Pillanatképekben a Forgatag

Minden út a Ligetbe vitt

A hetedik Vásárhelyi Forgatag a megszokottnál egy nappal korábban, már csütörtök este a Ligetbe csábította a marosvásárhelyieket, és a Honeybeast-koncertre érkező – főként fiatalokból és családosokból álló – tömeg az elkövetkező napokban tovább nőtt és színesedett.

A jól ismert forgatókönyv szerint pénteken délelőtt a kisgyermekes édesanyáké és csemetéiké volt elsősorban a ligetbeli fák és hinták körüli tér. A Creatoys játéksaroknál szorgalmas kartonházfestőkkel találkoztunk, mások mágneses puzzledarabkákat illesztettek össze, parányi favonatot tologattak vagy felsorakoztak a mindig népszerű arcfestéshez. A nagyobb gyermekek a társasjátékokban lelték leginkább örömüket, a legkisebb forgatagozók pedig a Caritas-sátor akadálypályáját járták, kúszták, mászták végig sokszor egymás után. 

Mezei Borbála, a Caritas munkatársa elmondta, hogy az igazi gyermektömegre rendszerint szombaton lehet számítani, amikor együtt van a család, a hét utolsó munkanapján ugyanis főként a gyermeknevelési szabadságon lévő édesanyák, illetve a nagyszülők viszik el a Ligetbe a mulatni vágyó aprónépet. 

A Caritas idén először vasárnap délelőttre is bevállalta a kicsik szórakoztatását, így aki a pénteki, szombati mókából kimaradt, a Forgatag zárónapján mindent bepótolhatott.

A Marosvásárhelyi Állami Filharmónia péntek délben javában készült az esti koncertre. A varázslatos dallamokra egy távozóban levő fiúcska egy kisebb gyereket ölbe kapva keringőzni kezdett. Az idei Forgatagnak számomra ez volt az egyik legkülönlegesebb pillanatképe.

Hangszerek, fegyverek, pumpapálya

Délután a Kolompos együttes gyűjtött maga köré népes hallgatóságot. A fűbe telepedett gyermektömeg nagy élvezettel kísérte végig az interaktív produkciót.

 – Apának is van ilyen kardja – magyarázta egy édesanya pár órával később a Zalai 47. Honvédzászlóalj Hagyományőrző Egyesület standja mellett nézelődő kisfiának. A forgatagozó gyermeknép körében népszerűnek bizonyultak a hagyományőrzők fegyverei és a kipróbálható dob, a felnőttközönség érdeklődését pedig az egyesület Zalaiak a magyar szabadság harcában 1848 – 49 című kiállítása keltette fel.

A társasjátékozási kedv az esti órákra sem lankadt, és a Zarox Pumpyard moduláris pumpapályájának is nagy keletje volt. A hajtányozók és kerékpárosok számára felállított pálya nyerte el leginkább az évek óta Amerikában élő Tamás tetszését is, aki édesanyjával és kishúgával érkezett a Forgatagra. A család rendszerint hazatér a nyári szünidőre, így az augusztus végi ligetbeli programokból is mindig kiveszik a részüket.

 – A korábbi évekhez hasonlóan ezúttal is színvonalas a rendezvény, csak a koncertkínálat hagyott bennem némi hiányérzetet. A Honey-beast produkciója nagyon tetszett, de szerettem volna még több, a mai zenei stílusoknak megfelelő előadót hallani, például örültem volna egy Kowalsky- vagy Majka-koncertnek. Idén mintha ez a programpont retrósabbra sikeredett volna – vélte Zsuzsa, Tamás édesanyja, majd fia forgatagos tapasztalataiból kiindulva megjegyezte, hogy a 13-15 éves korosztályt is jobban megcélozhatnák a szervezők, az ügyességi játékokból kinőtt serdülők ugyanis a pumpapályás hajtányozáson és a kamionszimulátoros játékon kívül nem sok programból választhattak. 

