Pisztácia és ricinus

A segesvári patikamúzeumban fennmaradt gyógyszertári edények egy részének a tartalma a Bibliában is előforduló növényekből ered. A már ismertetett sártök, szíriai gyanta, gyantás husáng és a balzsamos szuhar mellett az edényeken a Pulvis mastichis és Tinctura mastichis composita felirat is szerepel. A Szentírásban (Ter. 37,25) említett balzsamok keresett árucikkek voltak Egyiptomban és Izraelben. Az előbbi a ciprusi vagy masztix gyanta porított formája, míg az utóbbi ennek alkoholos kivonata. 

A gyantát az örökzöld pisztácia nevű, Khiosz szigetéről származó cserje vagy kisebb fa törzsének a hosszában történő felmetszésével nyerik. A növény gyümölcsét (magját) mindenki ismeri. A kifolyó gyanta részben már az ágakon megkeményszik, részben a fa alá helyezett kőlapokra csorog. A finom masztix zöldes aranysárga, illatosító fűszer. Rágás után tésztaszerűvé válik. Hajdan vérzéscsillapítóként, emésztést elősegítő, gyomorerősítő szerként alkalmazták belsőleg és kenőcsökhöz, borogatásokhoz külsőleg. Pápai Páriz Ferenc is gyógyszerként említi könyvében. 

Az alkoholos kivonatát tömjén- és mirrhakivonattal keverve (composita) irritált bőrre alkalmazták, főleg kéz- és lábfagyás után, de belsőleg feszültség- és görcsoldó szerként is használták.

Napjainkban a masztix gyantát lakkozásra, illatszerként, enyhén serkentő hatású rágógumiként használják. Finommá őrölt pora édességek, sütemények ízesítője, de szeszes italt (mastikhi) is készítenek belőle. Orvosi célra csak külsőleg használják, bőrizgató tapaszokban és a fogászatban odvas fogak tömésére.

A Szentírásban a Jónás feje fölé kúszó, árnyékot adó növény (Jón 4,6) nem más, mint a gyorsan növő ricinus, amely a meleg klímában, vizek mentén egy év alatt akár fává is nőhet. A középkori gyógyszertárakban ricinusmagot Semen ricini néven tartottak. A ricinus Afrikából származó, ott évelő, tájainkon is termesztett egynyári növény. Népies neve sárfű, hashajtó (széklet-sár) hatása miatt. További elnevezései: csodafű, csodafa, jónásfája, vakondokfa, nagysárfű, kiki, krisztuskeze, krisztuspálma, ötujjúfű, kerti berzseny, törökmag. 

Már az ókori Egyiptomban is ismerték, magját nyersen fogyasztva hashajtóként használták. A ricinus magját a keresztes lovagok hozták a Szentföldről Európa kolostorkertjeibe, s rendkívül gyors növekedése miatt csodafának nevezték. Nagyméretű, 2-3 méter magas, tetszetős növény, világos piros vagy rózsaszín fürtös virágai nyár végén nyílnak. Magjából sajtolt olaja ma is használatos, kellemetlen ízű, jó hatású hashajtó, de már 1-2 mag elfogyasztása is halálos lehet, belső vérzést, máj-, vese-, idegrendszeri károsodást okozhat. A ricinusméreg a világ egyik legismertebb mérge, 3-5 napon belül megöli áldozatát, jelenleg nem létezik ellenszere. A bioterroristák számára könnyen elérhető méreg, a ricinusolaj előállítása alkalmával elkülönített melléktermék, és a KGB is előszeretettel alkalmazta. Általános érvényű szabály, hogy gyermekbarát kertbe ne ültessünk ricinust! Gyermekeknél 1-2, felnőtteknél 5-15, juhoknál 5, szarvasmarháknál, lovaknál 6-7, kacsáknál és tyúkoknál 70 – 80 mag a halálos adag.

A magban levő mérgező, ricin nevű anyag többszöri főzéssel eltávolítható, gyógyszertári célokra készült olaját előzetesen vízzel többször kifőzik. A középkorban gyógyszerként használták golyva, sárgaság, gyomor- és bélpanaszok esetén. A ricinusolaj fokozza a bélmozgásokat, hamar a vastagbélbe jut, ahol a bélsárat sikamlóssá teszi, és azzal együtt kiürül, gyerekeknél nem javasolják a használatát.

A ricinusolaj bőrünk, hajunk legjobb barátja. Ápolja a zsír- és vízhiányos, laza, sápadt bőrt, kezeli a ráncokat, fiatalítja a bőrt. Kiválóan alkalmazható ekcéma, sömör, szemölcs, kelés, hajhullás ellen. A ricinusolajat lehet keverni olívaolajjal, kókuszolajjal. Kenőcsökben, kozmetikumokban található segédanyag.

A ricinus levele, szára, gyökere nem veszélyes. Több száz éves hiedelem szerint a kertből elűzi a vakondokot. Melius Péter az első magyar nyelvű természettudományi kézikönyvben több mint 430 esztendővel ezelőtt, 1578-ban azt írta, hogy „Ez fű valahol vagyon, a vakandag ott nem lakik. Igen gyűlöli a vakandag ez csodafát”.

A Bibliában említett benzoe gyantából készült a Folres benzoes nevű anyag is, amelyet Európában már a XVI. században a styrax nemzetségbeli növényekből száraz desztillációval állítottak elő. Benzoesav néven ma is használatos, akárcsak 200-300 évvel ezelőtt, bőrbetegségek gyógyítására, kenőcsökben és oldatokban.

 

Veress László