Politikai megfontolások lehetnek az Alkotmánybíróság döntése mögött?
2014-02-18 11:49:50
- Mózes Edith
A múlt hét végén az alkotmányozó parlamenti bizottság által előkészített alkotmánytervezet 26 pontját nevezte alkotmányellenesnek az Alkotmánybíróság.
A múlt hét végén az alkotmányozó parlamenti bizottság által előkészített alkotmánytervezet 26 pontját nevezte alkotmányellenesnek az Alkotmánybíróság. Ezek között található többek között a kisebbségi jelképek használata, a kulturális autonómia elve és a hagyományos térségek közigazgatási alegységekbe, alrégiókba szerveződésére vonatkozó javaslatok. Az Alkotmánybíróság szerint ezek túlmutatnak az alkotmánymódosítási lehetőségek határain, és elfogadásukkal a parlament magát az alaptörvényt sértené meg. De ott van az 1-es cikkely, amely változatlan marad, kimarad a kisebbségi nyelvek regionális nyelvként való elismerése is, vagyis szinte minden, ami a magyar közösséget is érinti.
Az Alkotmánybíróság döntéséről, a tervezet további sorsáról Varga Attila alkotmányjogászt, egyetemi professzort kérdeztük.
– Valóban az van, hogy egyrészt az alkotmánymódosító tervezet 26 rendelkezését minősítette alkotmányellenesnek az Alkotmánybíróság, vagy tizenkettőt törlésre javasolt, és jó néhányat módosításra, átgondolásra. Ez a 26 pozíció, amelyet alkotmányellenesnek állapítottak meg, önmagában is rendkívül nagy szám: ebben benne van a már említett három, bennünket közvetlenül érintő tétel. Nem tudom, hogy a szimbólumhasználat miben sértené a 152-es cikkelyt. A közigazgatási alegységek, történelmi tájegységek létrehozását közigazgatási alegységekként sem hiszem, hogy sértené. Ami a döntési és végrehajtási kompetenciával rendelkező hatóság vagy szerv létrehozását illeti, ami lehetőséget teremthetne akár területi, akár kulturális autonómiára, talán annak mondható, de az sem igazából. Emellett törlésre javasolja az első cikkelyben azt az inkább csak udvariassági megfogalmazást, hogy a királyi ház, a román ortodox egyház és a többi felekezet mellett a nemzeti kisebbségeknek is történelmi szerepük van a román állam kialakulásában. Illetve törlésre javasolja azt, hogy a központi vagy a helyi hatóságoknak, mielőtt a nemzeti kisebbségekre vonatkozó döntéseket meghoznák, konzultálniuk kell az adott nemzeti kisebbség szervezeteivel.
Kíváncsian várom az indoklást is, tételesen lebontva, jogilag indokolva a 26-ból mindegyiket, van, amiben igaza van az Alkotmánybíróságnak, de úgy vélem, összességében egy kicsit mintha túllépné a hatáskörét, belehelyezi magát a törvényhozó szerepébe, és meg akarja mondani, mi kerüljön és mi ne kerüljön bele az alkotmánymódosító tervezet szövegébe.
Le szeretném jó előre szögezni, hogy akkor, amikor a törvénytervezetet vizsgálja – és az egyetlen törvény, amelyet mint tervezetet vizsgál az Alkotmánybíróság, hiszen a rendes törvények esetében a már elfogadott törvényt vizsgálja – , arra kellene korlátozódnia, hogy a tervezet szövege esetleg sérti-e a 152-es cikkelyt, amely megfogalmazza azokat a tilalmakat, hogy mire vonatkozóan nem lehet módosítást elfogadni. Nem hinném, hogy mind a 26 sértené a 152-es cikkelyt. Mert semmi más vonatkozásban nem állapíthat meg alkotmányellenességet, hiszen akkor lehetetlenné válna az alkotmánymódosítás. Azt is tudni kell, hogy nehéz helyzetben van a parlament és a parlamenti bizottság, mert nincs módja törvényesen és alkotmányosan vitatkozni az Alkotmánybírósággal. Ha az azt mondta, hogy 26 pont alkotmányellenes, akkor az a parlamentre nézve kötelező. A többi, amiben törlést, módosítást vagy más szövegmegfogalmazást javasol, nem kötelezi a parlamentet. De ott, ahol alkotmányellenességet állapít meg, amit egyhangúlag, különvélemény nélkül fogadott el az Alkotmánybíróság, nem tud a parlament mit tenni, de én soknak találom, hogy 26 olyan javaslat lenne, ami ellentmond a 152-es cikkelynek.
– Nem gondolja, hogy politikai megfontolások is közrejátszottak az alkotmányossági kifogások megfogalmazásában?
