Mintegy négy éve elég hangos botrány kerekedett tájainkon egy olasz áldoki ügyéből, aki, mint kiderült, orvosi végzettség nélkül kezdett plasztikai műtéteket végezni egyes fővárosi magánkórházakban. Az ügy a héten lezárulhatott volna, mert kimondták a jogerős ítéletet, miszerint emberünk közel négy évig rabruhára kéne cserélje a fehér köpenyét, azonban a hatóságok időközben lehetővé tették, hogy olaszunk angolosan távozzon.
A jogerős ítélet kimondása után az egyenruhások annak rendje s módja szerint kivonultak a delikvens lakásához, hogy bekísérjék új tartózkodási helyére, ám nem találták otthon, így körözést rendeltek el. Ekkor derítették ki egyes szemfüles hírportálok, hogy talján csodadokink teljesen legálisan mehetett bárhova a világon, az ellene zajló büntetőeljárás dacára. Az ügy kezdetén, ahogy illik, előzetes letartóztatásba helyezték, pláne, hogy amikor kezdett melegedni a lába alatt a talaj, „dokink” megpróbált távozni az országból, a kürtösi vasúti határátkelőtől terelték vissza, s dugták rács mögé. Ott elvolt egy ideig, aztán kiengedték, biztosan úgy találták, hogy ha csak plasztikai műtéteket kezdett avatatlanul végezni embereken, nem lehet olyan veszélyes a társadalomra, hogy érdemes legyen fogva tartani, elég lesz neki a hatósági felügyelet. Miközben Justitia malmai a nálunk megszokott andalgó tempóban őrölték az igazságot, tavaly augusztusban egy fővárosi kerületi bírósági ítélet feloldotta a hamis doktorra kirótt hatósági felügyeletet. És ezt nem fellebbezte meg az ügyészség, annak ellenére, hogy emberünk ekkor már első fokon el volt ítélve. Úgy sem, hogy miután már megpróbált egyszer lelépni, a vaknak is világos kellett volna legyen, hogy nem fog ölbe tett kézzel várni otthon a nappaliban, amíg smasszerék kegyeskednek érte menni a csíkos zubbonnyal. Nem is várt.
A botrány idején komoly vizsgálódásba kezdtek a hatóságok, hiszen nincs az jól, ha egy rendes végzettségére nézve nyolc osztályt kijárt parkolóőr kezd orvosként praktizálni, még akkor sem, ha egyébként privát közegben fizető pácienseken végzi ezt. Akkoriban még néhány hasonló illetéktelen illetékes karrierjének is leáldozott. Ez valószínűleg javított valamennyit az egészségügyi intézményrendszer megítélésén, és talán működésén is. De a mérleg másik serpenyőjében ennél nagyságrendekkel többet húz, hogy az áldokit futni hagyták, mert ezzel azt üzenik más, hasonló találékonysággal megáldott jelölteknek, hogy ebben a világvégi országban nyugodtan lehet próbálkozni ilyesmivel, nagy bajuk úgysem lehet belőle.