Klasszikus dallamok katarzisa

A péntek este nagy élménye a Marosvásárhelyi Állami Filharmónia és Koszorus Krisztina, azaz Koszika és zenekara, a The HotShots közös szabadtéri koncertje volt. 

 – Régi álom valósult meg – árulta el műsorvezetői minőségében Kádár Zoltán rádiós szerkesztő a rendkívüli produkció előtt. Verdi Rigolettójának világhírű áriája, a La donna é mobile (Az asszony ingatag) és a Nabuccóból A rabszolgák kórusa is felcsendült a Liget előtti téren. Az operakedvelőket Yolanda Covacinschi szoprán és Pataki Adorján tenor, a Kolozsvári Állami Magyar Opera szólistái varázsolták el leginkább. A Remus Grama vezényelte zenekar a komolyzenei gyöngyszemek mellett ismert film-slágereket is játszott, a dalok felismerését a kivetítőn felvillanó filmkockák segítették. Koszika a könnyedebb műfajt képviselte, közismert angol popslágereket és saját szerzeményeket adott elő, amelyek a zenekar kíséretében szintén különleges hangzást nyertek. A másfél órás koncert után a közönség hosszú percekig tapsolta vissza az énekesnőt és a filharmónia művészeit, akik szeptember 19-től újra hallgathatók csütörtökönként a Kultúrpalota nagytermében. 

A Bolyai-pályáért sportoltak 

Szombaton a sporté és a népzenéé volt a főszerep. Aki a Liget helyett a Bolyai-pályán kezdte a napot, vagy a későbbi órákban tett arrafele egy kitérőt, különböző sportágakat próbálhatott ki egyenként öt lejért, és a felajánlott összeggel az atlétikapálya gumiborításának kialakításához, illetve a másik, szélső pálya műgyepesítéséhez járulhatott hozzá. Egy családi pizza árának megfelelő, ötvenlejes csomag megvásárlásával a pályák egy négyzetméterét fogadta örökbe az adakozó. 

A délelőtti órákra élettel telt meg a tér, az árnyékban pár gyerek vívni tanult, a kosárpalánknál a streetballbajnokságra melegítettek be a versenyzők, a pálya másik felében pedig egy északi sport, a nálunk is egyre népszerűbb jugger mozgatott meg egy gyerekcsapatot. Az öltözők előtt asztalitenisz-mérkőzések folytak, az előteremben pedig egymás mellett sorakozó sakktáblák várták az elmesport nagymestereit és ellenfeleiket.

Az ötpróbás, minden korosztály számára könnyen teljesíthető családi vetélkedő akkor még nem kezdődött el, a Bolyai-pályáért azonban már többen futottak legalább egy kört. Szathmáry Zsolttól, a Bolyai Collegium Alapítvány kurátorától megtudtuk, hogy a pálya műgyepesítése, illetve az ízületeket, bokát védő gumiborítás összesen 200 ezer euróba kerül, az összegnek szombat délelőtt 10 százaléka volt kigyűlve. Aki szívén viseli a Bolyai-sportpályák sorsát, a továbbiakban is adakozhat a myticket.ro internetes oldalon.

