Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
a marosvásárhelyi Petőfi-szobornál január elsején. Helytörténeti, irodalomtörténeti szempontból kivételes momentumnak tekinthető, hogy olasz nyelven is elhangzott a költő ma is gyakran szavalt verse, az Egy gondolat bánt engemet (Mi tormenta un pensiero). A hagyományos újévi összejövetelt az tette igazán egyedivé, hogy a költemény olasz változatát, Giuseppe Cassone fordítását az egész alakos szobormás készítője, Hunyadi László szobrászművész unokája, Chiara Civello Zsófia mondta el. A középiskolás lány a szicíliai Notóban él, abban a gyönyörű kisvárosban, ahol az olasz költő, műfordító, irodalmár 1843-ban született, és 1910-ben bekövetkezett haláláig irodalmi életműve legnagyobb részét megalkotta. A sors különös játéka egyébként, hogy azon a napon, július 31-én hunyt el, amikor 61 esztendővel korábban nagy példaképe, a világszabadság halhatatlan magyar lírikusa eltűnt a fehéregyházi csata tragikus forgatagában. Mielőtt azonban többet mondanánk róla, idézzük fel a keddi mementót, amelyen ezúttal félszáznál valamivel többen vettek részt. A lelkesedésből, versszeretetből Marosvásárhelynek most ennyire futotta. A bensőséges ünnepség ennél jóval több helybeli lelkét is felmelegíthette volna. A Maros megyei EMKE lelkes elnökén és segítőin ez nem múlott. Kilyén Ilka szervezőként, versmondó műsorvezetőként, a Petőfi-dalok hangadójaként is kitett magáért.
És az ügyért, tegyük hozzá azonnal. Petőfit és máig időszerű eszmeiségét Illyés Gyula segítségével hangsúlyozta beszédében. Illyés Petőfi monográfiájának bevezető gondolataiból tallózott. Ragadjunk ki abból ezúttal egyetlen fontosat: „A nagy költők nem váratlanul szólalnak meg, nem derült égből, mint az isteni kinyilatkoztatások. A népek életében messze visszamenőleg meg lehet állapítani, mikor estek vajúdásba, hogy megszüljék a rendkívüli fiút. A nemzet, a nagy család előre készülődik az eseményre.” Így kellene lennie ennek a továbbiakban is, feltéve persze, ha a nemzet megértené, hogy minden időkben egységes családként kéne viselkednie, és magáénak vallania valamennyi gyermekét. A művésznő verset is előadott, a Zsófia által olaszul megszólaltatottat. Majd Baricz Lajos marosszentgyörgyi római katolikus plébános mondott áldást, és olvasta fel az eseményhez kapcsolódó két költeményét. A jelenlevők pedig az év első napját Petőfi-dalokkal és a két himnusszal köszöntötték.
De térjünk vissza Notóra és nagyra becsült költőjére. A kisváros Siracusától délre a szicíliai barokk egyik csodálatos gyöngyszeme. Régi település, az 1693-as pusztító földrengés majdhogynem teljesen megsemmisítette. Azután építették újjá a Noto Anticánál kissé délkeletebbre hatalmas barokk paloták, pompás terek és utcák létrehozásával, a barokk rendezettség és harmónia szabályai szerint. A homokkőből épült díszes homlokzatú épületeken bizánci és arab elemeket is beillesztettek a barokkba, különleges látványt, bámulatos összbenyomást teremtve, amelyet 2007-ben az a marosvásárhelyi művészküldöttség is megtapasztalhatott a szigeten tett körútján, amikor a szomszédos Avolában a Bolyai Alkotótábor munkáiból rendeztek kiállítást. Akkor tudtunk meg többet Giuseppe Cassonéról. És arról is, hogy az ő munkásságának köszönhetően Petőfi Sándor mellszobra a notói Principe di Villadorata Könyvtár egyik ékessége. A posztamensen magyar és olasz nyelvű szöveg tudatja, ki volt a magyarság forradalmár lírikusa, akinek arcmását Csíkszentmihályi Róbert mintázta meg 2001-ben. Hogy Cassone ki volt, azt a helybeliek jól tudják, kitartóan ápolják emlékét. Megérdemli, hogy mi, magyarok is gazdagítsuk róla ismereteinket.
