Podmaniczky József báró

Családja Trencsén megyei birtoka után korábban a Podmanini nevet viselte. A 14. században már nemesként a vágbesztercei vár őrségéhez tartoztak, e szolgálat alól Zsigmond király 1399-ben felmentette őket.

Az aszódi Podmaniczky-kastély

Családja Trencsén megyei birtoka után korábban a Podmanini nevet viselte. A 14. században már nemesként a vágbesztercei vár őrségéhez tartoztak, e szolgálat alól Zsigmond király 1399-ben felmentette őket. 1438-ban Podmaniczky Antal Albert királytól megkapta Vágbesztercét, ekkor kezdődött a család felemelkedése. A 16. század közepén egy időre letűntek a történelem színpadáról, csak egy évszázad múlva bukkant fel Podmaniczky Gábor, aki 1646-ban a pozsonyi országgyűlésen a zólyomi Korpona város követeként szerepelt. E Gábor dédunokája volt József apja, Podmaniczky II. János, aki Sándor öccsével együtt Mária Teréziától megkapta a bárói címet. János báró korának igen művelt főnemese volt, buzgó protestáns, aki aszódi kastélyában jelentős könyvtárat gyűjtött.

Podmaniczky József 1756. július 29-én született. Külsejét tekintve igénytelen, szikár, kissé púpos alkatú, de a tudomány, a művészetek, az irodalom és a politika kérdéseiben járatos férfiú volt. A göttingeni egyetemen végzett, több nyelven beszélt, az 1770-es évek végén bejárta Angliát, Franciaországot és Itáliát. 1781-ben, II. József türelmi rendeletének kibocsátása után a fiumei kormányzóság tanácsosa, majd a budai helytartótanács tagja lett. Később szembekerült az udvarral, 1790–91-ben vezető szerepe volt a nemesi-nemzeti ellenállási mozgalomban, ennek felvilágosult, reformista szárnyához tartozott. A II. Józseffel szembehelyezkedő nemesek közül Podmaniczky József Londonban kísérelte meg Habsburg-ellenes támogatók szövetségre hívását. A nemesek terve az volt, hogy porosz segítséggel űzzék el II. Józsefet a trónról, amelyet a magyar rendi jogokat tiszteletben tartó porosz királyi családnak engedtek volna át. A szervezkedés végül elhalt, mert 1790 elején II. József meghalt, s előtte – a türelmi és a jobbágyrendelet kivételével – összes intézkedését visszavonta.

Az új császár, II. Lipót lehetővé tette, hogy az 1790–91-es országgyűlés bizottságokat állítson fel, ezek feladata lett a rendi alkotmányosság intézményeinek és normáinak a kidolgozása. Podmaniczky József egyik fő javaslattevője volt a kereskedelmi bizottságnak, indítványaival az agrártermelés és kivitel korszerűsítését, a belső vámvonal eltörlését, a belső piac, a hazai ipar fejlesztését igyekezett elérni, bírálva az osztrák vámrendszert, rámutatva Magyarország alárendelt helyzetére. Szabadkőműves társaival – mint gróf Eszterházy Károly, Kazinczy Ferenc, Máriássy István, Nagyváthy János, báró Orczy László, Ócsai Balogh Péter, Pálóczy Horváth Ádám, báró Vay József és báró Vay Béla – 1790 októberében tervet dolgoztak ki
„egy magyar tudós társaság létesítése érdekében”, amely alapja lett az 1792-es országgyűlésre készített törvényjavaslatnak. 1792 februárjában azonban Lipót meghalt, az őt követő I. Ferenc viszont ellenezte az újításokat, így a reformkezdeményezések megvalósítása jó ideig háttérbe szorult.

Podmaniczky 1793 és 1796 között az első pest-budai magyar színtársulat delegált főigazgatójaként működött, a pártolás nehézségein és az egyesület belső egyenetlenségein azonban nem tudott úrrá lenni. A budai várszínházban magyar nemzeti játékszín felállításán fáradozott, ám terve meghiúsult.

1802-től Bács-Bodrog vármegye főispánja, 1815–1817-ben Párizsban az osztrák kormány megbízottja volt, ő tárgyalt a napóleoni háborúkat lezáró béke feltételeként a franciákra kiszabott 700 millió forint hadisarcról. Küldetése előtt az uralkodótól egy rendjelet kért, hogy kellően dekorálva jelenhessen meg az előkelő követek társaságában. Kérését elutasították, ám hazajöttekor a Lipót-rend nagykeresztjét adták neki. Podmaniczky ekkor már nem fogadta el a rendjelet, „aszódi jobbágyaim közt nincs rá szükség” – mondta.

Podmaniczky József híres különc volt. Támogatta a magyar irodalmi és művészeti törekvéseket, palotájában lépett fel először a hétéves Liszt Ferenc. Feljegyezték, hogy púpossága dacára a párizsi hölgyek kedvence volt. Kiválóan zongorázott, és mint hajdani színházi intendáns, jártas volt az irodalomban és a színházi világban. Baráti szálak fűzték a tudománypártoló Moritz Brüll grófhoz, Joseph Bankshez, a brit Royal Society elnökéhez, Tittel Pálhoz, a gellérthegyi csillagvizsgáló igazgatójához és Zách János csillagászhoz, akit értékes műszerek beszerzése ügyében is támogatott. Kapcsolatot tartott a párizsi szabadkőművesekkel. A londoni Royal Society 1780. június 8-án első magyarként vette fel tagjai közé. A Marczibányi-jutalomdíj bizottság elnöke, valóságos belső titkos kamarás volt, a dániai Daneborg-rend parancsnoki fokozatával is kitüntették.

Családot nem alapított, utóda nem volt. 1823. május 11-én halt meg Pesten, Aszódon temették el.