Székely ruhák forgataga

Miközben a Bolyai-pályán egymást váltották a testedzéshez kapcsolódó események – versenyek, játékok, könyv- és sportbemutatók –, a Ligetet székely ruhás gyermekek és fiatalok vették birtokba. A Maros Művészegyüttes idén is a szombati folknappal színesítette a Forgatagot, ennek egyik fő mozzanata volt az amatőr gyermek-néptáncegyüttesek találkozója, amelyre 400-450 kis és nagyobb táncos érkezett. A marosvásárhelyi csoportok – Borsika, Boróka, Napsugár, Csillagfény – mellett a nyárádszeredai Kis Bekecs, a gyulakutai Szivárvány, a csittszentiváni Gyöngyvirág, a mezőkölpényi Vackorvirág, a marosfelfalui Kis Bíborka, valamint a búzásbesenyői, jobbágytelki, mezőpaniti, marosvécsi együttesek is eljöttek táncolni a ligeti fák alá. A program interaktív tevékenységekkel kezdődött, az óvodásokat és kisiskolásokat Törzsök Zsuzsanna és Nagy Levente Lehel tanította népi gyermekjátékokra, a felső tagozatos diákok Kásler Magda és Farkas Sándor irányításával gazdagíthatták tánctudásukat. – A leány a kapu alá fordul be, vagyis kéz alá – csíptük el Farkas Sándornak az egyik lépéshez adott utasítását. A kisebb táncosokat Vaszi Levente csángó hagyományőrző gyimesi népdalra tanította: „A mi macskánk férjhez akar menni, a szomszédé el akarja venni” – csendült fel többször egymás után a kis népviseletesek körében. A program később közös tánccal folytatódott, majd az Erdélyi Pálinka Lovagrend díjkiosztó ünnepsége után egymást követték a néptáncos gyermekek előadásai. Balogh Erikával, az egyik székely ruhás fiú édesanyjával még a táncoktatás alatt beszélgettünk.

 – Számomra nagy öröm, hogy a Forgatag szervezői ezt a napot idén is a népi kultúrának szentelték. Erre a mai gyermekeknek különösen nagy szükségük van – összegzett az óvónőként dolgozó édesanya, aki mindössze a vásári kínálatot találta a korábbi évekénél szegényesebbnek.

Bakelitóra, levendulás csoki

A ligeti vásár péntek délelőtt nyílt meg, az árusok három napon át kínálták termékeiket. A helyiek mellett a környező megyékből is érkeztek kézműves árucikkek és házi készítésű élelmiszerek, Székelyudvarhelyről például „Sejt-elmes”, azaz cukor- és tojásmentes édességek és különféle mézeskalácsok, Székelykeresztúrról és Samosújvárról textíliák, kézi hímzések, Kolozsvárról üveg ékszerek. A gyergyószentmiklósi Goga Béla saját készítésű fajátékaival minden alkalommal eljött a Forgatagra, bakelitlemez alapú különleges óráit azonban másik alkalommal hozta el. 

– Egy vásárban egy hölgy lemezekre festett, ő adta az ötletet ahhoz, hogy a lombfűrésszel a játékok mellett mást is próbáljak meg előállítani – mesélte el az óragyártás ötletét, majd azt is hozzátette, hogy sokan szemétre dobnák régi lemezeiket, azokat szívesen átveszi. 

 – A tavaly jól mentek az órák, idén kisebb irántuk a kereslet. A vásárlók inkább az olcsóbb, 5 és 40 lej között kapható fajátékokat veszik – árulta el a gyergyói kézműves.

A házi csokoládét kínáló kolozsvári Mákszem Boglárka első alkalommal próbált szerencsét a Forgatagon. A keresletet más vásárokhoz viszonyítva átlagosnak találta.

 – Van, aki a hagyományos házi csokoládét szereti, mások inkább a vörös áfonyásból kérnek vagy csoki helyett valamilyen süteményt választanak. A legkülönlegesebb termékem a levendulás csoki, ezt igazán még nem fedezték fel maguknak a vásárlók – összegzett a mosolygós fiatal nő.

A Vásárhelyi Forgatag pillanatképeit még órákon át sorolhatnám, erre azonban hely hiányában nincs lehetőség. A Liget látogatói közül bizonyára mindenki hazavitt magával valami maradandót, színt, dallamot, hangulatot – talán éppen az OTP-süni ölelését, a függőágyak ringását, egy rég várt találkozás örömét vagy az esti koncertek valamelyikének varázsát. Tulajdonképpen mindegy is, hogy mit. A lényeg, hogy hideg, fénytelebb napokon elővehessük, és általa visszaforgat(agoz)hassuk magunkat az időben új erőt gyűjteni.