A lexikoncímszók szerint Petőfi összes verseinek máig a leghűbb olasz nyelvű fordítója és terjesztője volt. Egész fiatalon Garibaldi önkéntese, de pár év teltével egy stroke miatt szinte egészen lebénult, majd a látása is mind rosszabb lett, napjait a lakásában töltötte írással, fordítással. Az olasz, német, angol, orosz, magyar romantika foglalkoztatta. Minket most nyilván a magyar lírával kapcsolatos tevékenysége érdekel elsősorban. Petőfi verseivel először német fordításban találkozott. Annyira megtetszettek neki a „gran poeta ungherese” művei, hogy elhatározta, megtanul magyarul. Lelkesen írta Meltz Károlynak Kolozsvárra: „Rajongok Petőfiért, a zseniális költőért, aki egyike a világ legnagyobb dalnokainak, s gondosan tanulom a magyar nyelvet, hogy hazámat Petőfi válogatott költeményeinek fordításával gazdagíthassam”. Igen, a kolozsvári egyetemmel is kapcsolatba került. 1880-ban a Petőfi, 1882-ben a Kisfaludy Társaság tagjai közé választották. Petőfi Sándor minden írását igyekezett átültetni olaszra, 1902-ben készült el az összes költemény fordításával. Cassone kiadatlan irodalmi öröksége a notói könyvtárban található. Külön figyelmet érdemel szerelmes leveleinek a gyűjteménye, amelyeket egy pesti lányhoz, Hirsch Margithoz írt. Később a levélváltás Margherita, gyönyörű magyar virágom címen vált ismertté. Furcsa szerelem volt az övék, kétnaponta váltottak üzenetet, de személyesen nem ismerték egymást, sohasem találkoztak. A költő 230 levelet, 310 levelezőlapot töltött meg soraival, lírai, szerelmi vallomásaival.
Giuseppe Cassonénak is van művészi ábrázolása magyar földön. Kiskőrösön látható a mellszobra, Lantos Györgyi készítette 1985-ben.
Egy gondolat bánt engemet
Egy gondolat bánt engemet:
Ágyban, párnák közt halni meg!
Lassan hervadni el, mint a virág,
Amelyen titkos féreg foga rág;
Elfogyni lassan, mint a gyertyaszál,
Mely elhagyott, üres szobában áll.
Ne ily halált adj, istenem,
Ne ily halált adj énnekem!
Legyek fa, melyen villám fut keresztül,
Vagy melyet szélvész csavar ki tövestül;
Legyek kőszirt, mit a hegyről a völgybe
Eget-földet rázó mennydörgés dönt le... –
Ha majd minden rabszolga-nép
Jármát megunva síkra lép
Pirosló arccal és piros zászlókkal
És a zászlókon eme szent jelszóval:
„Világszabadság!”
S ezt elharsogják,
Elharsogják kelettől nyúgatig,
S a zsarnokság velök megütközik:
Ott essem el én,
A harc mezején,
Ott folyjon az ifjui vér ki szivembül,
S ha ajkam örömteli végszava zendül,
Hadd nyelje el azt az acéli zörej,
A trombita hangja, az ágyudörej,
S holttestemen át
Fújó paripák
Száguldjanak a kivivott diadalra,
S ott hagyjanak engemet összetiporva. –
Ott szedjék össze elszórt csontomat,
Ha jön majd a nagy temetési nap,
Hol ünnepélyes, lassu gyász-zenével
És fátyolos zászlók kiséretével
A hősöket egy közös sírnak adják,
Kik érted haltak, szent világszabadság!
(Pest, 1846. december.)
Mi tormenta un pensiero
Mi tormenta un pensiero:
morire tra i guanciali, nel mio letto.
Lentamente appassire come il fiore
roso dal dente d’un nascosto verme:
lentamente vanir come candela
che si consuma in una stanza vuota!
Non mi dare, Signore, questa morte:
Io non muoia cosi. ...
... la io cada, sul campo di battaglia,
lá sgorghi dal cuore il mio giovane sangue,
il mio ultimo grido gioioso
si perda nel fragore della mischia
tra gli echi delle trombe e il rombo dei cannoni
e sul mio cadavere la foga
dei cavalli frementi
pel conquistato trionfo
trascorra e mi lasci
la calpestato.
Le mie ossa disperse sian raccolte
quando verrá il gran giorno
dei funerali, allor che tra un corteo
di bandiere abbrunate ed una lenta
musica solenne, una comune tomba
accogliera gli eroi
morti per te, o santa
libertá!