– A 26 pontból vannak olyanok, amelyek számomra részint nehezen érthetők, illetve politikát is látok bennük. Például módosítást javasolt a bizottság arra nézve, hogy korlátozza a köztársasági elnököt abban, hogy kit nevez meg miniszterelnök-jelöltnek. Tehát köti ahhoz, hogy a többséget szerzett párt vagy pártkoalíció javaslatát fogadja el az elnök, ami szerintem rendjén is van. Ezt mégis alkotmányellenesnek minősíti az Alkotmánybíróság. Úgy vélem, hogy inkább az Alkotmánybíróságnak a jelenlegi köztársasági elnök iránti, mondjuk úgy, elkötelezettsége az, ami indokolhatná ezt a rendelkezést. Mi indokolja azt, hogy alkotmányellenesnek minősítette azt, hogy a Legfelsőbb Bírói Tanács két civil taggal kiegészüljön? Netán ez sértené az igazságszolgáltatás függetlenségét? Vagy egy másikat mondok: a bizottság egy olyan javaslatot fogalmazott meg, hosszú évekre visszavezethető tapasztalat alapján, amely gátat akart vetni annak, hogy a bizonyos pártszínekben megválasztott képviselők elhagyhassák a pártot, illetve a frakciót, amivel gyakorlatilag megváltozik a választásokkor kialakult politikai képlet. Azt javasolta a bizottság, hogy megszűnik a képviselői mandátum, ha az illető kilép a pártjából. És ezt alkotmányellenesnek minősítette. Ha szigorúan vesszük a szabad mandátum rendjét, akkor formálisan igaza van az Alkotmánybíróságnak, de a politikai döntést a parlamentre kellett volna bízni, mert az Alkotmánybíróság is tudja, hogy az sem nagyon alkotmányos, hogy van egyfajta szavazói akarat a választáskor, és egy idő múlva teljesen megváltozik a parlament politikai összetétele.
– Kötelező a parlamentre nézve az újrafogalmazása azoknak a cikkelyeknek, amelyeket alkotmányellenesnek minősített az Alkotmánybíróság?
– Ha van esély rá, akkor változtatni kell a megfogalmazáson az alkotmánynak megfelelő, a 152-es cikkelyt nem sértő módon, hogy az Alkotmánybíróság ne találjon benne kivetnivalót. De bizonyos esetekben ez elég nehéz anélkül, hogy a javaslattevő ne adja fel az eredeti szándékát.
– Mi történik, ha a parlament esetleg változtatás nélkül hagyja azokat?
– Most az következik, hogy az alkotmánymódosító parlamenti bizottság pontról pontra megnézi az indoklást, ahol lehet, újrafogalmazza, ahol nem lehet, tudomásul veszi, hogy alkotmányellenes, lemond arról a szövegről, és az újabb változatot benyújtja az egyik házhoz. A szenátus megszavazza kétharmados többséggel, majd átküldi a képviselőházhoz, az is megszavazza kétharmados többséggel. Egyeztetés következik, és ha kétharmados többséggel elfogadásra kerül a tervezet, akkor kerül újra vissza az Alkotmánybírósághoz.
– Tehát, közérthetően: azok a cikkelyek, amelyeket alkotmányellenesnek minősített az Alkotmánybíróság, de amelyeknek a megszövegezésén nem tudott vagy nem akart változtatni a parlament, törlődnek az alkotmány szövegéből?
– Így van. Lehetősége van a parlamentnek, hogy változtasson a szövegen. De amikor elfogadják a megváltoztatott szöveget, és az Alkotmánybíróság megint csak azt fogja rá mondani, hogy alkotmányellenes, akkor az a szöveg ki fog kerülni a törvényből. Akkor már nem tud mit csinálni a parlament.
– Ezek szerint ilyen szempontból veszélyben vannak a magyarság számára fontos kitételek?
– Így van, mert ezeket át kell fogalmazni, és elég nehéz lesz úgy átfogalmazni, hogy meg is maradjon a tartalma, alkotmányos is legyen. Az eljárás végén a már elfogadott alkotmánymódosító törvényt az Alkotmánybíróság újból megvizsgálja, megint talál alkotmányellenes rendelkezéseket, lehet, hogy nem 26-ot, hanem csak tízet, akkor az megint visszakerül a parlamenthez, de ott már ténylegesen nem tud változtatni. És aztán még mindig ott van a népszavazás, ami ismét kérdéses.
Ebben a konkrét ügyben tehát az Alkotmánybíróság egy kicsit túldimenzionálta a hatáskörét. Korábban ő maga fogalmazta meg, hogy az Alkotmánybíróság nem viszonyulhat úgy az alkotmánymódosításhoz, hogy gyakorlatilag megakadályozza azt. Most úgy látom, hogy ezzel a döntésével akadályozza az alkotmánymódosítást.
