Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
A „házon kívül,” anya nélkül töltött első délelőttök megszépítésére is lehetőséget kínál ősz óta a marosvásárhelyi Lurkó Kuckó Fejlesztő- és Játszóház. A Kuckót sok – idegen nyelvekkel és egymással barátkozó, vagy éppen vakációzó – óvodás, kisiskolás, illetve baba-mama páros érzi már jó ideje sajátjának, szeptember közepén pedig a Picurkák csoportja is megszületett a vidám színekkel, dallamokkal teli térben. Hogyan, milyen forgatókönyv szerint alakulnak itt az együttlétek a legkisebb, 1-3 éves „lurkókkal,” mennyire sikerült meghódítani a szülői jelenlétet korábban sosem nélkülözött apróságokat? – kedd reggeli látogatásunkkor minderre választ kaptunk.
Odakint csorog az eső, bent, a teremben két kisfiú építőkockákkal teli játékautót tologat. Úgy tűnik, semmi sem szakíthatja félbe az elmélyült munkát, de amikor az üvegajtón feltűnik két tenyerecske, mindketten a bejárathoz sietnek.
– Ez mindig így van – neveti el magát Venter Izabella, a picurkákkal foglalkozó pedagógus. – Bármit is csinálnánk, ha új barát érkezik, valamennyien a fogadására sietnek. Mindenki mindenkit vár.
– Szia, Ádám, hujjá – fordul közben korábbi játszótársához az egyik autózó, aztán átbújik alatta, majd megpróbál megmászni egy széket. Iza pár kedves szóval jobb belátásra bírja, közben megsimogatja a frissen érkezett fiúcska göndör haját. A 2 éves és 4 hónapos Kristófot édesapja, Borzás Jenő hozta. Miközben kihámozza utcai ruháiból az apró legénykét, elmeséli, miért olyan fontos nekik az itt töltött idő.
– Kristóf korábban nagyon visszahúzódó volt, nem igazán próbált kapcsolatot teremteni a többi gyerekkel. Mióta ide járunk, sokat változott. Már nem fordítja el a fejét, ha idegen van a közelében, a játékait is kezdi megosztani másokkal. Amikor először jöttünk, nem akart elengedni, de aztán Izabella az ölébe ültette, és együtt integettek nekem az ablakból. Arra számítottam, hogy legalább egy hónapba beletelik, amíg beszokik, de egy hétnél többre nem volt szükség. Mindig nagyon várja, hogy jöjjünk, még hétvégén is ide kívánkozik. Mostanában már puszit sem ad, úgy siet be a terembe. – Ez pár percen belül be is igazolódott, közben kérésemre Iza pár szóban a Picurka-délelőttöket körvonalazta.
– Reggel 8-tól fogadom a gyerekeket, rendszerint 9 óráig mindenki megérkezik. A létszám változó, de sosem haladja meg a tízet. Az együttlét első perceiben játszunk, mondókázunk, táncolunk. A társasjátékokhoz még túl kicsik a gyerekek, de építeni például már jól lehet velük. Aztán fertőtlenítem és megterítem az asztalt, és leülünk reggelizni. Mindenki otthonról hoz valami harapnivalót. Öröm látni, hogy mennyit fejlődtek az önálló evés terén az apróságok. Persze, ha szükség van rá, segítek, „felkatonázom” az ételt. Köztudott, hogy a közös étkezések esnek a legjobban a gyerekeknek, csipegetni is lehet egymástól, így mindenkinek jó étvágya van. Nem sietünk, 11 óráig is eltart a reggeli, azután újra játék következik, illetve mindennap olvasunk is. Azt nagyon szeretik és kérik a kicsi lurkók. A mesesarokba telepedünk le, aztán jöhet az aktuális kedvenc, most éppen az Anna, Peti és Gergő sorozat. Mire észbe kapunk, már itt is vannak a szülők.
– Az első hetekben is ilyen zökkenőmentesen ment minden?
– Törvényszerűen mindenki sírt az elején, volt, aki pár napig, mások hetekig. Ez érthető is, hiszen egészen kicsi gyerekekről van szó, akik még nem voltak távol az édesanyjuktól. Most viszont már alig lehet hazavinni őket.
– A Picurkák csoportja elsősorban azokért a családokért jött létre, amelyekben a szülők dolgoznak, és nincs a közelben egy-két, gyerekfelügyeletet és nevelést vállaló nagyszülő. Ezen túl milyen más haszna lehet a programnak?
– Egyértelműen megkönnyíti az óvodai beszoktatást, az ottani világba betoppanó apróság ugyanis az itt tapasztaltak alapján már tudni fogja, hogy szülei nem egy örökkévalóságig lesznek távol, és addig is, amíg érte jönnek, nyugodtan jól érezheti magát.