítását tudja felmutatni. Ehhez már a törvényben is előírt múlt novemberi határidőre készítettek volna egy jó büdzsét, aminek alapján már javában lehetne dolgozni. De sem értelmes kormány, sem elkölteni való pénz a zsákban, így február végére körmölnek egy költségvetési törvényt, amivel elég magas labdát szerválnak fel az elnöknek is, hogy ő a decemberi elnökválasztásra készülődve úgy tehessen, mintha tényleg komolyan végezné a dolgát. Ez az összes politikai szereplőnek kitűnő helyzet, hiszen dolgozni nem kell, csak hajigálni azt a bizonyos illatosat a kerítés egyik oldaláról a másikra. Mert nyilatkozni, azt tudnak. Ha szófosással lehetne egy országot fejleszteni, hozzánk járnának koldulni a perzsiai olajsejkek.
